BulvárSzerző: blikk 5 napja 8 percnyi olvasás
Négylaki életre rendezkedett be Varnus Xavér: az orgonaművész Magyarország, Kanada, Németország és Olaszország között éli a mindennapjait. A zenész közel két év után tért vissza Magyarországra, de nem volt rest: a megérkezése után azonnal vett egy templomot Pécs környékén, hogy – a mezőlaki mintájára – ott is kialakítson egy művészeti közösséget.
– A kanadai és a mezőlaki után vett egy újabb templomot. Miért?
– Erre hihetetlenül egyszerű tudományos magyarázat van. Amikor a mezőlaki templom hangversenyteremmé alakult, és elindítottam a Bach- és Shakespeare-fesztivált, elképesztő sikert hozott. A mostani eseménysorozatra már januárban nagyjából kettő perc alatt elfogytak a jegyek. Mivel a közönség többségében Mezőlak 80 kilométeres sugarából érkezik, arra gondoltam, hogy meg lehetne ezt valósítani Pécs közelében is, amely valaha hazánk orgonafővárosa volt a legendás Angster Orgonagyárnak köszönhetően, amely a háború végéig működött ott. Ezért határoztam el, hogy amennyiben úgy adódik, valahol Pécs és Kaposvár vonzáskörzetében vásárolnék egy kis templomocskát, hogy klónozzam a mezőlaki fesztivált, mert a vidéki közönség nagyon hálás, amikor olyan fővárosi művészeket láthat, mint Molnár Piroska, Szacsvay László vagy Hernádi Judit.
Több mint három évvel ezelőtt vásárolta meg a mezőlaki templomot Varnus Xavér / Fotó: Knap Zoltán
– Pontosan hol sikerült?
– A falu neve Tékes, egy egykori sváb település, ahonnan aztán kitelepítették őket, és az evangélikus templom hatvan éve használaton kívül van. 188 lakosa van, velem lett 189. Az egyházaknak egyre nagyobb teher ezeknek az épületeknek a fenntartása, és mivel a mezőlaki felújításnak nagyon jó a híre, így nyitottak voltak. Ebben a templomban 150 évig szólt Isten szava, mostantól pedig majd Isten zenéje szól, hiszen Bachot fogok játszani benne.
– Mennyire kell felújítani?
– Nagyon jó állapotban van, a napokban jártam ott először, hiszen az egész dolgot Kanadából indítottam el. A tetővel van egy kis munka, és ugye, az orgonát kell felállítani, amelyet már be is szereztem Németországból.
Ez Tékes evangélikus temploma, amelyet az orgonaművész megvásárolt / Fotó: Wikipédia
– Az eladó egyháznak volt valamilyen feltétele, hogy mit csinál az épülettel?
– Jogilag azt csinálhatnék vele, amit akarok, de ők azért tudták, hogy mik a terveim. Kanadában többször szembesültem azzal, hogy mivel az egyházak időben nem gondolkodtak arról, hogy a kihasználatlan épületeiket hasznosítsák, az utolsó percig vártak, amikor már nem volt más lehetőségük, mint eladni olyannak, aki kutyaszalont vagy sörfőzdét csinált a templomból. Egyébként ottjártamkor összefutottam a helyi polgármesterrel és a helyettesével, s kérdezték, mi járatban vagyok. Mondtam, hogy tulajdonképpen csak a szokásos délutáni templomvásárlásomra jöttem. Ők nagyon örülnek az egész fejleménynek, mert – ahogy elmesélték – anno a Blikkben olvastak arról, mire lehetne használni ezt az épületet.
– Hosszú idő után tér haza, már közel két éve nem lakott itthon. Milyen hazajönni ennyi idő után?
– Egészen más az ország alaphangulata. Szerintem legalább 21,5 százalékkal emelkedett a mosolyok száma, hihetetlenül kedvesek velem, akárhova megyek, nagyon megható. De azért én már kivárós vagyok, azt tudom, hogy a régi Magyarországot, az én gyerekkori Magyarországomat sem kinézetében, sem kulturálisan már nem kapom vissza, de egyelőre úgy tűnik, ez az ország most sokkal élhetőbb.
– Meddig tervez itthon lenni?
– Több koncertem lesz itthon és Európában: október 12-én lesz egy dupla, délelőtt 11 órakor és este fél nyolckor a Zeneakadémián, és mivel a bácsi már öreg és rigolyás, ezért kértem egy kényelmes ágyat az öltözőmbe, és a kettő között alszom majd egy nagyot. Ezen kívül a legendás zadari katedrálisban is lesz egy koncertem szeptember 20-án. Emellett nekem van egy nagyon jó barátom, akivel Kanadából is szinte naponta beszéltünk. Ő Szatmárcseke lelkésze, a magyar Himnusz emléktemplomáé, amelynek sosem volt épített orgonájuk, egy digitális valamin játszotta az énekeket. Ám építtetett egyet, amelyet én avatok majd fel.
Tavaly a karácsonyt Kanadában töltötte, de soha többet nem szeretne ott telelni
– Amikor legutóbb hosszabban beszéltünk, azt mondta, lehet, hogy Kanadától lassan elköszön. Most hogyan áll ehhez a kérdéshez?
– Egy biztos, telet soha többet nem szeretnék ott tölteni, de marad ez a kétlakiság, pontosabban soklakiság. Van nekem ugyanis egy kis lakásom Berlinben és egy gyönyörű kis házacskám Olaszországban is. Mielőtt azonban mindenki felhördülne, hogy milyen gazdag ez a Xavér, tulajdonképpen egy pesti polgári lakás árát szabtam négyfelé, majd osztottam el négy helyre a világban jó befektetéssel. Egyébként Kanadát nem adom fel, ott egy olyan fantasztikus közösség alakult ki az elmúlt hat évben a Varnus Hallban, amelyet semmiképpen nem szeretnék feladni. Ráadásul csodálatos a kanadai nyár, soha nem volt 23 foknál több, míg itthon ilyen hamvasztás előtti zárkörű búcsúztatások voltatok itt, ott hűvös volt. Szóval Kanada nyáron tökéletes, telekre nagyon jó a pesti és a berlini élet, nagyon jó a kulturális élet, tavasszal és ősszel pedig marad Itália.
Xavér (jobbra) először az öccsét, Ádámot, majd nemrégiben az édesanyját, Valériát is elvesztette
– Az elmúlt években elvesztette a családtagjait, így már nem kell mindenáron hazajönnie miattuk...
– Igen, sajnos sem az öcsém, sem édesanyám nincs már közöttünk. Egyetlen nagy szerencsém van, hogy az öcsémnek van egy fia, aki ízig-vérig olyan, mint amilyen ő volt, egy genetikai utánzat. Nagyon aranyos, és nagyon hűségesen hetente többször hív. Ő tizennégy éves volt, amikor az öcsém meghalt, és nagyon benne van a Varnus-identitás, amelyet most én tovább erősítek benne, amire szüksége is van. Egyébként döbbenetes, hogy teljesen úgy néz ki, mint az öcsém 18 évesen.
Napi