Tim Andrews, aki 66 éves korában, 2025 januárjában esett át a műtéten, végstádiumú vesebetegségben szenvedett, amelyet 2-es típusú cukorbetegsége okozott. A férfi számára a transzplantáció reményt jelentett, hiszen a dialízisre szoruló betegek átlagos élettartama mindössze öt év, míg a veseátültetésre való várakozás akár hét évig is eltarthat. A génmódosított sertésből származó vese beültetése lehetővé tette számára, hogy hónapokig elkerülje a dialízist, és viszonylag normális életet éljen – írja a BBC.

A beültetett vese egy különleges Yucatán-i minisertésből származott, amelynek genomját 69 ponton módosították. Ezek a változtatások eltávolították azokat a sertéssejt-jellemzőket, amelyeket az emberi immunrendszer felismerne és megtámadna, valamint emberi DNS-t adtak hozzá. Emellett a kutatók olyan vírusokat is hatástalanítottak, amelyek a sertés DNS-ében rejtőzhettek, hogy elkerüljék az esetleges fertőzéseket. A sebészek a sertésvesét Andrews testében lévő erekhez csatlakoztatták, így az képes volt szűrni a vért és ellátni a vese alapvető funkcióit.

Bár a vese kezdetben jól működött, körülbelül hat hónap elteltével károsodás lépett fel az erekben, gyulladás jelentkezett, és a szerv működése leállt. Az orvosok nem találtak bizonyítékot arra, hogy antitestek támadták volna meg a szervet, így a pontos okok továbbra is tisztázatlanok. A vese eltávolítását követően Andrews 82 napig ismét dialízisre szorult, míg végül 2026 januárjában emberi donorból származó vesét kapott, amely eddig jól működik.

A xenotranszplantáció, vagyis más fajokból származó szervek emberi felhasználása, egyre nagyobb figyelmet kap a transzplantációs válság enyhítésére. Az Egyesült Államokban körülbelül 100 ezer ember vár veseátültetésre, miközben évente csak 25 ezer ilyen műtétet végeznek el. Dr. Leonardo Riella, a Mass General Brigham transzplantációs tudományos központjának munkatársa szerint a xenotranszplantáció alternatívát jelenthet azok számára, akiknek nincs élő donoruk, és így elkerülhetik a hosszú dialízis időszakát.

Az orvosok és kutatók szerint a sertések ideális donorok lehetnek a xenotranszplantációhoz, mivel szerveik mérete megfelelő, és tenyésztésük terén már jelentős tapasztalat áll rendelkezésre. Ugyanakkor a technológia még gyerekcipőben jár, és számos kihívást kell leküzdeni, mielőtt széles körben alkalmazhatóvá válna. A Lancetben megjelent tanulmányukban a kutatók hangsúlyozták, hogy az eset egyszerre mutatja meg a xenotranszplantációban rejlő lehetőségeket és a még megoldásra váró problémákat.