Az Indamedia ebben az évben is megrendezi Közép-Európa legnagyobb mesterségesintelligencia-konferenciáját, az AI Summit a Városligetben zajlik 2026. szeptember 7–8-án.

A Néprajzi Múzeumban felállított Quantum Stage színpadán Zábori Balázs beszélt arról, milyen szerepe van a mesterséges intelligenciának az űripar átalakulásában. Az orvosi fizikus végzettségű repülőmérnök a REMRED technológiai igazgatója – a cég magyar kisműholdak és űreszközök fejlesztésével foglalkozik –, egyben a 4iG Space & Defence Technologies űripari területének műszaki szakmai vezetője. Utóbbi a hazai távközlési és informatikai vállalatcsoport űr- és védelmi ipari cége.

Hetente jönnek a hírek, amiket néhány éve el sem hittünk volna

Az előadó azzal kezdte: nem a figyelemfelkeltés kedvéért mondja, hogy az űripar új forradalom előtt áll, hanem azért, mert aki követi a nemzetközi eseményeket, annak folyamatosan olyan bejelentésekkel kell szembesülnie, amelyeket néhány éve még elképzelhetetlennek tartott volna.

• A SpaceX tömeges felbocsátókomplexum fejlesztésébe kezdett, és egymillió műholdat akar pályára állítani.
• Amerikai cégek tömegesen viszik el Európából a műholdgyártási képességet, és hatalmas verseny indult a Hold körüli térség meghódításáért.
• A NASA nemrég a Blue Originnak, Jeff Bezos űrcégének adott szerződést arra, hogy telekommunikációs műholdrendszert építsen a Mars körül a jövőbeli marsi kommunikációs szolgáltatás biztosítására.

Zábori Balázs egy nemzetközi tanácsadócég friss piaci jelentésére is hivatkozott, amely a Hold körüli térség piacára vonatkozóan olyan számot közölt, amit szerinte nehéz felfogni. Az elemzést nemzetközi szakemberek validálták, és egy olyan piac megnyílását vetíti előre, amit ma még el sem tudunk képzelni.

Három dolog hajtja az egészet, és az egyik az AI

Ezt az időszakot nevezik New Space-korszaknak, vagyis az űripar új korszakának, amelyben az állami programok mellett a magáncégek diktálják a tempót. Az űrtechnológiai vezető szerint három tényező hajtja:

• sokkal könnyebben férünk hozzá a világűrhöz,
• a technológia rohamos fejlődésével egyre kisebbek lettek a műholdak
• és ott van a harmadik faktor, a mesterséges intelligencia.

Az AI az előadó szerint ma már az űripar teljes folyamatában megkerülhetetlen: a műholdak tervezésétől a gyártáson és az adatfeldolgozáson át az autonóm vezérlésig, a küldetésirányításig, sőt az üzleti döntések sokaságáig.

A tervezés és a gyártás az egyik legkényesebb terület, hiszen az űreszközöket rendkívül zord környezetbe kell kiküldeni, és nagyon nagy megbízhatósággal kell működniük – kimenni és megjavítani őket ugyanis nem lehet.

Itt hozta példaként a generatív tervezést. Egy űripari feladatra – mondjuk egy Hold körüli műhold vagy egy Mars körüli szolgáltatás megépítésére – rengeteg jó megoldás létezik, és egyáltalán nem triviális, melyik a legjobb. A mérnökök megadják a peremfeltételeket, például a tömeget, a fedélzeti áramellátást, a pályát vagy a frekvenciát, az AI pedig ezekből állítja elő a lehető legoptimálisabb tervet és küldetéspályát.

Hasonlóan jól használható a prediktív minőségbiztosítás is: minél több adat áll rendelkezésre egy űripari gyártásról, annál pontosabban megjósolható, hol jelentkezik legközelebb hiba.

A műhold már nem műhold, hanem robot

Bármennyit fejlődött is az emberes űrrepülés, Zábori Balázs szerint az űripar jövője 99,99 százalékban emberek nélkül zajlik majd – ahogy ma is emberek nélkül zajlik. Hatalmas műholdkonstellációk, vagyis együttműködő műholdflották működnek önállóan a világűrben, és minél messzebb kerülünk a Földtől, annál nagyobb önállóságra van szükség.

A legkézzelfoghatóbb példa az űrszemét: a műholdaknak egyre inkább maguknak kell észlelniük a közeledő törmeléket és végrehajtaniuk a kikerülő manővert, mert nincs idő földi operátorra várni.

Egy védelmi ipari felhasználást is felvázolt. A műholdak tájékozódását szolgáló kamerák képét a fedélzeten feldolgozva megállapítható, ha valami veszélyesen közel manőverez az eszközhöz – ez a szakmában a közeli megközelítési műveletként ismert eset, és az előadó szerint jól mutatja, hogyan lehet meglévő rendszerekből és meglévő adatokból teljesen új információt előállítani.

Az egyik legnagyobb gond viszont maga az adat.

A mai műholdak annyi információt termelnek, hogy egyszerűen képtelenség lesugározni a Földre.

Ezért a fedélzeti mesterséges intelligencia dolgozza fel, tömöríti és egységesíti azokat – így nem a teljes adathalmaz jön le, csak az az érték, amire valóban szükség van.

Ugyanez a helyzet a küldetéstervezésnél: ezer műholdat üzemeltetni úgy, hogy naponta több tízezer felhasználói igény érkezik és közben ömlenek a telemetriai adatok, emberi kézzel lehetetlen. Az autonómia kérdéséről a magyar űrhajós, Kapu Tibor is beszélt ugyanezen a színpadon.

Hogy hová vezet mindez, azt az előadó szerint a Starlink, a SpaceX műholdas internetszolgáltatása mutatja meg a legjobban. A több mint tízezer műhold nemcsak a Földdel kommunikál, hanem lézerrel egymással is, így egy óriási adathálózat jött létre a bolygó körül, amelynek elemei akár földmegfigyelésre, akár időjárás-figyelésre, akár nagy számítási kapacitású fedélzeti rendszerre felszerelhetők.

Aki ebben nem tud versenyelőnyt szerezni, az veszíteni fog

A magyar vonatkozás sem hiányzik a képből: a 4iG néhány napja Európában elsőként kötött megállapodást a SpaceX-szel a Starlink Mobile szolgáltatás bevezetéséről, amellyel külön antenna nélkül kapcsolódhatnak műholdhoz a mobiltelefonok.

Zábori Balázs szerint viszont a valódi kérdés az, hogy a most megnyíló piacon hol tud pozicionálni magát a magyar ipar.

„Aki ebben nem tud versenyelőnyt szerezni, aki ebben nem tud szerepet felvenni, az veszíteni fog ebben a játszmában"

– fogalmazott. Példaként a Martonvásáron épülő új műholdgyártó komplexumot említette, amely az általa felsorolt képességek mindegyikét meg akarja valósítani, épp azért, mert az egész világ elindult ebbe az irányba.

Az előadó ugyanakkor a forradalom árnyoldalait sem hallgatta el. A világűrben erős sugárzás éri a berendezéseket, amelyek idővel – nem is kevéssé – leromlanak, és nagyon nehéz úgy megtervezni egy döntési joggal felruházott AI-rendszert, hogy ez a romlás ne váljon veszélyessé.

A nagy számítási kapacitáson futó rendszerek rendkívül energiaigényesek, így sok hőt termelnek, amit a világűrben el kell vezetni – nem véletlenül néz ki a SpaceX koncepciója óriási szárnyakkal, amelyek egy része hőleadó felület lenne. Zábori Balázs szerint ez egyelőre ambiciózus koncepcionális terv, és komoly mérnöki kihívások állnak még előtte.

Végül a kiberbiztonságot emelte ki: ha döntési joggal felruházott AI-robotokat küldünk a világűrbe, garantálni kell, hogy senki ne törhessen be a rendszerbe, mert abban a pillanatban a saját eszközünk fordulna ellenünk.

Az előadását egy kérdéssel zárta, amelyre saját bevallása szerint ő sem tudja a választ: megbízunk-e annyira a mesterséges intelligenciában, hogy nélkülünk végezze el a feladatot? A választ szerinte a holnap, a holnapután vagy maga a piac hozza majd meg.