Szélesi Zoltán az Újpest vezetőedzője, mégsem egyedül az ő jelenléte határozza meg a lila-fehérek kispadját. Néhány méterre tőle ott ül a sportigazgató, Dárdai Pál is, aki korábbi Bundesliga-edzőként és magyar szövetségi kapitányként látványosan együtt él a mérkőzésekkel: gesztikulál, reagál a játékhelyzetekre, ünnepel és bosszankodik. Dárdai ugyanakkor már nem edzőként, hanem a klub teljes sportszakmai működéséért felelős vezetőként van jelen, miközben a csapat irányítása Szélesi feladata. Éppen ez teszi érdekessé az Újpestnél kialakított modellt: hogyan fér meg egymás mellett egy vezetőedző és egy olyan sportigazgató a kispadon, aki maga is hosszú éveken át ült az előbbi székében? A sportigazgató nem a lelátóról vagy a páholyból figyeli, hogyan működik az általa kialakított keret, hanem közvetlenül a vezetőedző mellett foglal helyet. 

Dárdai Pál eleve úgy érkezett, hogy közel akar maradni a csapathoz

Az újpesti helyzet nem véletlenül alakult így. Dárdai már Szélesi kinevezésekor egyértelművé tette, hogyan képzeli el a saját helyét az új rendszerben:

– fogalmazott.

Ez azért fontos részlet, mert a sportigazgató kispados jelenléte ezek szerint nem alkalmi megoldás, hanem tudatos szerepfelfogás. Az Újpest Dárdai kinevezésekor azt is közölte, hogy sportszakmai kérdésekben teljes felhatalmazással dolgozik, ő pedig ezt a pozíciót láthatóan nem kizárólag igazolásokban, játékosmegfigyelésben és hosszú távú klubstratégiában értelmezi. Ebben alighanem a saját pályafutása is szerepet játszik. Dárdai számára a kispad természetes közeg volt. A Herthánál évekig dolgozott vezetőedzőként, előtte a magyar válogatottat irányította, játékosként pedig hosszú éveket töltött a Bundesligában. Sportigazgatóként most először dolgozik, vagyis nem egy klasszikus sportvezetői pályáról érkezett Újpestre, hanem az edzői oldalról lépett át az irodába.

A váltás pedig nem jelentette azt, hogy fizikailag is eltávolodott volna a pályától.