GazdaságSzerző: vg 5 napja 3 percnyi olvasás
Európa: idén a szomszéd fűve sem zöldebb.
Hiába tért vissza az eső Írország délkeleti részére, a nyári hőhullámokban kiégett legelők csak lassan térnek magukhoz. Az európai állattartók azonban nem várhatnak a fű újbóli növekedésére, a takarmányhiány miatt ugyanis sok gazdaságban már hónapokkal a tél előtt megkezdték a széna- és silókészletek felhasználását.
A Bloomberg helyzetképe szerint az aszály felborította az állattartás megszokott éves rendjét. Normális évben a szarvasmarhák a melegebb hónapokban legelnek, miközben a gazdák felhalmozzák a téli takarmányt. Az idén azonban a kiszáradt gyepek miatt már nyáron hozzá kellett nyúlni a tartalékokhoz.
Denis Drennan ír tejtermelő szerint gazdaságában a drágább siló és abraktakarmány miatt tehenenként napi 5,80 euróra, vagyis mintegy 2300 forintra emelkedett a takarmányozás költsége. Ez több mint kétszerese a korábbinak. Közben a hőstressz miatt csökkent az állatok tejhozama, a télre szánt készletek pedig gyorsan fogynak.
Az állattartók így három oldalról kerültek szorításba:
A probléma nem korlátozódik a legelőkre. A hőség és a csapadékhiány az abraktakarmányok, mindenekelőtt a kukorica termését is jelentősen visszavetette. A párizsi kukoricajegyzés hároméves csúcsra emelkedett, miközben a fekete-tengeri szállítások akadozása tovább növelte az ellátással kapcsolatos aggodalmakat.
A Világgazdaság korábbi kukoricapiaci helyzetképe szerint az Európai Bizottság már csak 50,1 millió tonnás uniós termést vár, ami közel húszéves mélypont. A mennyiség 16,8 százalékkal maradhat el az előző szezon eredményétől és az ötéves átlagtól is.
Ez azért különösen súlyos, mert az unió éves takarmánykukorica-felhasználása elérheti az 58,6 millió tonnát. Vagyis
az idei termés önmagában még az állattenyésztés igényét sem fedezné,
miközben az élelmiszeripar és a bioetanolgyártás is jelentős mennyiséget használ fel.
A zöldkukorica – a szarvasmarhatartás egyik legfontosabb tömegtakarmánya – uniós hozama az Európai Bizottság előrejelzése alapján 12 százalékkal maradhat el az ötéves átlagtól. A szójababnál még nagyobb, 14 százalékos kiesést várnak. Az aszály a lucernát és a cukorrépát is károsította, ezért kevesebb élelmiszeripari melléktermék áll majd rendelkezésre takarmányozási célra.
A FEFAC, az európai takarmánygyártók szövetsége szerint az uniónak az idén a korábban vártnál további 7 millió tonna kukoricát kell importálnia. A gyenge európai tömegtakarmány-termés miatt pedig 2027-ben több mint egymilliárd euróval nőhet az EU szójaalapú takarmányok beszerzésére fordított kiadása.
Az importfüggőség erősödése különösen rosszkor következik be. Az orosz–ukrán háború újabb fekete-tengeri eszkalációja megnehezíti az ukrán gabona kijuttatását, emeli a biztosítási és fuvarköltségeket, valamint kiszámíthatatlanabbá teszi az uniós ellátást.
A takarmányhiány Európa szinte valamennyi jelentős szarvasmarhatartó térségét egyszerre érinti. Franciaországtól és Németországtól Spanyolországon át Írországig kevés olyan régió maradt, ahonnan érdemi mennyiségű széna vagy lucerna szerezhető be.
Franciaországban, amely önmagában az EU 71,6 milliós szarvasmarha-állományának csaknem negyedét tartja, a fűhozam 50 százalékkal csökkent. Ludovic Blin, a francia tejtermelők szövetségének alelnöke szerint egyes gazdaságok tejtermelése már mintegy 30 százalékkal esett vissza.
A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a magas takarmányárak tartós állománycsökkentést indíthatnak el. Angliában már vannak olyan gazdaságok, amelyek a tél előtt levágatják a tehenek egy részét, mert nem látnak biztosítékot arra, hogy az egész állomány számára elegendő takarmányt tudnak vásárolni.
Csehországban is úgy vélik, hogy már az állatállomány megőrzése is veszélybe került a rendkívüli aszály miatt. A takarmánynövények hozama több térségben olyan mértékben visszaesett, hogy egyes gazdaságok nem tudják biztosítani a szarvasmarha állományok téli ellátását. Az állattartók ezért borjakat adnak el, előre hozzák a bikák levágását, és a kevésbé termelékeny egyedek selejtezésére kényszerülnek.
Ez rövid távon növelheti a vágómarha-kínálatot, később azonban szűkítheti a tej- és hústermelést. Az állomány újbóli felépítése éveket vehet igénybe, ezért a mostani takarmányválság következményei jóval a következő betakarítás után is érezhetők maradhatnak.
A kínálati fordulat már a világpiaci árakban is látszik. A FAO augusztusi jelentését feldolgozó Világgazdaság-cikk szerint a tejtermékek világpiaci árindexe négy hónapnyi csökkenés után 2,3 százalékkal emelkedett. A drágulás egyik fő oka az uniós nyerstejkínálat szűkülése volt, amelyhez a hőség, a gyenge legelők és a csökkenő tejhozam egyaránt hozzájárult.
A húsfélék FAO élelmiszerár-indexe ugyancsak emelkedett, de az állattartók helyzete ettől még nem feltétlenül javul. A magasabb fogyasztói vagy világpiaci ár nem automatikusan kerül a gazdákhoz, miközben a takarmány-, energia- és finanszírozási költségeket azonnal ki kell fizetniük.
Magyarország számára különösen kedvezőtlen, hogy a hazai kukoricatermés a jelenlegi becslések szerint mindössze 2,5 millió tonna körül alakulhat. Az ország így korábbi exportőri szerepével szemben nettó importőrré válhat, ráadásul Romániában is jelentősen csökken az értékesíthető többlet.
A magyar tej-, sertés- és baromfiágazat ezért egyszerre szembesülhet a hazai takarmánykínálat visszaesésével, a világpiaci jegyzések emelkedésével, a gyengébb forintból adódó importköltséggel és a fekete-tengeri logisztikai kockázatokkal. Mindez már nem csupán agrárpiaci probléma: a következő hónapokban a tej, a hús és más állati eredetű élelmiszerek fogyasztói árában is megjelenhet.
Napi