Amint arról beszámoltunk, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) augusztus 30-án kiírta a hazai szélerőművi kapacitások létesítésére és bővítésére vonatkozó új pályázatot. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések, valamint az energiapolitikáért felelős miniszter felkérő levele alapján véglegesített kiírás az energiapolitikán túlmutató jelentőségű mérföldkőnek számít, ugyanis a Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter korábbi ígéretének megfelelően a nyár vége előtt közzétett pályázat megjelenésével

hivatalosan is véget ért a szélenergia 2010-es évek eleje óta tartó, valós szakmai érvekkel alá nem támasztható hazai diszkriminációja.

A szakértők által nemzetgazdasági szempontból régóta célszerűnek tartott intézkedésnek köszönhetően a következő években a többszörösére bővülhet a hazai szélerőművek napjainkban mindössze 325 megawattos (MW) beépített teljesítőképessége, ami több nagy előnnyel is jár Magyarország számára, mindenekelőtt

• lehetővé válik a drága áramimport jelentős részének kiváltása,
• mérséklődik az ugyancsak költséges gázalapú hazai áramtermelési igény,
• a fentieknek köszönhetően csökkenhet a magyar gazdaság energiaimport-kitettsége.
• mérséklődhet a hazai piaci villamosenergia-ár és az ország energiaszámlája, valamint
• bővül a tiszta, klíma-, környezet- és egészségbarát források aránya a hazai termelési mixben.

A szélerőművek építéséhez közvetlenül sem uniós, sem magyar költségvetési támogatást nem osztanak, a beruházásokat magántőke finanszírozza - nem úgy, mint a gáz- és atomerőmű-építési projektek esetében -, és a kiírás alapján a be

ruházók a megtermelt áram értékesítéséhez sem kapnak támogatást - mint ahogy a korábbi zöldenergia beruházások esetében történt (lásd KÁT és MeTáR rendszer) -, hanem azt a szabadpiacon kell eladniuk.

A pályázat megjelenése előtti cikkünkben tehát tévesen feltételeztük és írtuk, hogy a kiírásban a közép- és nagyfeszültségű hálózaton elérhető szabad kapacitások mellett a termelt áram értékesítési támogatására is lehet majd pályázni sőt, valójában jelentős pénzügyi többletterheket rak a beruházókra; ezzel együtt a pályázat valóban hibrid jellegű. A pályázat ugyanis nem pusztán a hálózati csatlakozási jog megszerzéséről szól, hanem ezt egyebek mellett összekapcsolták az energiaközösségeknek biztosított vételi opciókkal, földrajzi és időbeli megkötésekkel és pénzügyi garanciavállalásokkal is.

Ezek a feltételek ugyan kedveznek a településeknek és helyi közösségeknek,

de növelik a beruházók terheit, miközben a felkészültebb fejlesztők előnye is csökkenhet, így piaci vélemények szerint kérdéses, hogy ilyen körülmények között mekkora lesz a jelentkezési kedv, és hogy megvalósulhat-e a célul kitűzött 4 000 MW-os új szélerőművi kapacitás.

Ennek érdekében a vonatkozó rendelet szerint a MEKH-nek a jövőben évente legalább egyszer kifejezetten a szélerőműveket célzó csatlakozási pályázatot kell kiírnia, 2030 végéig összesen 4 000 MW mennyiségben.

A beruházóknak legkésőbb 2032. szeptember 30.-áig van lehetőségük megkezdeni a kereskedelmi üzemet.

Tehát megvan az eshetősége, hogy a tenderben szereplő 702 megavoltamper (MVA) új hálózati csatlakozási kapacitás által alapesetben lehetővé tett valamivel több mint 700 MW új szélerőművi beépített teljesítőképesség teljes üzembe állása 2030 utánra csúszik. A fizikai és hálózati szabályok miatt a szélturbinák névleges kapacitása néhány százalékkal ugyan túllépheti a csatlakozási pont MVA-értékét, de várhatóan csak néhány 10 MW-tal, azaz az első körös kapacitásbővítés inkább az eredetileg tervezett 700 MW-hoz lehet közelebb, mint az utóbb a vártnál nagyobb beruházói érdeklődésre hivatkozva ígért 1 000 MW-hoz.

Mindez egyben azt is jelenti, előfordulhat, hogy a magyarországi szélerőmű-állomány 2030-ig még az előző, a vonatkozó szabályozást 2024-től lazító kormány által kitűzött, ambiciózusnak éppen nem nevezhető 1 GW-os célt sem éri el.

Önmagában a MW-ban rögzített szélenergia-célszámot az EU nem fogja számonkérni, mivel az uniós szabályozás a bruttó végső energiafogyasztáson belüli teljes megújulóenergia-részarányt tekinti jogilag kötelezőnek (a magyar cél 30% 2030-ra), de ha utóbbit a szélerőmű-fejlesztések elmaradása miatt nem sikerül teljesíteni, akkor Magyarország kötelezettségszegési eljárásra, pénzbírságra, forrásvesztésre vagy a kifizetések felfüggesztésére is számíthat. A megújulós célszám azonban úgy is teljesülhet, ha a szeles kapacitásbővítés esetleges elmaradásait az ország a naperőművek beépített teljesítőképességének nagyobb mértékű növelésével pótolja ki.

Ha a hazai szeles kapacitás fejlesztése lassabb lehet a kívánatosnál és a sokak által óhajtottnál, annak következménye, hogy

az elmúlt években a villamosenergia-hálózat fejlesztése több ok (pl. rezsicsökkentés, uniós források elmaradása) miatt is lassabb volt a szükségesnél, ami egyébként egyáltalán nem magyar sajátság.

A MEKH az elérhető szabad hálózati kapacitásokat és csatlakozási lehetőségeket már a legutóbbi, 2024-es eljárás során az évtized végéig előre kiosztotta, ezért az elmúlt években nem is írt ki ilyen pályázatot, Lantos Csaba akkori energiaügyi miniszter pedig már 2023-ban leszögezte, hogy 2029 előtt nem várható új szélerőművek magyarországi megjelenése.

Így az új pályázaton nyertes projektekben megvalósuló szélturbinák legkorábban 2030. szeptember 30.-án csatlakozhatnak a hálózathoz.

Az ehhez és további kapacitások integrálásához elengedhetetlen átviteli és elosztó-hálózati fejlesztésekre a Tisza-kormány 1,5 milliárd eurót fordít a hazahozott uniós forrásokból, ami a szakminiszter szerint csaknem 5 000 MW-nyi új, elsősorban megújuló energiatermelő kapacitás előtt nyithatja meg az utat.

Az újabb turbina- és egyéb termelő kapacitások rendszerbe integrálásához, illetve a megújulók időjárásfüggő, ingadozó termelésének kiegyensúlyozásához szükséges többlet rugalmasságot jelentős részben az akkumulátoros energiatárolók fogják megadni a rendszernek. A szélerőmű-pályázat nyertesei akkumulátoros energiatárolót is telepíthetnek a szélerőmű mellé sőt, az erre vonatkozó tervek külön pontot érnek az elbíráláskor, és a lakossági, illetve ipari tárolókapacitások bővítése a kormány augusztusban bejelentett átfogó, összességében 868 milliárd forint keretösszegű energiafejlesztési programjának is prioritása, ami várhatóan új pályázatok keretében valósulhat meg.

Persze, ha a villamosenergia-rendszer fejlesztése lendületet kap, a szélerőmű-kapacitás bővülése is felgyorsulhat, ami hosszabb távon akár a jelenlegi célok meghaladását is eredményezheti, ahogy ez az elmúlt évekbeli hazai naperőmű-boom esetében is történt.

Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy a magyar villamosenergia-hálózat klasszikus és új (okos) megoldásokat alkalmazó fejlesztését és a rugalmasság növelését kiemelt stratégiai törekvésként kezeljék a döntéshozók. Most úgy tűnik, az erre vonatkozó szándék erősebb, mint korábban, amit a még nem teljesen magunk mögött hagyott paksi energiakrízishez hasonló jövőbeli helyzetek megelőzésének és kezelésének célja még inkább megerősíthet.

Címlapkép forrása: Su Rong/VCG via Getty Images