GazdaságSzerző: portfolio 6 napja 8 percnyi olvasás
A klímaváltozás gazdasági hatásait hajlamosak vagyunk az aszályon, a hőhullámokon vagy az alacsony folyóvízszinteken keresztül értelmezni, pedig a valódi kérdés ennél jóval szélesebb: hogyan alakul át az energiatermelés, az infrastruktúra, az agrárium, az ingatlanállomány és a közlekedés a következő évtizedekben. Ebben a folyamatban a bankok szerepe jóval túlmutat azon, hogy hitelt adnak egy-egy beruházáshoz. A finanszírozási döntéseken keresztül képesek gyorsítani a működő technológiák terjedését, segíteni a vállalatokat az átmenet megtervezésében, és közben a saját portfóliójuk kockázatait is kezelniük kell. Pókos Gergely, az OTP Bank Zöld Program Igazgatóságának ügyvezető igazgatója szerint a zöld átállás egyszerre jelent alkalmazkodási kényszert, beruházási hullámot és üzleti lehetőséget. Az interjúban arról is kérdeztük, hogy hogyan képes egy bank támogatni a technológiai innovációkat, mely országoktól lenne érdemes eltanulni jó gyakorlatokat, és milyen úton halad Üzbegisztán a klímaadaptációban.
Az idei nyár megint a klímaváltozás egyre inkább kibontakozó következményeitől volt hangos. Mennyire vethetik vissza az előrejelzések szerint az európai és magyar gazdasági teljesítményt a kedvezőtlen körülmények?
A klímaváltozást érdemes távolabbról nézni, mert a nyári aszály, az alacsony dunai vízállás vagy a hőhullámok csak a leglátványosabb tünetei egy sokkal összetettebb folyamatnak. Amikor nyáron kiszárad a fű, hőkupoláról beszélünk, vagy Paks körül jelennek meg ellátási kérdések, természetes, hogy ezek kerülnek a középpontba. A gazdasági hatás szempontjából azonban a lényeg az, hogy az időjárás egész éves mintázata válik kiszámíthatatlanabbá.
A konkrét idei aszály nemzetgazdasági hatása Magyarországon is várhatóan kezelhető nagyságrendű maradhat, még akkor is, ha bizonyos ágazatokban, főleg a mezőgazdaságban komoly károkat okoz.
A mezőgazdaság tavaly is nehéz évet zárt, az idei helyzet pedig tovább ronthatja a kilátásait, de a magyar GDP alakulását várhatóan továbbra sem ez fogja meghatározni. Hasonló a helyzet az energetikában: a paksi termelés körüli kockázatok költségekkel járnak, az import és más források bevonása drágább megoldás, de a gazdaság egészét ez önmagában nem borítja fel.
A klímaváltozás gazdasági jelentősége mégis óriási, mert alapvetően befolyásolja a versenyképességet. A válaszok között ott van az innováció, az áramtermelés átalakítása, a hálózatfejlesztés, az ingatlanállomány korszerűsítése és a vízgazdálkodási infrastruktúra újragondolása. A bankok szerepe itt válik igazán fontossá:
a fenntartható átmenet jelentős része beruházásokon keresztül valósul meg, ezekhez pedig hosszú távú, kiszámítható finanszírozás kell.
Fontos, hogy a kibocsátáscsökkentés mellett legalább ekkora feladat az alkalmazkodás. Környezetünk jelentős részét olyan klimatikus viszonyok mentén alakítottuk, amelyek már nem írják le pontosan a jelenlegi környezetet. Jó példa erre a víz: évszázadokon át az volt a cél, hogy a megérkező vizet gyorsan elvezessük. Egyre inkább arra kell átállni, hogy megtartsuk, és a száraz időszakokban is hasznosítani tudjuk.
Hogyan befolyásolja ez a bankok tevékenységét, hogyan változtatja meg adott esetben a vállalati portfólió kockázatait, és milyen új lehetőségeket rejthet?
Ebben a témában az energetika átalakulása a legkézzelfoghatóbb terület. Az energetikában viszonylag jól körülírható technológiai pálya látszik: megújuló termelés, energiatárolás, hálózatfejlesztés, valamint átmenetileg olyan kapacitások, amelyek a rendszer stabilitását biztosítják. A gázalapú, magas hatásfokú erőművek vagy a nukleáris termelés a finanszírozási horizonton belül sok esetben továbbra is fontos szerepet tölthetnek be.
A széntüzelés más kategória. A hagyományos kőszén- és lignitalapú termelés jövője rövid és középtávon is korlátozott, ezért a finanszírozóknak időben végig kell gondolniuk, hogyan kezelik az ilyen kitettségeket. Ez nem pusztán portfólióminőségi kérdés. Egy nagybanknak felelőssége van az ügyfelei felé is: korán el kell kezdeni a beszélgetést arról, milyen beruházásokkal lehet átalakítani az üzleti modellt, milyen kapacitások épülhetnek ki, és hogyan menedzselhető az átmenet.
Az OTP Csoport régiós jelenlétéből adódóan különböző helyzeteket lát. Magyarországon a szénkitettség korlátozott, Szerbiában viszont az áramellátásban ma is nagy szerepe van a szénnek. Ilyen környezetben a reális kérdés az, hogy milyen új kapacitások és technológiák mellett lehet fokozatosan csökkenteni ezt a függőséget.
Ha a finanszírozó partnerként viselkedik, az átmenet kezelhetővé válik, és nem szükségszerűen válságforgatókönyvként jelenik meg.
Legalább ilyen fontos, hogy nyissunk az új lehetőségekre. A zöld finanszírozás ma már a vállalati hitelezés jelentős része. A megújuló energiába, hálózatokba, ingatlanokba és közlekedési infrastruktúrába egyre több pénz áramlik.
Az energiatermelésen kívül a dekarbonizáció másik fontos területe a mobilitás elektrifikációja, amely talán nem halad a korábban elképzelt ütemben. A töltési infrastruktúra bővítése, illetve annak hiányosságai például elsősorban technológiai vagy inkább finanszírozói okokra vezethetők vissza?
A töltési infrastruktúra lassabb terjedését több tényező befolyásolja. A finanszírozhatóság egyelőre kevésbé egyértelmű, mint például egy naperőműnél, mert az üzleti modell sok helyen még nem bizonyított. Vannak töltőpontok, amelyeknél biztosan látszik a kihasználtság, másutt inkább imázsberuházásként jelentek meg, alacsony forgalommal. Ehhez kapcsolódnak a hálózati kapacitások és a csatlakozási korlátok is.
A fizetős nyilvános töltés árazása sok esetben a fosszilis alternatívához igazodik: valamivel kedvezőbb, mint a tankolás, de nem jelent jelentős költségelőnyt. Emiatt az otthoni töltés sok háztartás számára vonzóbb út lehet, különösen akkor, ha napelemes termeléssel és később tárolással is összekapcsolható. Ez jól mutatja, hogy a fenntarthatósági átállás társadalmi, infrastrukturális és pénzügyi kérdés egyszerre.
A közlekedésen belül eltérő sebességgel halad az átállás. A személyautóknál az elektromos járművek térnyerése folyamatos, de Közép-Európában lassabb, mint amit néhány éve sokan vártunk. A városi áruszállításban viszont sokkal gyorsabb a változás. A csomagkiszállító flották, a kisteherautók és a telephelyről induló, kis sugarú köröket futó járművek esetében az elektromos meghajtás üzletileg is jól illeszkedik a működési modellhez. Itt a bank számára is jobban modellezhető a beruházás, hiszen a járművek éjszaka telephelyen tölthetők, adott esetben saját napelemes termeléssel és tárolással együtt.
Mennyire segítheti, vagy adott esetben mennyire hátráltathatja a banki működés, kockázatkezelési gyakorlat az új technológiák terjedését? Egyáltalán mennyire egyeztethető össze a klasszikus banki működési logika az új iparágak finanszírozási igényeivel? Elképzelhető, hogy tőkefinanszírozásban nagyobb szerepet is lehetne vállalni akár befektetési alapokon keresztül?
A banki működés alaplogikája nem változott: a betétesek védelme, befektetők igényei és a gazdaság stabilitása mentén a bank olyan beruházásokat finanszíroz hagyományos eszközökkel, amelyeknél látja az üzleti modellt, a megtérülést és a kockázatokat. Ez a megközelítés különösen fontos akkor, amikor új technológiákról beszélünk. Az áramtermelésben ma már sok működő, banki szempontból is jól modellezhető technológia van.
Ugyanakkor például a cementiparban, az acél- vagy az alumíniumgyártás átalakításában jóval több még a nyitott kérdés.
Ez nem jelenti azt, hogy a bankok távol maradnak ezektől a folyamatoktól. A nagyvállalati ügyfelek jelentős összegeket fordítanak kísérleti és üzemi fejlesztésekre, amelyek az általános vállalatfinanszírozáson keresztül megjelennek a banki portfólióban. Egy olajipari vállalat hidrogénnel kapcsolatos fejlesztései, egy cementipari szereplő karbonleválasztási próbálkozásai vagy egy építőipari cég anyaghasználati innovációi mind olyan területek, amelyeket a finanszírozók figyelnek és adott keretek között támogatnak.
Önálló, laborfázisú technológiák direkt hitelezése viszont általában nem illeszkedik a klasszikus banki modellbe. Erre más finanszírozási formák, kockázati tőkealapok és speciális befektetői struktúrák alkalmasabbak. A bank akkor tud bekapcsolódni, amikor a technológia kilép a kísérleti körből, skálázhatóvá válik, és a megtérülés is számítható. Ez nem jelenti azt, hogy külön célzott inkubátorprogramokkal vagy tőkefinanszírozással ne lehetne támogatni a fejlesztéseket, azonban ez inkább más szereplők elsődleges szerepe.
A technológiai fejlődés – különösen az energetikában – szélsebesen halad. Ha vezetni nem is feltétlenül tudja, mennyire tud lépést tartani a bankszektor a fejlődéssel?
A bankszektor sok esetben gyorsan alkalmazkodik. Ugyanakkor az nem elég, hogy egy technológia működik, ha annak létjogosultsága üzleti oldalról nem bizonyított. Jó példa erre az ipari méretű akkumulátoros energiatárolás. Néhány évvel ezelőtt még kísérleti létesítményekről beszéltünk, ma pedig már országos vagy régiós szinten is érzékelhető kiegyenlítő kapacitások működnek. Ehhez viszont a megfelelő piacnak és szabályozásnak is ki kellett alakulnia, hogy működőképes bevételi modellekkel és megtérüléssel tudjunk számolni. Bulgáriában az energiatárolás gyors felfutása látványosan csökkentette például a napon belüli áringadozást, és egyes összehasonlítások szerint az átlagos áramárra is mérséklő hatással volt.
Ahol mindez még hiányzik, ott a feladat a tanulás és az ügyfelekkel folytatott szakmai párbeszéd. A bank a működő technológiák terjedését tudja igazán felgyorsítani, miközben a korai, bizonytalan fázisú innovációknál óvatosabb szerepet vállal.
A bank és az ügyfél érdeke egyaránt az, hogy hosszú távú, jól működő partnerség alakuljon ki és állandósuljon.
A legnagyobb kihívás talán az, hogyan tudunk erős partnerséget kialakítani a magas kibocsátású ágazatok szereplőivel úgy, hogy közben támogassuk és ösztönözzük őket a kibocsátáscsökkentési átmenetben.
A feladat ilyenkor nem az, hogy gyorsan kivonuljunk ezekből az ágazatokból, hanem az, hogy miként tudjuk elősegíteni ügyfeleink átállását, fejlesztéseit és adott esetben új, fenntarthatóbb üzleti modellek kialakítását. Mi ebben a partneri megközelítésben hiszünk.
Kitől érdemes tanulnunk? Ahogy említette, Bulgária például piacvezetővé vált akkumulátoros energiatárolásban az EU-ban. Hogy született meg ott ez a stratégia, és mennyiben vett részt ebben az OTP Csoport helyi leányvállalata?
A bolgár példa azért különösen érdekes, mert az átmenet sebessége sokakat meglepett. Néhány év alatt olyan energiatárolási kapacitások épültek ki, amelyek érdemben csökkentették a nappali túltermelés és az esti csúcsfogyasztás közötti árkülönbséget. Finanszírozói szempontból ez izgalmas dinamika: az első akkumulátorparkok megtérülése kifejezetten vonzó lehet, később viszont a piac telítődésével a projektek saját árkülönbözetüket, ezáltal fedezetüket is csökkenthetik. A bolgár leánybankunk, a DSK piacvezető az ilyen energetikai fejlesztések finanszírozásában.
Bulgária támogatáspolitikai megoldásai is tanulságosak. Az aukciós rendszer, amelyben a támogatás felhasználásának hatékonysága versenyeztethető, érdekes eszköz lehet más országok számára is. A bolgár modell ugyanakkor nem ültethető át mechanikusan Magyarországra. Más a hálózati szerkezet, más a termelési háttér, más a szabályozási környezet. Magyarországon is nagy növekedés előtt állhat az akkumulátoros energiatárolás, de ez csak egy eleme a komplex energetikai átmenetnek.
Másik érdekes piac lehet Üzbegisztán, ahol gyakorlatilag teljesen új hálózat épül óriási megújuló kapacitásokkal együtt. Mennyiben veszi ki ebből a szerepét a bank?
Üzbegisztán nagyon eltérő helyzetből indul, mint a közép-európai országok. Egyszerre van jelen a gyors urbanizáció, a növekvő népesség, az energiaigény emelkedése és az infrastruktúra jelentős fejlesztési kényszere.
A kihívás ugyanakkor nem pusztán az energiatermelés. Az áramot el kell juttatni a felhasználókhoz, ehhez működő elosztási infrastruktúra is kell. Az OTP számára Üzbegisztánban különösen érdekes a lakossági ingatlanállomány és a jelzáloghitelezés kapcsolata is. Az urbanizáció miatt rengeteg új lakás épül, miközben az energiahatékonyság, a korszerű szigetelés, a napelemek és a felújítási programok finanszírozása egyre fontosabbá válik egy olyan országban, mely az itthon tapasztaltaknál sokkal szélsőségesebb időjárási átalakulással néz szembe.
2030-ig milyen fenntarthatósággal kapcsolatos céljai vannak a banknak? Mennyivel akarja növelni például a zöld portfólióját?
A zöld finanszírozási volumen növelése fontos cél, de legalább ekkora kihívás a finanszírozott portfólió szénintenzitásának csökkentése. Az OTP Csoport tavaly nyilvánosságra hozott terve szerint a 2023-as bázishoz képest 2030-ra közel 30 százalékkal csökkentené a teljes finanszírozásra vetített fajlagos szénintenzitást. Ez nagy lépés, miközben a megvalósítás útja sok tényezőtől függ: a zöld hitelek növekedésétől, a magas kibocsátású technológiák finanszírozásának csökkenésétől, az energiaáraktól, az időjárási szélsőségektől és a geopolitikai környezettől is.
A 2050-es nettó zéró cél fontos iránytű, de a 2030-as célok sokkal közelebb vannak, ezért ezeknél már konkrét üzleti és finanszírozási döntésekre van szükség. A következő években az lesz a kérdés, hogy a dekarbonizáció üteme gyorsul-e, hol jelennek meg új technológiai áttörések, és mely ágazatokban maradnak tartósan nehezen kezelhető kibocsátások.
A cikk megjelenését az OTP Bank támogatta.
Címlapkép és fotók: Portfolio - Mónus Márton
Címlapkép forrása: Portfolio
Napi