BulvárSzerző: blikk 6 napja 3 percnyi olvasás
Áprilisban töltötte be a 92. életévét Bodrogi Gyula, aki a mai napig törhetetlen életkedvvel áll színpadra. A Nemzet Színésze most őszintén vallott élete legsötétebb fejezeteiről, beleértve a gyermekkori halálos betegségét is. Bár egy baleset miatt ma már bottal jár, a legendás művész nem csinál ebből problémát, és határozottan kijelentette: addig szeretne játszani, amíg az egészsége engedi.
A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas Bodrogi Gyula áprilisban ünnepelte a 92. születésnapját. A legendás művész úgy érzi, az élet kedves volt hozzá, pedig már gyermekként rengeteg megpróbáltatással kellett megküzdenie.
– Beteges kisgyerek voltam, rögtön az elején súlyos, akkoriban halálos tüdőgyulladásban szenvedtem, de sikerült meggyógyulnom. Aztán kövér gyerek voltam, a talpam is, annyira, hogy menni sem tudtam. És az eredeti nevem...! Buzik Gyula. Amikor gyerekkoromban a közértben megkérdezték tőlem, hogy hívnak, kisfiam, és megmondtam, mindenki mosolygott rajtam – emlékezett vissza a Best Podcast vendégeként a színművész, akinek lelkében a második világháború borzalmai is mély nyomot hagytak.
– Amikor bombázták Budapestet... a hangja szörnyű volt, a mai napig, ha elmegy a fejem felett egy repülő, befogom a fülem, vagy a párnámat a fejemre nyomom. A másik, láttam anyámat félni, és ez belém égett. Zsidó származású volt. Túlélte – mesélte.
Ez is érdekelheti
Orvosai javaslata ellenére sem vesz vissza a tempóból Bodrogi Gyula. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színészt a munka és a színpad élteti, s 92 éves korában is folyton azon töri a fejét, hogy mi legyen a következő munkája.
Mindezek ellenére Bodrogi Gyula ma is tele van életkedvvel, humorral és energiával. Ugyan egy korábbi balesete miatt jelenleg csak bottal tud járni, annak örül, hogy legalább nincsen ágyhoz kötve.
Bottal járok, mert leestem a lépcsőn, de nem csinálok belőle problémát. Tudok menni, ez a legfontosabb
– hangsúlyozta a Nemzet Színésze.
Azt is kijelentette, hogy a feje jó, a színházi szövegeket ugyanis gond nélkül megtanulja, sőt, visszamenőleg is emlékszik azokra. Ugyanakkor megfogadta, hogy csak addig játszik, amíg az egészsége rendben van. Ha pedig újrakezdhetné az életét, az égvilágon semmit sem csinálna másképp.
– Úgy szeretem az életet, ahogy nekem kijutott. Három irányelvem volt annak idején, amikor ez a pálya kiválasztott engem. Ismerjenek, szeressenek és elismerjenek. (...) Ami a végső számvetésnél fontos lesz számomra, hogy tiszta lelkiismerettel távozzak – fogalmazott Bodrogi Gyula.
Napi