Versenyfutás az idővel, aztán visszafogjuk a lovakat

Pár hete még versenyfutás zajlott az idővel és az apadó Dunával, hogy a Paksi Atomerőmű blokkjai teljes kapacitással termelhessenek és legyen elég áram Magyarországon, most augusztus végén viszont 104 MW-tal kellett visszafogni a paksi atomerőmű termelését – hívta fel a figyelmet blogján Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő erre az ellentmondásra és az okát is elmagyarázta. Akkor a gyakorlatban is megtapasztalhatta az ország, hogy mit jelent, amikor a hazai termelés közel harmada kiesik a rendszerből: az importigény drasztikusan megugrott, rendkívül magas villamosenergia-árak alakultak ki, és az ellátásbiztonság szempontjából is olyan helyzet állt elő, amely minden korábbinál szemléletesebben mutatta meg azt, hogy az áramigények kiszolgálásához nem csupán a meglévő blokkokra, hanem Paks II.-re is szükség lenne. Már most is.

Noha a dél körüli órákban pont a napelemek „mentették meg” az országot, addig augusztus augusztus 30-án már azért kellett csökkenteni a Paksi Atomerőmű teljesítményét, mert az általa megtermelt villamos energia egy részét nem lehetett volna gazdaságosan értékesíteni. A szakértő kifejtette, miért, ehhez azonban a számokat is látni szükséges, ezeket szintén ismertette.

A déli órákban a hazai bruttó rendszerterhelés mindössze 3600–3800 MW körül alakult, miközben az ipari méretű naperőművek termelése a csúcson megközelítette a 3000 MW-ot.

A szélerőművek helyzete még szemléletesebb volt: 325 MW beépített szélerőművi kapacitásból ezen a napon átlagosan alig 3 MW termelés jutott a villamosenergia-rendszerbe.

Ez a két adat egymás mellett tökéletesen megmutatja az időjárásfüggő termelés alapvető rendszerintegrációs problémáját – hívta fel a figyelmet Hárfás Zsolt. A naperőművek akkor termelnek, amikor süt a nap, a szélerőművek pedig akkor, amikor megfelelő erősségű szél fúj. Egyik technológia termelése sem igazodik a villamosenergia-fogyasztás pillanatnyi alakulásához. Augusztus 30-án a napenergia-termelés éppen akkor volt rendkívül magas, amikor az ország villamosenergia-igénye alacsony volt, miközben a szélerőművek gyakorlatilag semmit sem termeltek.

A képet tovább árnyalja, hogy aznap a magyar villamosenergia-rendszer már jelentős mennyiségű villamos energiát exportált, miközben a Paksi Atomerőmű teljesítményét csökkentették! Paks Magyarország legnagyobb, folyamatosan rendelkezésre álló, időjárástól független és karbonsemleges villamosenergia-termelője. Mindezt ráadásul nagyságrendileg 15 Ft/kWh termelési költséggel teszi. Ezzel szemben a kötelező átvételi rendszerben működő megújuló termelők esetében a 2026-ra érvényes átvételi árak – technológiától és kategóriától függően – 50-60 Ft/kWh körüli tartományban vannak.

Egészségesebb arányokra lenne szükség

Noha a két számadat egy az egyben nem vethető össze, az arányok azok, amelyek így is beszédesek.

Ugyanis ahogy tovább növekszik a hazai időjárásfüggő kapacitás, megfelelő rendszerszintű megoldások nélkül az ilyen helyzetek gyakorisága és jelentősége is tovább növekedhet!

Hárfás Zsolt rámutatott, a Paksi Atomerőművet nem azért akarjuk további húsz évig üzemeltetni, hogy amikor süt a nap, egyre gyakrabban visszaszabályozzuk, hanem azért, hogy Magyarország számára éjjel-nappal, télen-nyáron, napsütésben, borús időben és szélcsendben egyaránt rendelkezésre álljon egy nagy teljesítményű, olcsón termelő, karbonsemleges hazai erőmű. A villamosenergia-rendszer szabályait ehhez a stratégiához kell igazítani, és erre két megoldás kínálkozik. Az egyik, hogy megdöntjük a tabut és az időjárásfüggő technológiák is korlátozhatóvá válnak, a másik pedig az az irány, ami felé a szélerőmű-kapacitás növelésével párhuzamosan a kormány is elmozdult. Ez pedig a hálózatfejlesztés, viszont az áramtermelés egy komplex rendszer, és részét kell képezze a megtermelt (adott pillanatban felesleges) energia tárolása is, amelyet az esti órákban (pont, amikor a rendszerterhelési csúcsokat is rögzítik) fel tudunk használni.