Nagyjából ott hagytuk abba a tatabányai jégpálya kálváriáját az előző szezon vége felé, hogy a pálya csarnokká alakítása végleg elúszni látszott, hiszen az önkormányzat döntései nyomán kialakult helyzetben lehetetlenné vált, hogy az egyesület lehívja a csarnokprojekt támogatásához szükséges taotámogatást. Emellett a PTSE perben áll az önkormányzattal is egy tulajdonjogi vita okán, ráadásul a feladatellátási támogatást is megvonta a városvezetés az egyesülettől, tehát gyakorlatilag alig húzták ki tavaszig. Emellett még az iskolai és óvodai korcsolyázás finanszírozása is problémákba ütközött, az egyesület pedig szükségállapotot hirdetett.

Bár a PTSE egyelőre túlélt, és a nyarat is szépen lehozták, nemsokára ismét indul a nagyüzem, a per még mindig a levegőben lóg, a csarnok taotámogatása elúszott, a pálya így gyakorlatilag félkész, a papíron a kiszolgálóépületet üzemeltető Tét Nkft. a Gyémánt Fürdővel is elég nehezen boldogul, hát még a jégpályával mit kezdene, viszont több ezer – hovatovább tízezer – ember szeretne visszatérni a pályára a tél beköszöntével, úgyhogy a nyomás egyre fokozódik minden szereplő vállán. Éppen ezért talán ez volt a legjobb pont arra, hogy leüljünk Németh Krisztinával, az egyesület vezetőjével, hogy megtudjuk, mi a helyzet. Lesz korizás télen? Tudnak majd sportolni a fiatalok? Van elég pénz a fenntartásra? Ki tudják fizetni a rezsit és a dolgozókat? Jönnek az iskolások korizni? Van elég felszerelés? És ami a legfontosabb: akkor most mi lesz a csarnokkal?

El kellett engedni

A tatabányai jégcsarnok fejlesztésének története Németh Krisztina szerint már a kezdetektől meglehetősen nehézkesen alakult. A projektet 2022-ben engedélyezték, és arról is megszületett a városi döntés, hogy az egyesület megkapja a szükséges önrészt. Papíron tehát minden adva volt ahhoz, hogy elinduljon a beruházás.

Csakhogy hamar kiderült, a támogatási pénzek lehívása nem olyan egyszerű. Németh Krisztina szerint az egyesület akkor éppen nem tudta lehívni a számára biztosított önrészt, és a Magyar Jégkorongszövetség éves beruházási keretébe sem fért bele a projekt. A szövetségnél ugyanis előre meg kell tervezni, hogy az egyes klubok milyen összegű támogatást kívánnak lehívni. Egy időközben bekövetkezett vis maior helyzet – egy nagyobb csapat létesítményében történt káresemény – pedig tovább szűkítette a lehetőségeket.

Közben telt az idő, és az egyesület minden évben meghosszabbította a projekt határidejét. A 2024-es önkormányzati választás után Németh szerint azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a beruházás megvalósítása komoly akadályokba ütközik. Már tavaly is volt nézeteltérésük az ügyben, miközben a polgármester a közgyűlésen arról kérte az egyesület vezetőjét, erősítse meg, hogy a projekt 2027. június 30-ig érvényes.

Természetesen megerősítettem, mert odáig él

– mondta Németh, hozzátéve, hogy ettől még több objektív akadály is van. Ezek között említette a közbeszerzést, a kiviteli tervek elkészítését, a részletes költségvetés összeállítását, valamint a 7-900 millió forintos taotámogatás lehívását. Ehhez pedig az önrészt is biztosítani kellene, ami az egyesület vezetője szerint jelenleg nincs garantálva.

A PTSE vezetője ugyanakkor hangsúlyozta, nem arról van szó, hogy a Magyar Jégkorongszövetség „elbuktatta” volna a beruházást. Éppen ellenkezőleg, úgy látja, a szövetség segített abban, hogy a projektet ne visszavont beruházásként kezeljék, hanem egyszerűen kifusson megvalósítás nélkül. Ennek azért van jelentősége, mert Németh szerint egy visszavont projekt később akadályt jelenthet egy újabb, hasonló célú pályázatnál. A szövetséggel egyetértésben ezért azt a megoldást választották, hogy hagyják kifutni a jelenlegi projektet. Az egyesületnek ez ugyan néhány tízezer forintos költséget jelentett a hosszabbítások miatt, viszont így nem zárják ki magukat a későbbi pályázati lehetőségekből.

Szétrohad az egész

A következő fontos időpont 2026. október lehet. Németh szerint addigra az egyesületnek ismét úgy kell tudnia felmutatni a projektet, hogy minden szükséges irat és feltétel rendelkezésre áll. Rendezni kell a jogviszonyokat, biztosítani kell az önrészt legalább határozatok formájában, és készülniük kell a kiviteli terveknek, valamint az új, árazott költségvetésnek is.

Abszolút optimistaként most is úgy készülök, hogy megoldjuk, mert nem létezik, hogy egy ekkora lehetőséget elengedjünk

– fogalmazott. A tét ugyanis jelentős, mert Németh szerint jelenleg nincs más olyan pályázati forrás, amelyből a létesítmény teljes körű befejezését meg lehetne oldani. A tao maradt az egyetlen reális lehetőség, ezért az egyesület számára elemi érdek, hogy a beruházást valamilyen formában újra el tudja indítani.

A PTSE vezetője szerint különösen azért sürgető a helyzet, mert a jelenlegi épület félkész állapotban van. Hiába modern és vonzó a létesítmény, ebben a formájában hosszú távon nem fenntartható. Németh egy családi ház példájával érzékeltette a helyzetet: ha elkészül a ház, de nincs pénz a tető befejezésére, majd valaki minden évben azt mondja, hogy „majd jövő nyáron megcsináljuk”, tíz év alatt súlyos károk keletkezhetnek.

Ez hasonló történet, hogyha ez ebben a formában marad, akkor szétrohad az egész

– mondta.

A pályatest esetében is hasonló a helyzet. Németh szerint önmagában attól, hogy elkészült a tető, még nem működik megfelelően a létesítmény. Szükség van az új csövezésre, a korszerű hűtőközegre és több más műszaki beavatkozásra is ahhoz, hogy valóban használható, működő jégcsarnok legyen belőle. A PTSE vezetője szerint az épület jelenlegi állapota a mindennapi használat során is komoly problémákat okoz. A létesítmény szerinte valójában nem látja el megfelelően azt a funkciót, amelyre készült.

Ezt nem is tudom, hogy merészelik csarnoknak nevezni, mert ez egy fedett valami

– fogalmazott.

A probléma egyik része éppen a szellőzés és a légmozgás. Németh szerint nyáron jól jönne, ha megfelelően járna a levegő, hiszen a melegben elviselhetetlenné válhat a hőmérséklet, a pálya környezetében pedig a burkolatok, palánkok is károsodhatnak. Télen azonban ugyanez a légmozgás komoly problémát jelenthet: ha a külső levegő csak kicsivel melegebb a jégnél, az olvasztani kezdi azt.

Ráadásul az eső elleni védelem sem tökéletes. Németh szerint ha a pálya mellett fúj a szél, az esőt beveri a féltető alá, így előfordult már az is, hogy a létesítmény felső része vízben állt. A vezető szerint a tervezés egyik alapvető problémája az volt, hogy nem számoltak megfelelően a valós körülményekkel. Úgy fogalmazott, olyan, mintha valaki abból indulna ki, hogy az eső mindig függőlegesen esik, és soha nincs szél.

Elemi érdek

A létesítmény állapotának kérdése azért is különösen érzékeny, mert a PTSE és a város között időközben jogvita alakult ki a létesítményben korábban elvégzett beruházások miatt – erről itt és itt írtunk bővebben. Németh hangsúlyozta, az ügyet félrevezetően állították be, amikor azt mondták, hogy az egyesület perelte be a várost. „A város perelt be minket” – mondta. Az egyesület pusztán azért érvényesítette saját igényét, mert a város által indított jogi eljárásban nem tudta megakadályozni, hogy kikerüljön a létesítményből. Németh szerint ezért azt kérték, hogy legalább a taóból a létesítménybe fektetett összeg erejéig ismerjék el az egyesület beruházásait.

A vita egyik különösen érdekes pontja az értéknövekedés kérdése. Németh idézte a város ügyvédjének a mondatait, amelyekben az állt: nem állapítható meg, hogy történt-e értéknövekedés a beruházást követően a létesítményben. A PTSE vezetője erre meglehetősen ironikusan reagált.

Én nagyon szívesen visszaállítom az eredeti állapotokra, és akkor majd megállapítható lesz, hogy történt értékcsökkenés

– mondta fanyar humorral.

Németh szerint ugyanis a létesítmény korábbi állapota kifejezetten rossz volt. Elmondása szerint volt olyan időszak, amikor már egyetlen hét alatt megjelent a penész, és az épület műszaki állapota komoly aggályokat vetett fel. Egy korábbi esetet is felidézett: az előző üzemeltetés idején egy esőcsatorna leszakadt, és az edző fejére zuhant. Az esetről – Németh állítása szerint – jegyzőkönyv is készült.

A PTSE vezetője szerint az ilyen problémák miatt folyamatosan attól tartottak, hogy valamilyen szerkezeti elem vagy más alkatrész a gyerekekre zuhanhat. Hangsúlyozta, nem szeretne személy szerint senkit támadni, és az előző üzemeltető munkáját sem akarja minősíteni, de a létesítmény állapota objektíven tarthatatlan volt.

„Egy ilyen állapotban lévő épületben nem lehet megcsinálni azt, amit egy normális létesítményben” – fogalmazott. Németh szerint éppen ezért az egyesületnek elemi érdeke, hogy elkészüljön a valóban működőképes csarnok. A jelenlegi állapot ugyanis szerinte nem jelent valódi megoldást, mert ugyan van egy tető a pálya fölött, de a létesítmény számos olyan műszaki problémával küzd, amelyeket csak egy átfogó fejlesztéssel lehet megszüntetni.

Csarnokot mi nagyon szeretnénk, ha lenne. Elemi érdekünk, hogy legyen

– mondta.

Ez ma már kevés

Németh azt is kiemelte, hogy a tatabányai jégpálya története nem egyszerűen egy tulajdonjogi vagy önkormányzati konfliktus. A lényeg az, hogy mit veszített Tatabánya az elmúlt másfél-két évben, miközben az egyesület energiájának jelentős részét nem sportfejlesztésre, hanem a pálya körüli konfliktusokra kellett fordítani.

Októberben újra előminősítésre kell megjelennünk a Magyar Jégkorongszövetség előtt. Ehhez azonban addigra ismét rendezett és igazolható állapotba kell kerülnie mindannak, ami egy ilyen fejlesztés alapja: a szükséges dokumentumoknak, a jogviszonyoknak, a tulajdoni és használati kérdéseknek, valamint a fejlesztésben érintett szereplők szándékainak. Emellett új, aktuális árazott költségvetésre is szükség van, mert a projekt 2022-es költségvetése 2026-ban már nem tekinthető reális kiindulási alapnak

– sorolta a teendőket.

Vagyis októberig előbb újra létre kell hozni azt a rendezett jogi, műszaki és pénzügyi alapot, amelyre egyáltalán azt mondhatja a Magyar Jégkorongszövetség: igen, ennek a tatabányai csarnokprojektnek ismét van realitása. És csak ezután következhetne egy új fejlesztési ciklus. Ez azért különösen súlyos, mert az elmúlt évek konfliktusa tehát nem egyszerűen késleltette a csarnokot. A vezető szerint az eddigi fejlesztési ciklust gyakorlatilag lenullázta, és most azért kell dolgozni, hogy egyáltalán legyen lehetőség még egyszer nekifutni.

„Nem igaz az az állítás, hogy a város deklaráltan nem akart csarnokot” – hangsúlyozta. Elmondása szerint a város papíron mindvégig azt kommunikálta, hogy szeretné a csarnok megvalósulását. A probléma viszont az, hogy közben sorozatosan olyan döntéseket hozott, amelyeknél legalábbis előre látható volt, hogy azok veszélyeztetik a beruházást, végül pedig az időveszteség miatt ellehetetlenült annak megvalósítása a jelenlegi konstrukcióban.

Nekem ma már kevés az, hogy valaki azt mondja: akarunk csarnokot. Egy beruházást nem a szándéknyilatkozatok építenek fel, hanem azok a döntések, amelyek lehetővé teszik, hogy megépüljön

– mondta, hozzátéve, hogy a lényeg tehát nem a város feltételezett szándéka, hanem a döntések dokumentálható következménye.

Viszont az is hozzátartozik a történethez, hogy a városi közgyűlés részéről történt erőfeszítés arra, hogy ez a helyzet végre rendeződjön, ugyanis a Többségben Tatabányáért frakció vezetője megkereste az egyesületet, és az egyeztetés során „kifejezetten józan, megoldásorientált hozzáállást tapasztaltunk”. Ám ebből még nem következik az, hogy lesz is megállapodás a felek között, hiszen arról végül a közgyűlésnek kell döntenie. A kérdés most inkább az, hogy „a rendezést akaró többség akarata érvényesül-e, vagy végül egy kisebbségi álláspont határozza meg továbbra is a jégpálya sorsát” – zárta.

(Borítókép: A kép illusztráció! Fotó: Tim Clayton / Corbis / Getty Images)