Szász-Anhalttal kezdetét egy szokatlanul sűrű európai időszak; a választások sorozata egészen a jövő év végéig tarthat. A sort akár Olaszország is zárhatja 2027 decemberében, bár az olasz választásokat valószínűbb, hogy tavasszal rendezik meg. Országos választások esedékesek Svédországban, Észtországban, Finnországban, Franciaországban, Görögországban, Spanyolországban, Szlovákiában és Lengyelországban is.

A radikális jobboldal különösen a nagyobb országokban érhet el jelentős előretörést. Svédország várhatóan kivételt jelent majd: a szeptember 13-i választások előtt a szociáldemokraták vezetik a közvélemény-kutatásokat, és valószínűleg ők alakíthatják meg a következő kormányt, bár előnyük csökken.

Politikai földrengés

Szász-Anhalt mindössze 2,1 millió lakosú keletnémet tartomány. Választásának politikai jelentősége azonban messze meghaladja méretét, és hatásai jóval a tartományi főváros, Magdeburg határain túl is érezhetők lesznek.

Az AfD győzelme olyan erejű politikai földrengést idézhet elő, amely akár a népszerűtlen kancellár, Friedrich Merz bukásához is vezethet. Pártjában, a Kereszténydemokrata Unióban (CDU) már most is sokan ellene fordultak, miután a nyár elején rosszul sikerült kormányátalakítást hajtott végre. A Der Spiegel számára a voksolás előtt készített IPSOS-felmérés szerint 

Siegmund többséget szerzett, így az eredmény újra fellobbanthatja a CDU-n belül a megosztó és destabilizáló vitát az úgynevezett tűzfalról – arról a politikáról, amelynek értelmében a párt elzárkózik az AfD-től, és mindenfajta együttműködést elutasít vele.

Ellenáll-e a tűzfal?

Andreas Rödder történész, a CDU egyik prominens értelmiségi alakja szerint a tűzfal mára kontraproduktívvá vált. Arra kényszerítette a jobbközépet, hogy konfliktusokkal terhelt és népszerűtlen koalíciókat kössön a baloldallal, miközben konzervatív szavazók tömegeit ösztönözte arra, hogy a CDU-tól az AfD-hez pártoljanak át. Rödder amellett érvelt, hogy pártjának szigorú vörös vonalak mellett lehetővé kellene tennie az együttműködést az AfD-vel. Úgy véli azonban, hogy a CDU mára csapdába került, és akár ketté is szakadhat, ha feladja a tűzfalpolitikát. 

Siegmundról kormányprogramja szintén radikális és persze nagy kérdés, hogy mit valósít meg belőle. 

• A külföldiek „remigrációját”, 
• a menedékkérők gyermekei számára a hagyományos állami iskolai oktatás megszüntetését, valamint 
• a közszolgálati média állami finanszírozásának eltörlését szorgalmazza. 
• Az AfD meg akarja szüntetni a menedékjogot, és újraindítaná az orosz gáz vásárlását. 
• A német tartományoknak azonban nincs hatáskörük ezen intézkedések némelyikének végrehajtására, egy AfD vezette kormány mozgásterét pedig az alkotmány és a bíróságok is korlátoznák.

Tisztogatás és stabilitás

Tom Mannewitz és Tom Thieme történészek a Der Spiegelben megjelent írásukban azzal érvelnek, hogy bár az AfD nem a náci párt, és a Német Szövetségi Köztársaság sem a weimari Németország, Siegmund az államapparátus átalakítását és a politikai irányvonalhoz nem igazodó tisztviselők eltávolítását tervezi – mindkettő kellemetlen történelmi párhuzamokat idéz. 

Miközben a német politika súlyos turbulenciába kerül, Olaszország példátlanul stabil időszakot él át. Meloni egyedülálló eredményként méltatta megszakítás nélkül hivatalban töltött 1413 napját, amely szerinte vezetői képességeit és megkérdőjelezhetetlen tekintélyét bizonyítja. Bár Meloni populista politikus, akinek politikai gyökerei a neofasizmusig nyúlnak vissza, kormányfőként konzervatív politikát folytatott – írja a Financial Times.

Jobbról előzik - jönnek az olasz választások

Meloni 

• fenntartotta a költségvetési fegyelmet, és 
• megőrizte a befektetők bizalmát. 
• Betartotta az uniós előírásokat, együttműködött Brüsszellel. 
• Határozottan támogatta Ukrajnát. 
• Miközben keményen lépett fel az illegális bevándorlással szemben, a munkavállalási célú migrációt támogatta.

Meloni mérsékelt politikája azonban árulásnak számít az olyan keményvonalasok szemében, mint Siegmund és Roberto Vannacci, az olasz politika legújabb lázadó szereplője. 

Ez megnehezítheti Meloni számára, hogy egy második ciklusra is stabil kormányt alakítson. Meloni ugyanakkor nem használta ki páratlan politikai tekintélyét arra, hogy kezelje Olaszország legnagyobb problémáját: a gazdaság gyenge hosszú távú növekedési potenciálját. Hivatali ideje alatt az életszínvonal stagnált, ami elégedetlenné tette a választókat, és politikai lehetőséget teremtett Vannacci előretörése számára.