Claude Makélélé játékosként nagy hatást gyakorolt a modern labdarúgásra, a Zidane–Figo–Ronaldo Nazario-fémjelezte „Galácticos” alappillére volt, miután a Real Madrid elengedte őt a Chelsea-hez 2003 nyarán, a spanyol gigász összezuhant, Florentino Pérez klubelnök igen fájdalmas leckén keresztül tanulta meg, hogy kiváló védekező középpályás nélkül egyetlen sztárcsapat sem harcolhat trófeákért.

Makélélé olyannyira megreformálta a védekező középpályás posztot, hogy a modern labdarúgásban a mai napig „Makélélé-szerepkörként” hivatkoznak erre a pozícióra. Először arról kérdeztük őt, mit gondol arról, hogy Florentino Pérez 2010 után idén nyáron másodszor is bizalmat szavazott José Mourinhónak a Real kispadján.

Úgy gondolom, jó döntés volt Mourinho újbóli kinevezése, beszéltem erről az elnökkel. Először hagyományos edző volt, aztán menedzserré vált; kiválóan tud vezetni egy sztárokkal teletűzdelt öltözőt, nagyon jól ismeri a futballt, képes arra, hogy győzzön. Jelenleg is a legjobb hivatalban lévő edző, legalábbis én így látom

– válaszolta az Index kérdésére Makélélé, aki szívesen beszélt a portugál szakember személyiségéről.

„Nyilván neki is van egy páncélja, otthon más ember, mint a médiában. Nagyon perfekcionista, rendkívül sokat elemez, hihetetlen, mennyire jól ismeri a játékosait. Tudja, kitől mit várhat el, előre kiszámít mindent, azt is megérzi, egy-egy döntésére hogyan reagálnak majd a szurkolók” – fogalmazott.

Nem jött hívás Magyarországról

Arról is kérdeztük interjúalanyunkat, szerinte mit veszített a Real Madrid azzal, hogy Rodri végül a Barcelonát választotta. Erre azt felelte, hogy a spanyolok kiválóságának szüksége van egy bizonyos játékrendszerre, ez a Manchester Cityben is így volt. Ebből kifolyólag a Barcelona volt a logikus választás, mert a katalán csapat stílusa jobban illik hozzá.

Bernardo Silva is szóba került, a portugál érkezésével felvetődött a kérdés bennünk, hogy Eduardo Camavinga és/vagy Aurélien Tchouaméni játékpercei csökkenhetnek-e a duplsazűrőben, ha azzal számolunk, hogy Federico Valverde nem kerül ki a kezdőből. Makélélé egy mosoly kíséretében azt mondta, Mourinho kérésére nagyon érdekes keret állt össze a Real Madridnál. „A középpályáról hiányzott egy Silvához hasonló profil, aki egyensúly teremt a csapatban. A Cityben is láttuk, hogy képes mélységi labdákkal tömni a támadósort, Camavinga, Tchouaméni és Valverde nem feltétlenül ilyen játékos. Erre a feladatra tökéletes választás volt Silva” – folytatta a gondolatmenetét.

A Real Madrid új rekordigazolásáról, Yan Diomandéról is jó véleménnyel volt Makélélé, mint mondta, Mourinhónak „jó szimata” volt ahhoz, hogy szerezzen egy játékost, akit adott esetben akár Vinícius Júnior tehermentesítésére is be lehet dobni. Hozzátette, a szurkolóknak türelmesnek kell lenniük vele, mert egy teljesen új szisztémához kell hozzászoknia.

Felvetettük, hogy jó barátja, William Gallas Magyarországon dolgozik (mindketten pályára léptek a 2006-os vb-döntőben, amit az olaszok nyertek meg), de megtudtuk tőle, hogy nem szoktak szakmázni, amikor telefonon vagy személyesen beszélnek egymással. Azt is elárulta, hogy soha nem kapott ajánlatot Magyarországról, miután szögre akasztotta a stoplist, így egy pillanatig sem merült fel, hogy vezetőedző lesz az NB I-ben.

Sokan talán nem tudják, hogy Makélélé a pályafutása elején támadót játszott, elmondása szerint sok poszton megfordult, mielőtt visszavonták őt a védelem elé, és az összes tapasztalatát felhasználta, hogy jó védekező középpályást faragjon magából. Arról is beszélt, hogy amikor ő volt fiatal, az edzők nem csak trénerek voltak, hanem nevelőedzők is, így nekik is köszönhető, hogy klasszis lett belőle. Továbbá szerényen megjegyezte, nem feltétlenül csak neki tudható be, hogy felértékelődött a védekező középpályás poszt.

Makélélé megítélése szerint a francia válogatott a Bosman-szabály elfogadása után került felfelé ívelő pályára, mert ezt kihasználva a játékosok külföldre tudtak menni, hogy nemzetközi rutint szerezzenek. Ezután pedig meggyőzték magukat arról, hogy a brazil, a német és az olasz válogatottal is fel tudják venni a versenyt.

Nem Zinédine Zidane volt a legjobb barátja Madridban

Makélélé másokhoz hasonlóan úgy látja, a VAR megváltoztatta a futball képét, illetve arról is beszélt, hogy régen a technikai elemeken több hangsúly volt, most már a taktikai utasítások betartása mindent felülír. Az afrikai futballból szerinte a fegyelem még mindig hiányzik, illetve abban sem biztos, hogy a szövetségek mögött álló háttér elég stabil ahhoz, hogy nagyobb célokat fogalmazhassanak meg a fekete kontinensről érkező csapatok.

Rámutattunk, hogy a Premier League tele van spanyol szakemberekkel, eközben a Real kispadján egy portugál edző ül, a Barcelonát pedig egy német tréner készíti fel hétről hétre. Makélélé ebből nem vonna le hosszú távú következtetéseket, annyit mondott, ez most ilyen időszak a La Ligában.

A kérdésre, hogy kitől tanult sokat, Mazinho nevét mondta be, aki a Celta Vigóban volt a csapattársa. Jorge Burruchaga nevét is megemlítette, akiről azt mondta, az egyik legtehetségesebb futballista volt, akivel valaha összehozta őt a sors (Burruchaga tagja volt annak az argentin válogatottnak, amely világbajnok lett 1986-ban, Makélélé a Nantes együttesében ismerkedett meg vele).

Ronaldinhóról is beszélt, kifejtette, hogy ő az a játékos, akivel soha nem játszott egy csapatban, amit nagyon sajnál, mert imádta nézni a játékát. Makélélé természetesen azt is tudja, hogy Puskás Ferenc személyében volt egy nagyon híres magyar játékosa a Real Madridnak. Szerinte a magyar futball akkor lennek képes még több jó futballistát adni a világnak, ha hangsúlyosabb szerephez jutnának a jó nevelőedzők.

Végezetül elárulta, hogy mostanság a PSG játékát szereti a legjobban nézni, illetve felfedte, hogy anno Ivan Helguera volt a legjobb barátja a Real Madridnál, még a családjaik is összejártak a spanyol fővárosban.

Nem sok labdás ember tudott elmenni Makélélé mellett a pályán: