GazdaságSzerző: index 5 napja 6 percnyi olvasás
Évtizedes bankhűség kerülhet súlyos milliókba.
A fő számlavezető bankkal kialakult kapcsolat sokszor a cég indulásáig, akár 10, 20 vagy 30 évre nyúlik vissza. „Induláskor ez a bankfiók volt közel, ott volt a magánszámlám, azóta ott vagyunk” – idézte fel az Indexnek Németh Dániel, a Silver Rock Pénzügyi Tanácsadó hitelezési szakértője a kkv-tulajdonosoktól gyakran hallott magyarázatot.
Az ismert ügyintéző és az azonos banknál vezetett magán- és céges számla biztonságot adhat, csakhogy a vállalkozás már egészen máshol tarthat, mint alapításakor. Megváltozhatott a cég mérete, tevékenysége, célpiaca és bankolása, sőt visszaesést is átélhetett. Tudatos felülvizsgálat nélkül a bankkapcsolat nem követi ezt az átalakulást.
Az „érzelmi stabilitás” ára ezért magasra nőhet, miközben sok cégvezető az összes banki költsége sem látja át
– mutat rá a szakértő.
A teljes számla jóval több a számlavezetési díjnál: ide tartoznak az átutalási és készpénzforgalmi költségek, a tranzakciós illeték, a devizaváltás, valamint a finanszírozás kamatai, díjai és jutalékai. A megfelelő mennyiségű és minőségű finanszírozás hiánya további költséget, a rugalmas befektetések elmaradása pedig hozamveszteséget okoz.
A tanácsadócég elemzése három való életből vett, eltérő méretű és tevékenységű, anonimizált vállalkozás pénzügyi adataira épült.
A modellezéshez kilenc bank közel 20 vállalati számlavezetési kondíciós listáját és díjszabását vizsgálták meg, az akciós, forgalomfüggő és egyedileg tárgyalt ajánlatokat is beleértve. Mindhárom cégnél három helyzetet számoltak: a méretéhez és forgalmához illeszkedő legjobb elérhető ajánlatot választó, tudatosan menedzselő ügyfelet; a piacközeli, de nem teljesen optimalizált kondíciókat használó vállalkozást; valamint az évek óta nem versenyeztetett, történetileg kialakult bankkapcsolatot.
Az éves összköltségbe beleszámították a számlavezetést, a forint- és devizaátutalások jutalékát, a tranzakciós illetéket és a készpénzforgalom díjait. A befektetési potenciálnál feltételezték, hogy az átlagos folyószámla-egyenleg fele könnyen, alacsony költséggel hozzáférhető pénzpiaci alapban vagy tőkevédett termékben tartható, évi 6 százalékos forint-, illetve 3 százalékos devizahozammal. Bár akciósan szinte ingyenes csomagok is akadnak, a modell fenntartható ajánlatokkal számolt, mert nem életszerű évente bankot váltani.
A számlacsomagok díjai között óriási a szórás, az összehasonlítást pedig bonyolítják a minimum- és maximumdíjak, a bankon belüli és kívüli utalások eltérő árazása, valamint a forgalom bizonytalansága. Sok cég csak egy gyakori tranzakciót versenyeztet az összköltség helyett, amelyben jellemzően az átutalás és a készpénzforgalom a legnagyobb tétel.
Az utalások módja sem közömbös. A hatályos szabályok alapján más lehet a tranzakciós illeték hatása egy nagyobb hitellehíváson belüli több kisebb utalásnál, mint az egyenként indított tételeknél. Innovatív termékekkel a cukrászdánál néhány százezer, a kisvállalkozásnál több mint 1 millió, a középvállalati csoportnál pedig akár 10 millió forint körüli összeg őrizhető meg.
Az exportáló cégeknél a devizakonverzió az egyik legkevésbé látható költség. Az euróbevételt forintra váltó vállalkozás az MNB referencia-árfolyamától való eltérésen, az úgynevezett konverziós marzson keresztül fizet a banknak. Ez nem külön díjtétel a kondíciós listán vagy a számlakivonaton, ezért sok vállalkozás nem tudja, valójában mennyibe kerül számára.
A gyártó példacég évi közel 300 millió forintnyi euró–forint konverziójánál a magas, nem versenyeztetett marzs 3 millió forintos éves többletköltséget jelenthet, míg tárgyalt kondíciókkal ez 900 ezer forintra csökkenthető. A 2,1 millió forintos különbség csaknem akkora, mint az átutalási díjak optimalizálásával elérhető megtakarítás – azzal a különbséggel, hogy az utalási díjakat figyelik, a konverziós marzsot sokszor nem.
A finanszírozásnál is rejtett eltérések vannak: azonos összegű és futamidejű bankgarancia díja két banknál akár kétszeres lehet. Az is számít, kér-e a bank pénzóvadékot, és fizet-e rá kamatot. Enélkül a vállalkozás a lekötött összeg akár évi 5 százalékos piaci hozamától esik el. Egy 50 millió forintos garanciafedezetnél ez 2,5 millió forintos éves eltérés azonos garanciadíj mellett is. Ezért a garanciát, a rulírozó hitelt, a faktorálást és az akkreditívet a számlavezetéssel és a treasuryvel együtt érdemes versenyeztetni.
„A finanszírozás hiányának ára gyakran az elmaradt üzlet. Szabad keret nélkül a cég nem biztos, hogy elindul egy váratlan lehetőségért, és a gyorsabb fizetésért kínált skontót vagy mennyiségi kedvezményt sem tudja kihasználni. Egy 150 millió forintos anyagbeszerzésen 2–3 millió forint fogható, ha van likviditás, tartalék vagy szabad hitelkeret, és a finanszírozás nem viszi el a nyereséget” – hangsúlyozta Németh Dániel.
Ugyanez igaz a számlán pihenő pénzre. A csökkenő hozamkörnyezetben is elérhető évi 5–6 százalékos céges hozam; 50 millió forintos átlagos állománynál ez 2–3 millió forint. A három modellcég treasurykezelésében évi 170 ezer és 6,3 millió forint között alakult az elérhető többlet. Nemcsak a cégméret számít, hanem az is, mennyi pénzt hagynak a folyószámlán ahelyett, hogy csak az operatív tartalék maradna ott, a többi pedig rövid távon dolgozna.
Mindebből két következtetés adódik.
Tudatos bankolással, különösen a kis- és középvállalkozásoknál, súlyos milliók takaríthatók meg, jelentős finanszírozási igénynél azonban az arany középutat kell keresni.
A személyes figyelem, a dedikált kapcsolattartó és a prémium ügyfélélmény érték, de nem helyettesíti a számokat. Mindkét félnek jól kell járnia, különben a bank sem lesz rugalmas és segítőkész, a hirtelen finanszírozási igényt pedig nem kezeli elsőbbséggel. A cél az érzelmi és pénzügyi szempontok különválasztása: a kedvező kondíció ritkán jár automatikusan, azt kérni – vagy versenyeztetéssel kiváltani – kell.
(Borítókép: ChayTee / Getty Images)
Napi