A BBC kezdte nyomozni, mi történne, ha India internetkábelei közül többet egyszerre vágnának el, akár véletlenül, akár szándékosan, ami az ország Nyugat-Ázsiába, Afrikába és Európába irányuló sávszélességének nagy részét érintené. Nem lenne teljes kimaradás, de még a kisebb teljesítményromlás, például az adatátviteli idő piciny növekedése is komoly költségeket róna a bankok, tőzsdék, felhőszolgáltatók és kormányzati hálózatok működtetőire. A mesterséges intelligencia infrastruktúrája különösen érzékeny lehet, mivel nagy mennyiségű, nagy sebességű adatátvitelre támaszkodik.

Az internet rejtett autópályái optikai szálak kötegein futnak az óceán fenekén, 1,4 millió kilométeren át hálózzák be a Földet, hogy a globális kommunikációs forgalom 99 százalékát bonyolítsák. Az olcsó adatforgalomnak köszönhetően India a világ egyik legnagyobb internetes piacává vált. 2025 végére több mint egymilliárd szélessávú előfizetője volt, a növekvő digitális gazdaság és szolgáltatási szektor egyre inkább ezektől a kábelektől függ.

Gondok a parton és a vízben

Az indiai a globális adatfelhasználás nagyjából 20 százalékát teszi ki, de a világ tenger alatti kábeleinek csak 3 százalékához kapcsolódik. Csak 21 olyan állomással rendelkezik, amik a part mentén biztosítják, hogy a tenger alatti kábelek csatlakozzanak a földi hálózatokhoz – ez a világ teljes állomásának körülbelül 1 százalékát teszi ki. 

Ráadásul India 18 nemzetközi kábeléből 11 több mint 20 éves, elöregedtek – általában 25 évre tervezik őket, ezért egyre több kábelhibával kell számolni. Világszerte évente 150-200 kábelhiba történik főleg a halászat, hajóhorgonyok, természeti katasztrófák és berendezések meghibásodása miatt. Ha egy tenger alatti kábel elszakad, India azért is kerül bajba, mert nincsenek – tenger alatti – kábeljavító hajói. Ezek maximum külföldről jöhetnek, Dubaiból például, de engedélyt kell kérniük az indiai vizeken való működéshez. Ez a bürokratikus út nagyon hosszúra nyújtja a javítás idejét.

Kérdés, az új földi és tenger alatti kapacitások lépést tudnak-e tartani a mesterséges intelligencia által vezérelt kereslettel, ami az adatközpontok gyors kiépítését is ösztönzi.

De mivel a tenger alatti kábeltervezés három-négy évet vesz igénybe, majd a kábelfektetés akár két évig is eltarthat a kábel hosszától függően, a szükséges új adatközpontok felállítása nem történhet egyik pillanatról a másikra. 

A fő baj a bürokrácia

Indiában 16 ügynökség vesz részt – a távközlés, a védelem, a belügy, a hajózás, a kikötők, a környezetvédelmi és az állami hatóságok területéről – a tenger alatti kábelek építésének, üzemeltetésének és javításának engedélyezésében.

Az országnak ki kell építenie a saját internetes infrastruktúráját, amiben nagy szerepet kaphatna az elosztott akusztikus érzékelés technológiája (a DAS – Distributed Acoustic Sensing a hagyományos száloptikai kábeleket alakítja át ezernyi mikroszkopikus rezgésérzékelővé), ami képes érzékelni a hajók, horgonyok vagy víz alatti járművek rezgéseit – potenciálisan még a kábel elvágása előtt azonosítva a veszélyeket.

De ha ez a technikai fejlesztés még távoli, első körben óriási eredmény lenne már több parti állomás létrehozása, kábelfektetés az egy helyre koncentráltság helyett nagyobb földrajzi régióban, gyorsabb engedélyezés, védett kábelútvonalak és a potenciális javítások megoldása.

A kormány elkezdte az adatközpontok építését, és egy mesterséges intelligencia által vezérelt jövőre készül, de kérdés, kábelei, szárazföldi állomásai és javítási kapacitása képes-e lépést tartani a fejlődés ütemével.

(Borítókép: A Gangeszben szelfiznek a hívők a Csaithí Csath Pudzsa hindu vallási fesztivál alkalmából 2026. március 25-én. Fotó: Santosh Kumar / Hindustan Times / Getty Images)