– Nagyon sok edzővel dolgoztam együtt pályafutásom során, de számomra ő volt mind közül a legjobb – emlékezett a Blikknek egykori tréneréről Esterházy Márton. – Mészöly Kálmánnak is sokat köszönhetek, nála lettem először válogatott, de Mezey Gyurival értük el az igazi sikereket a válogatottal annak idején. Gyakorlatilag egy teljesen új játékstílust honosított meg nálunk: azt a letámadást, amit az Ajax játszott a hetvenes években, továbbfejlesztettük egészpályás letámadásra, amivel minden ellenfelet az őrületbe kergettünk, nem hagytunk nekik szabad területet. Mindig letámadtuk a labdás játékost, a labdaszerzés után pedig begyakorolt szisztémával jutottunk el az ellenfél kapuja elé. Manapság csodálkozva nézem, hogy a centerek 25-30 méterre állnak a saját kapujuktól. Elég, ha csak a braziloknak rúgott gólomat nézzük: Döme megszerezte a labdát, én meg alig húsz méterre voltam a brazil kaputól, a védőm még csak akkor szaladt fel, teljesen egyedül vihettem a kapura. Nálunk alap volt: ha Kiprich Józsival voltam a csatár, Gyuri megtiltotta, hogy negyven méternél közelebb jöjjek a saját kapunkhoz. Mindig azt mondta: amit nyolc ember nem tud levédekezni, azt tíz sem fogja tudni. De ha mi messze vagyunk az ellenfél kapujától, hogyan tudnánk kontrázni? És nekünk mindig ez volt a taktikánk, akár otthon, akár idegenben, az sem számított, ki az ellenfél.

Esterházy Márton gólja Brazília ellen

A 28-szoros válogatott korábbi labdarúgó azt is elárulta lapunknak, miben rejlett Mezey György zsenialitása.

– Próbáltuk az ellenfelet minél távolabb tartani a kaputól, és ez sokszor sikerült is. Rengeteg gyakoroltuk ezt a játékot, ráadásul Gyuri előre tesztelte a dolgokat, nem élesben próbálta ki. Például egyszer az osztrákok elleni meccs előtt a tatai edzőtáborban a Tatabánya tartalékkal játszottunk gyakorlómeccset. Gyuri ráadott az ellenfél egyik játékosára egy sárga trikót, és közölte, hogy ő Herbert Prohaska. Sallai Sanyinak pedig követő emberfogással kellett rajta lennie. Tíz perc után megállította Gyuri a játékot, mert elcsúszott az egész védekezés. Mondta Sanyinak, menj vissza, majd a többiek megakadályozzák, hogy Prohaska irányítsa a játékot. Így is lett, utána az osztrákok elleni igazi meccset 3-0-ra megnyertük, mert nem élesben derült ki, mi nem működik, már előre teszteltük. Ez volt az ő zsenialitása. Más edző sokszor a meccs előtt elmondta a taktikát, közben kiderült, hogy nem megy, változtatni kell, de addigra már kétgólos hátrányban voltunk. Gyuri ezt megelőzte.

A 70 éves Esterházy úgy érzi, a játékosok közül ő állt a legközelebb az egykori szövetségi kapitányhoz.

– Speciális volt a kapcsolatom Gyurival. Járt fenn nálam a lakásomon is, ezt nem tudom, hányan mondhatják még el magukról. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, még akkor is, ha Athénba igazolásom után már kevesebb válogatott edzőtáborban tudtam részt venni. A benidormi téli alapozásokra például már nem tudtam jönni, mert Görögországban olyankor is zajlott a bajnokság, és ezt nagyon sajnáltam. Halálával nagyon nagy űrt hagyott maga után. Utolsó személyes élményem vele kapcsolatban, hogy kint voltunk a Könyvhéten, ő pedig pont dedikálta ott a könyvét, nem is tudtam róla, hogy ott lesz. Sétáltunk ott a feleségemmel, belebotlottunk, átöleltük egymást. Két perc múlva körülnéztünk, és azt láttuk, hogy vagy száz ember körülöttünk áll, és minket fotóznak. Ott egyébként nem látszott rajta, hogy beteg, nem is gondoltam volna, utána hallottam sajnos, hogy leküzdötte a kór.