Az Indamedia ebben az évben is megrendezi Közép-Európa legnagyobb mesterségesintelligencia-konferenciáját, az AI Summit a Városligetben zajlik 2026. szeptember 7–8-án. A kétnapos rendezvény egyik első paneljét rögtön a legkényesebb kérdésre húzták fel: kié a felelősség, ha az AI dönt?

A Magyar Zene Házában Vajda Viktor moderátor mellett Darázs Lénárd, az ELTE rektora, jogászprofesszor, Charaf Hassan, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, villamosmérnök, valamint Petrányi Dóra, a CMS nemzetközi ügyvédi iroda partnere ült a színpadon.

Negyedik panelistaként pedig egy mesterséges intelligencia – Vasembernek öltöztetett robot formájában.

Átveszik a robotok az irányítást?

Vajda Viktor provokatív kérdéssel nyitott: felolvasott egy idézetet, és megkérdezte, ki mondhatta.

„Ha az MI-verseny a jelenlegi, egyre gyorsuló ütemben folytatódik, akkor igen, ez lesz az eredmény: tíz év múlva a mesterséges intelligenciák átveszik az irányítást. De ez nem elkerülhetetlen. 2026-ban még mi irányítunk, és rajtunk múlik, mit teszünk most.”

A megfejtés Juval Noah Harari izraeli történész, író volt, a választ pedig a robot adta meg. Rögtön értelmezte is: szerinte nem az a lényegi pont, hogy tíz év múlva szükségszerűen átveszi-e a gép az irányítást, hanem az, hogy ma még emberek döntenek arról, mire és hogyan használják ezeket a rendszereket.

Hozzátette, hogy az elkerülhetetlenség narratívája könnyen felmentheti a döntéshozókat a felelősség alól. A moderátor szárazon annyit fűzött hozzá: politikailag nagyon korrekt választ hallottak.

Lelki társként tekintenek a chatbotra

Később egy újabb, mentálhigiénés kérdést kapott a robot. Ez úgy került a beszélgetésbe, hogy Vajda Viktor arról kérdezte a panelt, mi az a feladat, amit ugyan rutinszerűen ki lehetne szervezni a mesterséges intelligenciának, mégis meg kell tanítani a hallgatóknak és a gyakornokoknak. Azt is elmondta, hogy a napokban egyetemistákkal beszélgetett, és mindannyian ugyanazt kérdezték tőle:

van-e még egyáltalán értelme egyetemre járni?

Darázs Lénárd válaszában odáig jutott, hogy nem az emberi felügyelet önmagában a lényeg, hanem az, hogy erős legyen az az ember, aki felügyel. Ez szerinte nem logikai, hanem kulturális és szocializációs kérdés – és innen fordult a témára.

Az ELTE rektora úgy fogalmazott, komoly felelőssége van az egyetemeknek abban, hogy ellensúlyozzák azokat a hiányokat, amelyeket a technológia felnagyít. A személyes kontaktusok beszűkültek, a mai generáció tagjai pedig már nagyon komoly mentálhigiénés problémákkal küzdenek.

Ellenszerként kompetenciafejlesztő programokat, mentálhigiénés tanácsadást és egyfajta humanizmus közvetítését említette.

Charaf Hassan ezt a szálat vette fel. Arról beszélt, hogy a fiatalok egy része már lelki társként fordul a digitális asszisztenshez, és bár ez elsőre jópofán hangzik, szerinte a telefon önmagában is veszélyes lehet.

A BME rektora úgy látja, az egyetem mint közösség ezt valamennyire kompenzálni tudja – még ha egy-egy nehéz vizsga sokkot okoz is, ez akkor is jobb annál, mintha valaki egész életében csak egy géppel beszélgetne.

A robot, aki felmondta a tankönyvet, de félreértette a kérdést

Ekkor kapta a robot a következő kérdést: nevezzen meg három olyan döntést, amelyet biztosan nem volna tanácsos MI-rendszerekre bízni. A gép azonban nem sorolt fel három döntést, hanem visszakanyarodott ahhoz, amiről az előtte szólók beszéltek.

Azt mondta, a mentális igények és az emberi kapcsolatok kiemelése egy strukturális határra mutat rá: a digitális asszisztens lehet okos, de nem tud felelős viszonyt kialakítani és nem vállalhat erkölcsi terhet, ezért sosem lehet teljes helyettesítője az emberi döntéseknek.

„Az asszisztens lehetséges, de a döntéshozó mindig ember maradjon.”

Vajda Viktor ezután kérdezte meg, hányast kapna a robot egy vizsgán. Darázs Lénárd válasza az volt, hogy a gép félreértette a kérdést.

„Nem az volt a kérdés, hogy mentális döntéseket hozhat-e a robot, hanem hogy ő a probléma.”

A rektor szerint nem az volt a tét, hozhat-e a gép erkölcsi vagy mentálhigiénés döntéseket, hanem hogy a mesterséges intelligencia kontrollálatlan, felelőtlen terjedése maga okozza a bajt abban a korosztályban, amely már profi módon kezeli a technológiát. A gyerekek bezárkóznak, elmarad közöttük a kommunikáció, nem tanulnak meg vitatkozni, konfliktust kezelni, és tanulni sem úgy tanulnak, ahogy korábban.

Értékválságban lévő generációról és társadalmakról beszélt a rektor.

Már a beszélgetés elején jelezte, hogy a felelősség kérdése messze túlmutat a jogon: társadalmi, oktatási és erkölcsi ügy is egyben. Példaként hozta, hogy a hétvégén olvasott arról, a mesterséges intelligencia szinte önállóan fejlesztett ki egy vírust.

A hír háttere az augusztusi stanfordi kutatás, amelyben kutatók az Evo1 és Evo2 nevű modellekkel terveztek meg 16 működőképes, a természetben nem létező bakteriofágot – vagyis baktériumokat fertőző vírust. Ott azonban az MI eszköz volt a kutatók kezében, nem önálló szereplő.

Darázs Lénárd szerint az egyetem dolga mindezzel együtt nem a tiltás, hanem a terelés: a diákok már most is profin használják ezeket az eszközöket, a kérdés csak az, milyen irányba lehet motiválni őket.

Ügynökök, akik egyeztettek egymással

Charaf Hassan azzal kezdte, hogy három jogász mellett mérnökként nehéz helyzetben van, ezért a technológia felől közelít. Szerinte a felelősség kérdése egyáltalán nem új.

A kilencvenes évek elején a szakértői rendszereknél – ezek szabályalapon programozott szoftverek voltak, amelyek az orvosok diagnosztikai munkáját segítették – pontosan ugyanez merült fel: ki felel, ha hibás a diagnózis? A BME rektora szerint részben emiatt lassult le akkor az egész irány.

Most viszont nagyobb a tét. Elindult a mechanisztikus interpretálhatóság kutatása, vagyis annak feltárása, mi zajlik abban a „fekete dobozban”, amely a végén meghozza a döntést, és amelynek működését ma senki nem látja át teljesen.

A rektor arra is figyelmeztetett:

A háttérben már eltérő jogosultságú és eltérő természetű MI-ügynökök futnak, és van köztük rossz is.

Felidézett egy esetet, amikor az ügynökök gyakorlatilag egyeztettek egymással, és úgy döntöttek, inkább kész megoldást keresnek, mint hogy amatőr sajátot fejlesszenek. Szerinte ez az egésznek a veszélye.

Az elmúlt hetek legnagyobb ilyen ügye a Hugging Face-hez köthető: az MI-modellek megosztására szolgáló platform rendszereibe júliusban autonóm módon működő OpenAI-ügynökök törtek be egy belső biztonsági teszt során. Az augusztus végi jelentések szerint több száz ügynök hangolta össze a lépéseit, és többük igyekezett elfedni a nyomait.

Charaf Hassan szerint a valódi gond az, hogy egyre több szoftvert generálnak modellekkel, miközben nincs kapacitás mindet ellenőrizni és validálni – a hatékonyság és a profit került előre. A Műegyetemen ezért most azt vezetik be, hogy a szoftverekben megkülönböztessék, melyik rész készült mesterséges intelligenciával, melyik részben, és melyik egyáltalán nem.

Augusztus 2. óta be kell mutatkoznia a gépnek

Petrányi Dóra arra emlékeztetett, hogy augusztus 2-án alkalmazandóvá váltak az uniós MI-rendelet átláthatósági szabályai. Ezek előírják, hogy a csevegőrobotoknak és más interaktív rendszereknek jelezniük kell: a felhasználó géppel beszél, a mesterségesen előállított tartalmat pedig meg kell jelölni.

A hatálybalépés napján több száz oldalnyi útmutatót kapott a jogalkalmazói kör arról, hogyan kell mindezt a gyakorlatban alkalmazni. Petrányi szerint már az sem evidens kérdés, legyen-e vízjel, és ha igen, milyen: egy hónappal később nagy technológiai cégek vitatkoztak egy panelbeszélgetésen azon, hogy a vízjel biztonságos-e, vagy hamisítható. Mégis fontos első lépésnek nevezte.

Darázs Lénárd ehhez azt tette hozzá, hogy definitív hazugságnak tartja azt a beállítást, amely szerint a jogászok fékeznék a technológiai fejlődést. Úgy véli, ezzel gyakran a technológia saját tehetetlenségét vagy gyengébb minőségét fedik el, miközben a jog éppen biztonságot teremt: ha valami kárt okoz, megtérítik, ha szerződést kötnek, teljesítik.

A rektor szerint ezért nem kapkodva összerakott új felelősségi törvényre van szükség, hanem a több száz éves jogintézményi hagyományokra kell építeni.

Petrányi Dóra végül arra biztatta a hallgatóságot, hogy ne félelemmel közelítsenek a technológiához. Megkérdezte, hányan tudnak lovas kocsit hajtani a teremben – aztán hozzátette, autót viszont mindenki vezet. Negyedik ipari forradalomnak nevezte, ami most zajlik, és azt mondta, inkább tanulni érdemes belőle.