GazdaságSzerző: vg 6 napja 3 percnyi olvasás
Európai pénzből tarolja le az uniós piacot az ukrán baromfibirodalom.
Az ukrán MHP vállalat egyszerre vált Kijev gazdasági ellenálló képességének jelképévé és az Európai Unió előtt álló agrárpolitikai dilemma megtestesítőjévé. Jurij Koszjuk vállalatcsoportja évente több mint félmilliárd baromfit termel, miközben a háború alatt is folytatta európai terjeszkedését. Szlovéniában, Spanyolországban és Görögországban is vásárolt vállalkozásokat, így már nem egyszerűen az uniós piacra exportáló ukrán társaság, hanem egyre inkább páneurópai élelmiszeripari szereplő.
A Financial Times által bemutatott vállalat ukrán sikertörténetnek tekinthető: a háború, a munkaerőhiány és az infrastruktúrát ért támadások ellenére megőrizte termelését, több tízezer embernek ad munkát, és képes volt visszatérni a nemzetközi tőkepiacra. Az MHP 2025-ben 3,77 milliárd dolláros árbevételt és 187 millió dolláros nettó nyereséget ért el, exportbevétele pedig meghaladta a kétmilliárd dollárt. Ugyanez a méret és pénzügyi erő azonban egyre komolyabb aggodalmat kelt az uniós termelők körében, már csak azért is, mert az ekkor profit ellenére is kapott több százmillió euró uniós forrást.
Az uniós importengedélyek garantálják, hogy a behozott baromfihús megfeleljen az EU állategészségügyi, élelmiszer-biztonsági és forgalmazási követelményeinek. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy az állatokat ugyanazon termelési és állatjóléti szabályok szerint tartották, mint az Európai Unióban.
Az uniós termelőket szigorú előírások kötik többek között
Brüsszel emellett tovább akarja szigorítani az állatjóléti rendszert, és fokozatosan visszaszorítaná a ketreces tartást. Az Európai Bizottság összesítése szerint a jelenlegi uniós szabályok már 360 millió tojótyúk és 12 millió koca tartási körülményeit befolyásolják.
Ukrajnában ezzel szemben továbbra sem teljes az uniós állatjóléti joganyag átvétele és gyakorlati alkalmazása. Az Eurogroup for Animals szerint például még mindig engedélyezett új, hagyományos battériás ketreceket alkalmazó tojótelepek építése, miközben az ilyen ketreceket az EU-ban 2012-ben betiltották. A szervezet adatai szerint 2024-ben az uniós tojás- és tojástermékimport közel fele Ukrajnából érkezett, az ország pedig a baromfihús három legnagyobb unión kívüli beszállítója közé került. Mindez úgy, hogy súlyos botrányok is kisérték az ukrán termékek importját.
A különbség közvetlen költségelőnyt jelenthet.
Az olcsóbb munkaerő, takarmány és termőföld mellett az ukrán cégeknek nem kell minden olyan beruházást és adminisztratív terhet finanszírozniuk, amelyet az uniós gazdaságoktól környezetvédelmi vagy állatjóléti címen elvárnak.
Az európai termelő így nem pusztán egy hatékonyabb vagy nagyobb vállalattal, hanem részben eltérő szabályrendszerben működő versenytárssal találja szemben magát.
Az EU 2022-ben, az orosz invázió után felfüggesztette az ukrán termékekre vonatkozó vámokat és kvótákat. Az intézkedés létfontosságú segítséget jelentett az ukrán gazdaságnak, de az olcsó gabona, cukor, tojás, baromfihús és méz megjelenése több tagállamban piaci feszültségeket okozott.
A tiltakozások hatására Brüsszel előbb vészfékrendszert vezetett be, majd 2025-ben új kereskedelmi megállapodást kötött Kijevvel. A jelenlegi rendszerben a legérzékenyebb termékek – köztük a baromfi, a tojás, a cukor, a búza, a kukorica és a méz – piacra jutását ismét vámkontingensek korlátozzák. Az Európai Bizottság és Ukrajna megállapodása azt is előírja, hogy Kijevnek 2028 végéig közelítenie kell agrártermelési szabályait az uniós normákhoz, beleértve az állatjóléti, növényvédőszer- és állatgyógyászati követelményeket.
Ez azonban többéves átmeneti időszakot jelent. Az uniós gazdák szerint addig továbbra is fennmarad a helyzet, amelyben nekik már most teljesíteniük kell az egyre költségesebb szabályokat, miközben az ukrán áruk nagyobb kedvezményekkel jutnak be a közös piacra.
Különösen érzékeny kérdés az MHP európai finanszírozása.
A Financial Times szerint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank a háború kezdete óta mintegy 300 millió euró – nagyságrendileg 118 milliárd forint – hitelt biztosított a cégnek.
Fontos különbség, hogy ez nem vissza nem térítendő uniós támogatás, hanem visszafizetendő fejlesztési finanszírozás. Az EBRD ráadásul nem az Európai Unió egyik intézménye, bár tulajdonosai között az uniós tagállamok és maga az EU is jelen van. A gazdák szemszögéből ugyanakkor ez a pontosítás nem oldja fel az ellentmondást: egy már nyereséges, nemzetközi tőkepiacról is finanszírozást szerző óriásvállalat jelentős, közpénzügyi hátterű forráshoz jut, miközben termékeivel az uniós gazdaságok piacain versenyez.
A vita ezért jóval túlmutat az MHP-n. Az EU-nak egyszerre kell gazdasági segítséget nyújtania a háborúban álló Ukrajnának, felkészítenie az országot a csatlakozásra, és megvédenie saját gazdáit attól, hogy olyan importtal kerüljenek versenybe, amelyre nem ugyanazok a termelési követelmények vonatkoznak.
Az ukrán szabályok 2028-ra ígért közelítése enyhítheti a különbségeket, de csak akkor, ha nem pusztán a jogszabályokat fogadják el, hanem azok végrehajtását és helyszíni ellenőrzését is kikényszerítik. Enélkül az uniós termelők számára az ukrán integráció nem a közös piac bővülését, hanem egy kétsebességes agrárgazdaság kialakulását jelentheti. Mindaddig pedig marad a tisztességtelen ukrán előnyt, amit ráadásul az unió jelentős forrásokkal is támogat.
Jurij Koszjuk Ukrajna harmadik legnagyobb földtulajdonosa. Az ukrán milliárdos üzletember, a londoni tőzsdén jegyzett legnagyobb ukrán baromfi- és mezőgazdasági holdingjának, az MHP-nek a vezérigazgatója és többségi tulajdonosa.
Napi