• A káromkodás bizonyos helyzetekben nem csupán rossz szokás.
• Gyerekeknél nem mindegy, hány éves korban és milyen helyzetekben jelennek meg a trágár kifejezések.
• A szakember szerint büntetés helyett érdemes megtanítani a gyereknek, hogyan fejezze ki és kezelje az indulatait. Erre játékos, következetes módszerekkel ösztönözhetjük.

Ha káromkodik a gyerekünk, Balkuné Szűcs Emese gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus szerint elsősorban azt érdemes megérteni, miért használja a gyerek a trágár kifejezéseket, és hogyan lehet számára más, egészségesebb módot mutatni az indulatai kifejezésére. A káromkodás kiiktatására hoztunk egy remek tippet!

Káromkodás gyerekszájból

„Talán furcsán hangzik, de a káromkodás indulatlevezető funkcióval bír, és tulajdonképpen a stresszre adott válasz, az agresszió, a düh levezetésének egy formája” – kezdte az Origónak Balkuné Szűcs Emese. „Ha valaki tömegközlekedéssel utazik munkába, de lerobban a villamos, a felnőttek szájából is akarva-akaratlanul kicsúszik egy-egy cifra kifejezés. Ilyenkor valóban csökken a feszültség. A trágárságnak lehet helye és ideje gyereknél és felnőttnél egyaránt, hiszen ha valaki ettől megnyugszik, ha el tudja engedni a mérgét, akkor hasznos is lehet” − hangsúlyozta a szakember, hozzátéve: az a nem mindegy, milyen szavakkal tesszük mindezt, pláne nem gyerekként.

Nem mindegy, hogy ovisként vagy tiniként trágárkodik a gyerek

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy nem mindegy, mennyi idősen kezd trágár szavakkal dobálózni a gyerek.

„Ha egy hároméves kisgyerek száját hagyja el egy-egy csúnya szó, a szülők arcára kiül a döbbenet. Nem kell frászt kapni és sarokba állítani a kicsit: a gyerkőc ilyenkor még nincs tisztában a csúnya szavak jelentésével, annyit érez csupán, hogy ezek a szavak érzelmileg telítettek. Idővel világossá válik számára, hogy egy-egy ilyen szóval képes a leginkább felhívni magára a figyelmet” – mutatott rá a szakpszichológus.

Ha a verbális agresszió iskolásként válik rendszeressé, akkor sem érdemes retorziót alkalmazni, mert az csak olaj a tűzre. Ösztönözzük a gyereket arra, hogy megossza velünk a dühe okát – így sokkal kisebb igénye lesz arra, hogy a feszültségét agresszív formában, például verekedéssel, káromkodással vezesse le.