A Fővárosi Nagycirkusz nézőtere színültig megtelt. Az előadás kezdetét jelző doromb hangjára a felnőttek és gyermekek egyaránt elcsendesedtek. Érezték, tudták, hogy pillanatokon belül kezdetét veszi a varázslat. Kisvártatva légtornászok, zsonglőrök, kézegyensúlyozók és bohócok vették birtokba a manézst. A látványt persze lézershow is kiegészítette. A cirkusz világáról fellépőkkel, illetve két vezetővel beszélgettünk.

Amikor egy fiatal lány partnere fejére áll

A cirkuszi porond veszélyes terep, de Andréka Lívia és Szántó Veronika számára ez a természetes. A két fiatal légtornász nemcsak munkatárs, hanem elválaszthatatlan barát is, akik szinte testvérként tekintenek egymásra. 

A közönség lélegzetvisszafojtva figyelte a produkciót, amikor Lívia és Veronika a levegőben akrobatikus elemeiket végrehajtották. Az egyik leglátványosabb pillanat – amikor az egyikük a másik fején egyensúlyozott – nem csupán technikai bravúr, hanem hosszú hónapok munkájának eredménye. 

- Mielőtt Vera először a fejemre állt, megfelelően meg kellett erősítenem a nyakamat – mesélte Lívia. A felkészülés során fokozatosan haladtak: kezdetben babzsákokkal, majd nehezebb tárgyakkal edzették a tartásukat.

- Nagyon tartania kell magát, nekem pedig mozdulatlannak kell maradnom, hogy ne billenjen meg az egyensúly” – tette hozzá Veronika.

Mára kapcsolatuk szinte testvéri, hiszen nemcsak a próbaidőszakokban, hanem a magánéletben is elválaszthatatlanok.

A hazai sikerek után a duó Madridban folytatja pályafutását a téli szezonban. A felkészülés azonban sosem áll meg. Jelenleg új, gurtnin végezhető trükkökön dolgoznak, amelyek megvalósítása hónapokig tartó kísérletezést igényel. 

– mondták.

A technika csak eszköz, a lélek az emberben lakozik

A modern technológia, a lézershow-k és a virtuális effektek korában sokan aggódnak amiatt, hogy a cirkusz elveszíti „hús-vér” varázsát. Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója és Graeser József cirkuszszakmai vezető szerint azonban épp az ellenkezője történik: a technika csak segédeszköz, a valódi csoda továbbra is az emberi teljesítőképesség és a közösségi alkotás erejében rejlik.