TechtudSzerző: origo 5 napja 1 percnyi olvasás
Erre kevesen gondoltak volna.
A kutatók szerint az eredmények új lehetőségeket nyithatnak az izmokban felhalmozódó túlzott zsírmennyiség vizsgálatában. Az úgynevezett izomzsírosodást elősegítheti a zsírdús étrend, a mozgáshiány és az öregedés, és idővel az anyagcsere működését is kedvezőtlenül befolyásolhatja.

A japán Sinshu Egyetem kutatócsoportja Takakazu Mitani docens vezetésével több, élelmiszerekből származó növényi vegyületet vizsgált. A kutatók arra keresték a választ, hogy melyik képes csökkenteni az izmok sejtjeiben felhalmozódó rendellenes zsírt.
A vizsgálatok során egérből származó, tenyésztett izomsejteket használtak. A több vizsgált vegyület közül a pterostilbén bizonyult a leghatékonyabbnak a sejtekben felhalmozódó lipidek mennyiségének csökkentésében.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a vegyület alkalmazása mellett az izomsejtek normálisan növekedtek és differenciálódtak, vagyis a kezelés nem akadályozta meg a sejtek fejlődését.
A pterostilbén nem úgy működött, hogy megakadályozta volna a zsírsavak bejutását az izomsejtekbe. Ehelyett a kísérletek során megnőtt a sejtek által kibocsátott glicerin mennyisége, ami arra utal, hogy a sejtekben tárolt zsír lebontása fokozódott.
A kutatók emellett a zsírsavak energiaként történő felhasználásában szerepet játszó gének fokozott aktivitását is kimutatták. Mindez arra utal, hogy a vegyület segíthet az izomsejteknek a már elraktározott zsírok lebontásában.
A kutatás eredményeit a Food Bioscience című tudományos folyóiratban publikálták szeptember 1-jén.
A kutatás egyik legérdekesebb eredménye az volt, hogy a pterostilbén miként fejtheti ki a hatását. A kutatók szerint a vegyület fokozta a PPARδ nevű fehérje jelátvitelét.
A PPARδ fontos szerepet játszik a zsírsavak oxidációjában, vagyis abban a folyamatban, amelynek során a sejtek energiatermelésre használják fel a zsírsavakat.
A pterostilbén azonban nem közvetlenül aktiválta ezt a fehérjét. Ehelyett úgy tűnik, hogy megakadályozta annak túl gyors lebomlását.
A vegyület lassította a PPARδ lebontását az úgynevezett ubiquitin–proteaszóma rendszeren keresztül. Ennek következtében több PPARδ maradt az izomsejtekben, ami fokozta a zsíranyagcserében részt vevő gének működését.
A kutatók szerint ez azért lehet fontos, mert jelenleg nincs kifejezetten az izmok túlzott zsírfelhalmozódására engedélyezett kezelés.