Kevesen emlékeznek már, hogy csaknem tíz éve, 2017 nyarán a Madrid melletti Las Rozasban tartották az UEFA Pro Licenc tanfolyamát. Az egyik előadó Luis de la Fuente, a spanyol U19-es válogatott szakvezetője volt, az egyik kisdiák pedig az argentin Lionel Scaloni, aki akkor 39 évesen edzői karrierje kezdetén volt.

Barátság de la Fuente és Scaloni között

Ott és akkor meghitt barátság alakult ki De la Fuente és Scaloni között, afféle apa-fiú viszony, hiszen 17 év van a két szakember között. Természetesen kilenc éve még csak nem is sejthették, hogy 2026. július 19-én hazájuk válogatottját vezetik egymás ellen a világbajnokság döntőjében.

 A sors furcsa játéka folytán ellenfelek lettek, de mindez nem szakította meg kettejük barátságát. 

No de ki is Luis de la Fuente, napjaink legfelkapottabb futballedzője, aki meglehetősen későn, 61 évesen került reflektorfénybe, amikor a katari világbajnokság után menesztették Luis Enriquét? A PSG jelenkori klasszis edzőjének utódja akkor – mindenki meglepetésére – egy olyan szakember lett, aki felnőtt csapatnál addig még nem is dolgozott. 

De nálam jobban senki sem ismeri Pedriéket!

– nyilatkozta akkor a La Rioja-i Haróból származó tréner. „Akik most a válogatottban játszanak, azok mind nálam futballoztak valamelyik korosztályos együttesben” – tette hozzá.

Mindenki az ő felfedezettje

De la Fuente feladata nem kisebb volt, mint garantálni a spanyol futball folytonosságát, a 2010-es világbajnok generáció utódlását. És ő briliánsan teljesített. Öt éven keresztül irányította a spanyol U19-es válogatottat, amely 2015-ben Görögországban Európa-bajnok lett. Abban a csapatban már kulcsember volt Mikel Merino, Borja Mayoral és Rodri a mostani világbajnok együttes tagjai közül.

Amikor két évvel később a Las Rozas-i kurzuson De la Fuente előadást tartott – többek között – Scaloninak, még mindig az U19-es válogatott szakvezetője volt, de hamarosan előléptették az U21-es nemzeti együttes mellé.

Ahol folytatta sikersorozatát, 2019-ben az olaszországi Európa-bajnokságon is a spanyolok nyakába akasztották az aranyérmeket. A döntőben 2-1-re verték a németeket: abból a gárdából Fabián Ruíz, Dani Olmo,valamint Mikel Oyarzabal neve csenghet ismerősen, ők hárman a vasárnapi vb-döntőben is kulcsszerepet játszottak. Mellesleg csereként Merino és Borja Mayoral is pályára lépett a hét évvel előtti Eb-győztes alakulatban.

A 2021-es tokiói olimpián megszakadt a sikersorozat, „csak" ezüstérmes lett a De la Fuente dirigálta spanyol válogatott, amely 2-1-re kikapott Brazíliától. De az a csapat már előképe volt a mostani világbajnok gárdának. Nézzük csak!

Unai Simón – Ó. Gil (Vallejo, 95.), Eric García, Pau Torres, Cucurella (Miranda, 95.) – Merino (Soler, 46.), Zubimendi (Moncayola, 112.), Pedri – Asensio (B. Gil, a szünetben), Oyarzabal (Mir, 104.), Olmo.

Közülük Unai Simón, Cucurella, Merino, Zubimendi, Pedri, Oyarzabal és Olmo a mostani világbajnok La Furia Rojában is ott volt. Szóval, határozottan szerves fejlődés eredménye a siker. 

Marsallbot 61 évesen

És akkor a 2022-es világbajnoki kudarc után De la Fuente a kezébe kapta a marsallbotot. Amit jobban nem is forgathatna: először, 2023-ban megnyerte a Nemzetek Ligáját, majd 2024 márciusa óta – idestova 38 mérkőzésen – veretlen a spanyol válogatottal. Közben a válogatott aranyérmes lett a 2024-es Európa-bajnokságon, másodikként végzett – tizenegyesek után – a Nemzetek Ligájában, most pedig behúzta a világbajnokságot. A tavalyi NL-gárdában már Lamine Yamal és Nico Williams is szerepelt, szóval, összeállt a csodacsapat. Szinte valamennyi játékos de la Fuente-bébi...

Ennyi siker után nem is gondolnánk, de a spanyol mester nem ezüstkanállal a szájában született 1961. június 21-én.

Eleve Haro, ez az alig tizenegyezres kisváros – La Rioja és a baszkföld határán – minden, csak nem a világ közepe; sokkal híresebb a kiváló borairól, mint a futballjáról. Luis apja, Alberto matróz volt egy kereskedelmi hajón, anyja, Berta pedig rövidáruüzletet vitt a városka főterén. 

Csakhogy Luis ügyesen terelte a labdát, és 16 évesen az Athletic Bilbao beszippantotta a harói kiscsapattól. Balhátvédet játszott, nem is rosszul: 1981. márciusában debütált az élvonalban; két bajnoki címnek, egy-egy Király-kupának és Szuperkupának volt a tevékeny részese a legendás Javier Clemente keze alatt. Később,  1994-es visszavonulásáig  játszott a Sevillában és a Deportivo Alavésben is. 

Edzősködni kezdett, de eleinte nem sok sikerrel: 1997 és 2013 között ide-oda sodródott, minden különösebb eredmény nélkül.

Tizenhárom éve, immár 53 évesen mosolygott rá a szerencse: a Spanyol Királyi Labdarúgó Szövetség – egy pályázat nyomán – állást ajánlott De la Fuentének a korosztályos együtteseknél. És ő élt a lehetőséggel, ahogy azt már a fentiekben megírtuk. Emberünk tehetsége a türelem volt: csaknem tíz éven keresztül lankadatlanul építgette a jövő nagy csapatát.

Aprópénzért csinált világbajnokot Spanyolországból

Amikor 2022 decemberében a RFEF kinevezte De la Fuentét szövetségi kapitánynak, senki sem értette, miért éppen rá esett a választás. Fizetése még Luis Enriquéét, az évi 1,15 millió eurót sem érte el, ezt zokon is vette, de hát nem volt mit tenni, az ő pedigréjével nem vágyhatott többre. Mondjuk jelenleg sem fizetik túl, a vb-diadal után emelték a gázsiját évi kétmillió euróra, miközben a brazilokkal csúfosan megbukott Carlo Ancelotti évi tízmillió eurót keres, és a szintén leszerepelt német kapitány, Julian Nagelsmann is hétmilliót...

A világbajnok edző szeret énekelni, olvasni, utazgatni, és előszeretettel jár az edzőterembe, 65 évesen is olyan a fizikuma, mint egy negyvenesnek. Hogy milyen jól énekel, azt hétfő éjjel is demonstrálta a Cibeles szökőkútjánál, a győzelmi fiesztán: 

 Nincs is rossz hangja...

(Borítókép: Luis de la Fuente  a spanyol válogatott szövetségi kapitánya felemeli a FIFA világbajnoki trófeát a csapat győzelme után 2026. július 19-én. Fotó: Justin Setterfield / Getty Images)