Két évtizedes versenyszférában szerzett tapasztalat után érkezik a közigazgatásba. Mennyiben számít arra, hogy ez egy új helyzet, új szerep és más működés lesz, vagy inkább ugyanazt a gondolkodásmódot próbálja meghonosítani, mint az előző évtizedekben?

Egyrészről arra számítok, hogy ez egy új szerep és egy új közeg lesz, és ennek a jelentőségét nem is szeretném alábecsülni. A NAV egy hivatal, amelynek nagyon súlyos jogszabályi környezetben kell működnie: itt a döntések, illetve az azokhoz kapcsolódó dokumentációk teljesen más súllyal jelennek meg, mint a versenyszférában. Ez számomra is fontos feladat, hogy ennek megfelelően igazítsam a vezetési elképzeléseimet. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy meglepően sok a párhuzam a kettő között. Egy olyan multinacionális vállalattól jövök, amelynek globális adófunkciója van, és amely az országok zömében jelen van – ez jól érzékelteti a komplexitást. Szakmailag fontos plusz információ lehet, hogy a cég jövedéki adóköteles termékeket értékesít, ami azt jelenti, hogy a teljes szakmai paletta ott van nálunk nap mint nap. Nem szabad megfeledkezni a digitalizációról sem, amelynek köztudottan fontos szerepe van a mindennapi operációban. A komplex problémamegoldó gondolkodásmód elég jól hasonlít egy NAV-os működéshez, ezért remélem, hogy az eredményorientáltságom, a rendszerszemléletem és a változásvezetési képességem nagyon hasznos tudás lesz.

Mi volt az a néhány fő szempont, ami arra ösztönözte, hogy beadja a pályázatát a NAV elnöki posztjára és feladja karrierjét a versenyszférában?

Két dolog volt igazán meghatározó. Az egyik a szakmai életutam.

Az adóhatóságnál kezdtem a pályámat, azóta pedig több mint húsz éven keresztül tanácsadói, könyvvizsgálói és vállalati oldalról is láttam az adózás működését.

Nagyon ritka az a helyzet, amikor ennyi különböző nézőpontból megszerzett tapasztalatot újra közszolgálati célra lehet használni. Ezt szakmailag és személyesen is nagyon érdekes lehetőségnek éreztem.

A másik maga a feladat jelentősége. A NAV működése egyszerre hat a költségvetés biztonságára, a vállalkozások mindennapi működésére, a gazdaság versenyképességére és az állami intézményekbe vetett bizalomra. Kevés olyan vezetői szerep van, ahol annak, hogy egy szervezet mennyire jól működik, ennyire közvetlen és széles társadalmi hatása lehet. Ez számomra nagyon erős motiváció.

Amikor hasonló váltások vannak a piaci szféra és az államigazgatás között, szokták mondani, hogy előny lehet, ha valaki már az "ellenkező oldalon" volt, és tudja, hogy adóhatósági vezetőként mire érdemes figyelni, hogyan alkalmazkodnak az adóalanyok. Ezt tapasztalja?

Igen, és ebben van egy nagyon pozitív üzenet is, hiszen az egyik kiemelt cél az, hogy könnyű legyen megfelelni ezeknek az elvárásoknak az adózók számára. Nagyon is segít, ha praktikus oldalról tudom, az adózók oldaláról, mi az igazán fájdalmas pont. Beszéltem a digitalizációról: nem biztos, hogy egyértelmű egy adóhivatal számára, hogy mit jelent ez a másik oldalon, akár költségben, akár komplexitásban, és abban, hogy mik azok az apró információs pontok, amelyek hasznosak lehetnek egy jóhiszemű adózó számára. Kíváncsian várom ezeket a fórumokat, ahol kiderül: mennyire értjük az adózóinkat.

A pályázati anyagban, amelyet Kármán András pénzügyminiszter is hangsúlyozott személyének bejelentésekor, három szempont szerepelt: segítség a jogkövetőknek, kiszámíthatóság mindenkinek, és következetes fellépés a jogsértőkkel szemben. Van-e ezek között prioritás, vagy ugyanolyan súllyal esnek latba?

Nagyon nehéz ezek között valós sorrendet felállítani, mert erősen összefüggenek. Nagyon folyamatorientált ember vagyok, és ha folyamat szempontjából nézem az egészet, akkor talán lehet mondani egy kiindulást.

Először is a szakmai alapokon való döntés, a hitelesség és a kiszámítható működés a fontos,

hiszen ez segíti a gazdaság szereplőit, ez az érdekünk, mindamellett, hogy támogatjuk a versenyt. Ha ezzel kezdünk, akkor a másik kettő úgyis jön magával: a jogkövetőknek egyszerűbb és könnyebb lesz megfelelni, a jogsértőknek pedig következetes, egyértelmű következménnyel kell számolniuk.

A kiszámítható működés és a tervezhetőség jelentheti azt is, hogy a piacról, az adóalanyoktól érkező véleményeket becsatornázzák a döntéshozatalba, a minisztériumhoz? Lehet ez egy kétirányú kommunikáció?

Itt fontos elválasztani, hogy mi a Pénzügyminisztérium dolga, és mi a NAV-é. A törvényhozás nem a hivatal feladata. De ez is benne volt a programomban: nagyon fontosnak tartom, hogy megfelelő visszajelzést adjunk arról, hogy az egyes tervezeteknél mi az, ami praktikusan jó lehet. Arra számítok, hogy ez egy valós kommunikáció lesz.

Az egyik fontos kormányzati mondás, üzenet, amely a kinevezéssel kapcsolatos közleményben is visszaköszönt, hogy a NAV iránt meggyengült a közbizalom. Hogyan képzeljük el ezt a hétköznapi ember szintjén: mit jelent ez a fejünkben, miben csapódik le, és mit tervez ez ügyben NAV-elnökként tenni?

Az elmúlt 15 évben nagyon sok cikket lehetett olvasni arról, hogy

voltak olyan esetek, ahol esetleg befolyásolás történt, ahol az egyenlő bánásmód mintha sérült volna.

Ezt a közvéleményben magam is – mint egy magyar állampolgár – ugyanúgy láttam, mint más. Itt erről van szó. Hogy mit lehet ezzel kapcsolatban tenni, arra azt mondanám: sok mindent, különösen NAV-elnökként, ahol óriási a felelősség. Először is a jövőre nézve ilyen nem fordulhat elő, hogy egy ügy indokolatlanul sokáig tartson, vagy bármi árnyéka vetüljön arra, hogy valamiféle befolyásolás történt. Ha a megfelelő belső ellenőrzés mellett ez mégis felmerül, akkor azt azonnal ki kell vizsgálni, az összes következményével együtt. Itt minden összefügg mindennel:

belül-kívül át kell járnia a szervezetet annak a gondolkodásmódnak, hogy mi szigorúan szakmai alapokon döntünk és működünk, nincs befolyásolás.

Ez a fajta viselkedési norma minden szervezetnél egy működési keretrendszer része kell hogy legyen, és ennek az egyik eleme éppen ez. Nyilván ott van a képesség, a tudás, a tréningek is, de ez az alapelv nagyon fontos, biztos, hogy hozzá fog segíteni a közbizalom visszaépítéséhez.

Emellett a konkrét ügyeket is meg kell nézni: hol indokolt a várakozás, miért történik, ha erről van szó.

Ezeket az ügyeket minél hamarabb végig kell futni, és annak megfelelően kezelni.

Budapest Economic Forum 2026

Átalakulóban a magyar gazdaságpolitika, a választások után gyökeresen változhatnak meg a körülmények és a célok. Merre tart a magyar kormány és mivel néz szembe a nemzetközi környezetben? Ez lesz a Portfolio idei kiemelt gazdaságpolitikai konferenciájának legfontosabb témája.

Információ és jelentkezés

Ön lesz ennek a szemléletnek a letéteményese új vezetőként. De képes-e átjárni a szervezetet ez a fajta szemlélet, ha ugyanazok az emberek dolgoznak benne, akik korábban bizonyos ügyekben esetleg nem kellő alapossággal jártak el? Meg tudja változtatni egy új NAV-elnök – és a mögötte lévő szemléletváltás – az ő gondolkodásukat, működésüket?

Először is, adózóként és egy vállalaton keresztül szerzett benyomásaim alapján biztos vagyok benne, hogy

rengeteg nagyon-nagyon jó szakember dolgozik a NAV-nál, és én nagyon számítok az ő szakértelmükre és odaadásukra. Szerintem sokan közülük ugyanúgy áldozatai voltak az elmúlt éveknek.

Egyébként pedig szisztematikusan végig kell menni ezen az úton: meg kell nézni, hogy mi van az ügyek mögött. Én az adatokban hiszek, tehát valós információk, adatok alapján kell végigjárni ezt az utat. És ha egyes esetek személyhez köthetők – márpedig mindig személyhez köthetők –, akkor ott meg kell tenni a megfelelő lépéseket. Ha egy konkrét, pláne jelentős ügynek nemcsak az adóalany, hanem a hatóság oldalán van érintettje, akkor annak következménye is van: belső vizsgálat is indulhat még az idén. Ebben nincs különbség a vállalati és a hatósági gondolkodásmód között, ugyanúgy kell eljárni.

Vagyis, ha csúnyán fogalmazunk, akkor meg kell akadályozni, hogy ez a probléma a későbbiekben tovább "fertőzzön" vagy elgócosodjon. De egy pontosítás: amikor jelentős ügyekről beszél, azt előre és visszatekintve is lehet érteni. Mit tekintünk jelentős ügynek? Az adózó súlyából, a befizetett adó méretéből fakad ez, vagy inkább a tipikus kockázati területek elemzéséből, esetleg a kiemelt adózókat értjük alatta?

Joggal feltételezhetjük, hogy a közérdeklődésre számot tartó ügyek között is vannak ilyenek. De lehetnek olyan nagy jelentőségű ügyek is, amik nem kerültek reflektorfénybe eddig. Emellett persze most is megvannak azok az egyértelmű paraméterek, amik alapján indokolt a vizsgálat: az egyik ilyen például az idő, amikor egy ügy indokolatlanul hosszú ideig folyamatban van. Ide tartozhat olyan eset is, ahol bár egy adott adózó vagy terület egyértelműen kockázatosnak minősült, a vizsgálat mégis valamiért eredménytelenül lezárult. Ezek eléggé objektív adatpontok, amelyek alapján ki lehet szűrni ügyeket, és biztos vagyok benne, hogy ez sikerülni is fog.

A belső elemzésre nagyon számítok. Meglátjuk, milyen adathalmazzal szembesülök, de biztos vagyok benne, hogy ezek a szűrések már most is működnek. Itt a megfelelő szemnek kell ránéznie.

Sokakban felmerül az igény, hogy legalább nevek, cégnevek vagy cégcsoportok kerüljenek megnevezésre, akár már a NAV részéről is, akik az előző rendszer relatív nagy nyertesei voltak. Ugyanakkor egy hatóság esetében fontos a várakozásmenedzsment is: úgy kell kielégíteni ezt az óriási társadalmi elvárást, hogy közben a realitások talaján maradunk. Vagyis az alaposabb megközelítésnek ára van, mégpedig időben, hosszban. Hogyan lehet megtalálni itt a megfelelő egyensúlyt: egyszerre kell gyorsan felmutatni eredményeket, és megfelelő alapozottsággal?

Ez az egyensúlyozás majdnem, hogy művészet.

Teljesen jogos az elvárás, hogy transzparens legyen a kommunikáció a közvélemény számára, hiszen jó tudni ezekről a dolgokról. A másik, ezzel ellentétes érdek – ami szintén mindenkinek az érdeke –, hogy ezek az eljárások, nyomozások eredményesek legyenek, ami viszont egy bizonyos pontig adatvédelmet jelent. E között kell nagyon jól tudni egyensúlyozni, és ehhez a jó kommunikáció is lényeges, hogy ezeket a finomságokat a közvélemény is láthassa. Egyelőre én is csak azokról az ügyekről tudok, amelyek megjelentek a sajtóban.

Bízom benne, hogy ezekre idővel megnyugtatóbb válaszokat tudunk adni, és amint lehet, információt tudunk szolgáltatni.

A kommunikáció mellett a belső csapatra is szükség lesz, nemcsak kommunikációs, hanem szakmai oldalon is. Kapott-e olyan felhatalmazást, hogy hozhat magával embereket, akiben feltétel nélkül megbízik, illetve megkapja-e a megfelelő anyagi és emberi erőforrásokat? Volt-e olyan tényező, amely fontos ösztönző erőként megtámasztotta, hogy ezt a nem kis feladatot elvállalja?

Nem kértem ilyen felhatalmazást, mert erre gyakorlatilag nincs is szükség: a NAV elnökeként teljes jogköröm van arra, hogy ezt úgy alakítsam ki, ahogy a legjobbnak látom. Amikor elkezdek dolgozni, meg fogom nézni, hogy mit látok, és tényleg mi az, ami indokolt, mi az, ami nem, és aszerint fogom kialakítani a rendszert.

A társadalmi elvárásra visszatérve: elmondható-e, hogy ezek a kiemelt, régóta a sajtóban és a közéletben ismert ügyek az Ön idejének és a szervezet kapacitásának egy jelentős részét le fogják kötni? Lehet-e ezt már most így determinálni?

Egyelőre az én helyzetemben nagyon nehéz most megmondani, hogy ez pontosan mekkora kapacitást fog leterhelni, de egy részét minden bizonnyal. Azt tudom mondani, hogy monitorozni fogom, hogy ez valóban megtörténjen. Nyilván nem én saját kezűleg fogom ezt megtenni, de biztos, hogy ez egy fókuszterület. Ahhoz, hogy elérjük azokat a célokat, amelyekről beszéltünk, ez egy alapvető mérföldkő, hiszen mindig a múlt hibáiból lehet jól tanulni, és azt lehet átfordítani egy jobb működésre. Ugyanakkor nagyon összetett a NAV működése, ez egy hatalmas szervezet, rengeteg szakággal. Fontos, hogy a NAV egy teljes gazdaság működésére hat, ezért ezt jól kell balanszírozni.

Évente több ezer milliárd forint tényleges beszedéséről is gondoskodik a NAV. A pályázatban felmerült-e olyan szempont, hogy újfajta garanciák biztosítsák, hogy az eljárásbeli hibák, hiányosságok, lassítások a jövőben ne fordulhassanak elő, vagy inkább a meglévő eszközök jobb hasznosításáról van szó?

Ez nagyon fontos, ezt valóban meg kell teremteni. Azt látom az illetékes minisztérium részéről is, hogy teljes elkötelezettség van a tekintetben, hogy

a NAV politikailag semleges és ezáltal is eredményesebb legyen.

Ennek az egyik egyértelmű jele, hogy ez a pozíció egyben már nem a Pénzügyminisztérium államtitkára is – ez mindenképpen nagyon pozitív változás. Nekem személy szerint pedig az a feladatom, hogy ezt gyakorlatilag, praktikusan megteremtsem: ez a fajta gondolkodásmód a szervezetből teljesen megszűnjön, és a jövőben csak szakmai alapon való döntés legyen. Ez a személyes felelősségem is.

A téma aktualitása miatt meg kell kérdeznem: elkezdődött-e már a gondolkodás arról, milyen lesz a jövőben a kapcsolat az új, NVVH-val? Milyen konkrét együttműködés, adat- és információcsere-mechanizmus készül a két szervezet között, és milyen jogszabályi garanciákkal biztosítható, hogy a működést ne lehessen politikai eszközként használni, tekintve, hogy az NVVH-nak viszonylag nagy hatáskörei vannak az elszámoltatási ügyekben?

A közvagyon védelme mind az NVVH-nak, mind a NAV-nak feladata, ezért nagyon szorosan kell együttműködnünk, ez egy kiemelt feladat. Mindkettő intézmény feladatellátását törvény szabályozza. Ugyanakkor ez egy új folyamat is, ami miatt a jogszabályi keretet egyértelműen és a napi működés szempontjából implementálni kell. Ez nem egy informális "dolgozzunk össze, és minden jó lesz" típusú dolog. Az elején kifejezetten kiemelt feladat lesz, amelyre biztosan plusz erőforrást kell majd allokálni.

Konkrétan például az adatátadásnak egyrészt van egy informatikai kérdése: hogyan adjuk át, illetve vesszük át az adatokat. Másrészt kérdés, milyen folyamatokkal bástyázzuk körül ezt az interakciót. Minden esetben indokolt adatbekérésnek kell lennie, tehát jogszabály által körülbástyázott folyamatról beszélünk. A NAV-nak megvan a saját jogszabályi háttere, annak is meg kell felelni, így minden bástya megvan ahhoz, hogy ez egyrészt hatékony és eredményes legyen – ami nagyon fontos –, másrészt hogy a függetlenséget is elérjük. Őszintén szólva praktikus oldalról nagyon érdekes lesz ennek a bevezetése, hogy az erőforrásokkal hogyan tudunk jól gazdálkodni. Ez elég erősen a szakterületem: hatékonyan és eredményesen működtetni valamit akkor is, amikor még nem minden ideális és nem minden adott – ez általában minden bevezetés elején így van. Az NVVH-nak is fel kell állnia, tudom, hogy óriási erőkkel dolgoznak rajta, és nekünk a másik oldalon ennek az operatív hátterét kell biztosítanunk. De ugyanaz a cél, és ha mindenkinek egyértelmű a cél, akkor ez működni fog.

Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a NAV-ban meglévő tudásra, kapacitásra és know-how-ra építve nem feltétlenül kell párhuzamosan felépíteni egy külön NVVH-kapacitást, hanem az értékes tudás megosztható, és amikor adott a helyzet, az NVVH számíthat a NAV-ra és annak tudására?

Természetesen így van. És nemcsak az NVVH fog ügyeket kezelni – ez egy plusz jogosítvány, egy plusz hatóság, tehát ilyen aspektusa is van ennek.

Beszélt-e már az NVVH elnökével, volt-e informális kapcsolatfelvétel, vagy tervezi-e ezt?

Még nem volt, hiszen csak szeptember 15-től leszek hivatalosan pozícióban. De ő a lista elején van azok között, akikkel mindenképpen egyeztetni fogok.

Lehet-e az NVVH működésének olyan következménye, hogy a kockázatelemzési módszerek rendre visszahoznak olyan cégcsoportokat, céghálókat vagy magánszemélyi kapcsolatokat, amelyek korábbi években már mint kiemelt, érdekes vagy gyanús ügyek lefutottak a NAV-nál? Elképzelhető-e, hogy amikor átveszi a pozíciót, kiderül, hogy ezekre már van egyfajta kész belső vizsgálat, amit át lehet adni az NVVH-nak?

Még nem láttam az ügyeket, így igazából nincs erről érdemi információm, hogy ez lehet-e, van-e ilyen, ez most egy kicsit hipotetikus lenne. A hatékonyságot persze fontosnak tartom, ezt mindig kihangsúlyoznám: nyilván célszerűen kell mindent végezni.

A 2026-os költségvetésben a Pénzügyminisztérium 300 milliárd forintos egyenlegjavító intézkedést helyezett kilátásba, amely a költségvetési szerveknek ír elő többletbefizetést a központi költségvetésbe. A törvénymódosító javaslat megfogalmazása szerint a megtakarítás jelentős részét kiemelt állami intézményektől – például a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól és a Magyar Államkincstártól – várja el a kormány. Amikor belép, nem tart attól, hogy egy ilyen forráselvonás megnehezíti a NAV működését?

Ez valóban megjelent, de a tárcaszintű lebontás még nincs meg, így pontosan nem tudom, az intézkedés milyen gyakorlati következményekkel jár. Én arra fókuszálnék, hogy a miniszterelnök nemrégiben megemlítette: a nyomozati hatóságokat meg kívánják erősíteni. Az elkötelezettség tehát egyértelműen megvan – és az én részemről is megvan – abban, hogy

egy hatékony, korszerű NAV működjön.

Szóval ettől én egyértelműen nem tartok.

Van egy hatalmas jelentőségű téma, amely nagyon foglalkoztatja az olvasóinkat: a vagyonadó bevezetése. Bár még nincs rá kidolgozott jogszabály, van egy erőteljes ígéret, hogy az új adónem 2027 januárjától életbe lép, és nagyjából két paraméterét ismerjük: 1 milliárd forint felett 1 százalék. Az adó beszedése óriási feladat lesz, és a kommunikált cél – jóllehet előirányzatként még nem szerepel a 2027-es költségvetésben – elvárásként is megjelenik. Mit okoz ez az ön működésében, és megvalósítható-e a 300-600 milliárd forintos plusz a rendelkezésre álló szervezettel?

A számról nem tudok sokat mondani, mert általam nem ismertek a részletek, így én nem tudom, ezt pontosan hogyan kalkulálták. Azt gondolom viszont, hogy ennek egy óriási szakmai apparátusa van, és már most is rendelkezésre állnak adatok, akár a külföldi adóhatóságokkal való adatcserére is gondolhatunk. Van tehát olyan elem, ami már rendelkezésre állhat, önbevallással pedig további adatokat lehet beszerezni. A jogszabályokban fontos lesz, hogy milyen szankciókat lehet alkalmazni. Különösen az elején pedig arra kell fókuszálni, hogy jól működik-e a rendszer.

Nagyon hiszek abban, hogy ha mindenki érti a célt, akkor könnyen el lehet jutni oda, ahová akarunk.

A részletes törvénytervezet nélkül azonban nagyon nehéz erről véleményt mondani.

Egyetért azzal tehát, hogy a vagyonosabbak jobban vegyék ki a részüket a közteherviselésből?

Azt gondolom, a társadalom igen nagy többsége egyetért azzal, hogy a vagyonosabb emberek igenis vegyék ki jobban a részüket a terhek viseléséből.

Az érintettek szempontjából persze megoszlanak a vélemények, de akkor is olyan támogatottság van emögött, ami fontos. A mi adórendszerünk egyébként ilyen szempontból tényleg nem ideális, hiszen az szja ennyire alacsony, miközben az áfa viszont ennyire magas. Ez a kettő ugyanoda vezet: a vagyonosabbak relatíve kisebb részt vállalnak ebből. Hiszek a cél szerinti munkában, és ha meglesz a törvénytervezet, sokkal jobban fogjuk látni, ez mit tud hozni.

Fel van rá készülve, hogy már a nulladik ponton részt vegyen a szabályok kidolgozásában – vagyis hogy a NAV az adatbázisaira és számítási kapacitásaira támaszkodva segítséget adjon a Pénzügyminisztériumnak abban, hogy megalapozott legyen a bevételi előirányzat?

Ez a megvalósíthatóság tesztje. Bízom benne, hogy ez már most is így működik, és biztos vagyok abban, hogy ez a fajta kapcsolat megvan a Pénzügyminisztérium és a NAV között. Ez mindenképpen prioritás.

Címlapkép forrása: Berecz Valter, Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.