GazdaságSzerző: vg 5 napja 3 percnyi olvasás
Kilenc Európai államban is rendezhetnek választásokat 2027 végéig.
Szász-Anhalttal kezdetét egy szokatlanul sűrű európai időszak; a választások sorozata egészen a jövő év végéig tarthat. A sort akár Olaszország is zárhatja 2027 decemberében, bár az olasz választásokat valószínűbb, hogy tavasszal rendezik meg. Országos választások esedékesek Svédországban, Észtországban, Finnországban, Franciaországban, Görögországban, Spanyolországban, Szlovákiában és Lengyelországban is.

A radikális jobboldal különösen a nagyobb országokban érhet el jelentős előretörést. Svédország várhatóan kivételt jelent majd: a szeptember 13-i választások előtt a szociáldemokraták vezetik a közvélemény-kutatásokat, és valószínűleg ők alakíthatják meg a következő kormányt, bár előnyük csökken.
Szász-Anhalt mindössze 2,1 millió lakosú keletnémet tartomány. Választásának politikai jelentősége azonban messze meghaladja méretét, és hatásai jóval a tartományi főváros, Magdeburg határain túl is érezhetők lesznek.
Az AfD győzelme olyan erejű politikai földrengést idézhet elő, amely akár a népszerűtlen kancellár, Friedrich Merz bukásához is vezethet. Pártjában, a Kereszténydemokrata Unióban (CDU) már most is sokan ellene fordultak, miután a nyár elején rosszul sikerült kormányátalakítást hajtott végre. A Der Spiegel számára a voksolás előtt készített IPSOS-felmérés szerint
a németek mintegy 60 százaléka úgy gondolja, hogy Merznek le kellene mondania, ha az AfD győz.
Siegmund többséget szerzett, így az eredmény újra fellobbanthatja a CDU-n belül a megosztó és destabilizáló vitát az úgynevezett tűzfalról – arról a politikáról, amelynek értelmében a párt elzárkózik az AfD-től, és mindenfajta együttműködést elutasít vele.
Andreas Rödder történész, a CDU egyik prominens értelmiségi alakja szerint a tűzfal mára kontraproduktívvá vált. Arra kényszerítette a jobbközépet, hogy konfliktusokkal terhelt és népszerűtlen koalíciókat kössön a baloldallal, miközben konzervatív szavazók tömegeit ösztönözte arra, hogy a CDU-tól az AfD-hez pártoljanak át. Rödder amellett érvelt, hogy pártjának szigorú vörös vonalak mellett lehetővé kellene tennie az együttműködést az AfD-vel. Úgy véli azonban, hogy a CDU mára csapdába került, és akár ketté is szakadhat, ha feladja a tűzfalpolitikát.
Siegmundról kormányprogramja szintén radikális és persze nagy kérdés, hogy mit valósít meg belőle.
Tom Mannewitz és Tom Thieme történészek a Der Spiegelben megjelent írásukban azzal érvelnek, hogy bár az AfD nem a náci párt, és a Német Szövetségi Köztársaság sem a weimari Németország, Siegmund az államapparátus átalakítását és a politikai irányvonalhoz nem igazodó tisztviselők eltávolítását tervezi – mindkettő kellemetlen történelmi párhuzamokat idéz.
Miközben a német politika súlyos turbulenciába kerül, Olaszország példátlanul stabil időszakot él át. Meloni egyedülálló eredményként méltatta megszakítás nélkül hivatalban töltött 1413 napját, amely szerinte vezetői képességeit és megkérdőjelezhetetlen tekintélyét bizonyítja. Bár Meloni populista politikus, akinek politikai gyökerei a neofasizmusig nyúlnak vissza, kormányfőként konzervatív politikát folytatott – írja a Financial Times.
Meloni
Meloni mérsékelt politikája azonban árulásnak számít az olyan keményvonalasok szemében, mint Siegmund és Roberto Vannacci, az olasz politika legújabb lázadó szereplője.
Vannacci, az egykori tábornok és korábbi moszkvai katonai attasé kilépett a Ligából – Meloni hárompárti koalíciójának egyik tagjából –, és új pártjával, a Nemzeti Jövővel most Melonitól jobbra, a szélsőjobboldalon próbál teret nyerni.
Ez megnehezítheti Meloni számára, hogy egy második ciklusra is stabil kormányt alakítson. Meloni ugyanakkor nem használta ki páratlan politikai tekintélyét arra, hogy kezelje Olaszország legnagyobb problémáját: a gazdaság gyenge hosszú távú növekedési potenciálját. Hivatali ideje alatt az életszínvonal stagnált, ami elégedetlenné tette a választókat, és politikai lehetőséget teremtett Vannacci előretörése számára.