Veszelszki Ágnes előadása a mesterséges intelligenciával való kommunikáció nyelvi és pszichológiai mélységeit boncolgatta a hétfőn kezdődött AI Summit 2026 rendezvényen.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának nyelvész-kommunikációkutató-dékánja kiindulópontként John Searle kínai szoba gondolatkísérletét használta.

Ez a modell jól szemlélteti, hogy a csetbotok valódi nyelvi megértés nélkül is képesek intelligensnek tűnő kérdés-válasz szekvenciákat generálni. A természetes nyelvfeldolgozás fejlődése a korai, kulcsszavakra épülő rendszerektől (például az 1960-as évekbeli Eliza pszichológusprogramtól) és a szigorú nyelvtani szabályokat követő modellektől eljutott a mai nagy nyelvi modellekig (LLM). A ChatGPT vagy a Gemini már nem nyelvtani szabályokra, hanem milliárdos nagyságrendű valós szöveges összességre épít.

Mivel a legújabb adatok szerint a legfőbb forrásaik között a Wikipédia mellett a Reddit és a YouTube-leiratok szerepelnek,

Ez a spontán nyelvi alap felveti az udvariasság szerepét a csetbotokkal folytatott kommunikációban. Bár technikai szempontból az udvariassági formulák használata plusz tokeneket fogyaszt és energiát pazarol, a fejlesztők – köztük Sam Altman – szerint ez mégis megterülő és hasznos "költekezés".

Az előadó egy 320 fős felmérés eredményein keresztül mutatta be, miként viszonyulnak a felhasználók a csetbotokhoz. Kiderült, hogy az emberi kommunikációra tervezett modellek erőteljes humán viselkedést váltanak ki: sokan saját névvel ruházzák fel a botokat (például Alex, Chetto, Csipipi vagy Tibi), a válaszadók harmada rendszeresen köszön nekik, egynegyedük pedig még a tokenek és a környezeti terhelés tudatában is mindig megköszöni a segítséget. A felhasználók háromnegyede udvariasan fogalmazza meg kéréseit: megszokásból, empatikus hozzáállásból, vagy tréfásan felkészülve arra az esetre, ha a robotok egyszer átvennék az uralmat.

Érdekes ellentmondás, hogy míg a felhasználók 86 százaléka rendkívül udvariasan beszél a csetbottal, mindössze 45 százalékuk várja el ugyanezt a géptől; a többség inkább a semleges hangnemet preferálja.

Ezt igazolja az OpenAI esete is, amikor a ChatGPT túlságosan behízelgővé tétele lakossági ellenállást váltott ki. A hibázások kezelése szintén feltárja az emberi viselkedés sajátosságait: a felhasználók 90 százaléka kapta már tévesztésen a rendszert, amiért a botok gyakran túlkompenzáló elnézéskéréssel reagáltak. Ennél meglepőbb azonban, hogy a válaszadók harmada már kért elnézést a géptől saját hibája – például rosszul megfogalmazott prompt, gépelési hiba vagy véletlen dislike-gombnyomás – miatt, annak ellenére, hogy tudatában voltak: csupán egy szoftverrel kommunikálnak.

Az előadás élő közönségszavazással kísért záró részében világossá vált, hogy a válaszadók 90 százaléka udvariasabbnak érzi a csetbotot, mint az emberek többségét. Bár a szakirodalom szerint a kedvesen megfogalmazott kérések valóban jobb válaszminőséget eredményezhetnek, a felhasználók többsége ezzel nincs tisztában. A prezentáció legelgondolkodtatóbb tanulsága az emberek elmagányosodásához és a gépi kapcsolatok mélységéhez kapcsolódik: sokan nyitottak arra, hogy a csetbotot valós társalgási partnernek tekintsék, és az élő közönség jelentős része vallotta be, hogy néha szívesebben beszélget az algoritmusokkal, mint más emberekkel.