A 13 órakor kezdődő ülés Magyar Péter napirend előtti felszólalásával indul. Forsthoffer Ágnes házelnök emlékező szavai után a képviselők megemlékeztek a közelmúltban elhunyt Velkey Gábor (SZDSZ), Kádár Béla Lajos (MDF) és Nemes Miklós (FKgP) volt országgyűlési képviselőkről.

Magyar Péter felszólalása elején megköszönte az Országgyűlés elnökének azt a munkát, amelyet az ideiglenes köztársasági elnöki jogkörök gyakorlása alatt végzett. Úgy fogalmazott, hogy házelnökként és ideiglenes államfőként egyaránt példát mutatott az országnak.

A miniszterelnök ezután külön köszöntötte az általa „újjáalakult valódi közmédiának” nevezett közmédia nézőit. Felhívta a figyelmet arra, hogy több mint tíz év után ismét látható az országgyűlési közvetítés az M1-en. 

Beszéde következő részében történelmi párhuzamot vont a jelen és a tatárjárás utáni Magyarország között. Felidézte, hogy mintegy 800 évvel ezelőtt az ország olyan pusztítást élt át, amely után joggal gondolhatta volna bárki, hogy Magyarországnak vége.

A muhi csatáról szólva emlékeztetett arra, hogy ott odaveszett a királyi hadak jelentős része. Páncélos lovagok, íjászok és a nemesség számos tagja pusztult el, IV. Béla királynak pedig menekülnie kellett. Magyar Péter felidézte az osztrák herceg zsarolását és a király menekülését egészen a dalmát tengerpartig.

A miniszterelnök leírása szerint a tatár seregek pusztítása nyomán virágzó falvak és települések néptelenedtek el, a szántóföldeket felverte a gaz, családok tűntek el, a Duna mentén pedig felperzselt föld és üszkös romok maradtak.

Úgy értékelt, hogy a tatárok elvonulása után olyan ország maradt hátra, amelyet néhány rendelettel vagy felületes javítással már nem lehetett helyreállítani. Magyarországot szerinte akkor lényegében a földből és a hamvakból kellett újjáépíteni, illetve újraalapítani.

Magyar Péter szerint IV. Béla felismerte azt a történelmi tanulságot, amely miatt az utókor második honalapítóként emlékezik rá. A király megértette, hogy a pusztítás után nem elegendő egyszerűen visszaépíteni mindazt, ami korábban ledőlt.

A miniszterelnök a történelmi példát továbbvíve arról beszélt, hogy ugyanazokból a gyenge alapokból, agyagfalakból és korhadt faszerkezetekből újjáépített ország a következő történelmi viharban ismét összeomolhatott volna. IV. Béla ezért kővárak építésének szükségességét ismerte fel.

Magyar Péter hozzátette, a király akkor nem tudhatta, hogy a tatárok visszatérnek-e, ahogy azt sem, lesz-e elegendő pénz a kincstárban, rendelkezésre áll-e megfelelő számú munkás és kőfaragó, illetve számíthat-e hűséges szövetségesekre.

Cikkünk frissül.