Makacs volt és öntörvényű. Ha rosszul érezte magát, ha csatakosra izzadta egy rosszullét alatt a pólóját, akkor is azt mondta: majd jobban leszek, majd túl leszek rajta. Ádám, az FTC elhunyt legendájának a fia elmondta, hogy – sajnos – voltak előjelei a napokban bekövetkezett tragédiának. Az édesapja gyengélkedett, az otthonában összeesett, s a vizsgálatok súlyos elváltozásokat mutattak ki. De Martos Győző talán túlélhette volna a cukorbetegséget, a vérnyomás-ingadozást, az infarktust, ha a súlyos, komplikált hatórás szívműtétet megelőző kisebb beavatkozás során az a bizonyos stent nem kerül rossz helyre, és nem lyukasztja ki a szívét… S ezek után joggal kérdezi az ember: van-e menekülőút a végzet elől?

„Gyere ide fiam, rosszul lettem”

„Most, hogy pörgetem vissza a fejemben az elmúlt napok, hetek, sőt, hónapok történéseit, azt kell mondanom, valóban voltak aggasztó tünetek és jelek, amelyek mutatták, hogy apuval baj van. Fáradékonynak tűnt, olykor zavartnak, és néha furcsákat mondott. Azt is hallottam, hogy amikor Nyilasi Tibiékkel lent volt a Balatonon, hogy kikapcsolódjanak, feltöltődjenek, a régi szép időkről beszélgessenek, ott is rosszul lett, és idő előtt haza kellett jönnie. De soha nem panaszkodott. Ha kérdeztem, hogy vagy, mindig azt mondta, jól, nincs semmi baj. Heti háromszor mindig meglátogattam, odafigyeltem rá, de a húgom is kereste rendszeresen. Anyám már régóta nincs közöttünk, apu évtizedek óta egyedül él, de ezzel sem volt gondja. Látszólag jól el volt, járt ki a Fradi meccseire, találkozott a barátaival, és – nem győzöm hangsúlyozni – semmiért nem panaszkodott. Ezért is volt megdöbbentő, amikor szombat délután felhívott, és azt mondta: gyere ide, fiam, rosszul lettem, elestem, bevertem a fejem. Száguldottam, ahogy tudtam, s amikor odaértem a házához, megdöbbenve láttam, hogy a konyha tiszta vér, miközben apu enyhén vérző fejjel, a fejéhez szorítva egy törölközőt, ott ül a fotelban és meccset nézett. Mondtam neki, azonnal viszlek orvoshoz, de ő tiltakozott, hogy nincs semmi baj, majd jobban lesz. De nem hagytam, hogy ezt a rosszullétet is egy kézlegyintéssel intézzük el, vittem őt egyik kórházból a másikba, mert továbbküldték, amikor kiderült, hogy harmincnál is több a cukra, aztán megint továbbküldték, amikor az is világossá vált, hogy súlyos gond van a szívével. Végig magánál volt, és a vizsgálatok közben egyre csak azt mondogatta nekem, vigyél haza, fiam…”

Súlyos infarktuson esett át

Martos Ádám gyászolja az édesapját, a Fradi legendáját. A hangja nyugodtnak és kimértnek tűnt, ahogy mesélte a tragédiát, de egy gyermek talán felnőttként sem fogja fel, hogy már nincs se anyja, se apja. Martos Győző állapota attól a bizonyos rosszulléttől és eséstől kezdve folyamatosan romlott. S az egykori legendás válogatott hátvéd talán fel sem fogta, hogy a végzet már belekarolt, és húzza, cibálja magával.

„Az a beültetett stent kilyukasztotta a szívét”

„A vizsgálatok során kiderült, hogy apu súlyos infarktuson esett át. Mondták neki az orvosok, de talán fel sem fogta, mekkora a baj. A vizsgálatok közben felhívta Szokolai Lacit, de én már éreztem rajta, hogy egyre zavartabban beszél. Aztán jött az a bizonyos beavatkozás, a szívkatéterezés, és beültették neki azt a stentet, amely aztán belejátszott a halálába. Még jobban lett, hétfőn, amikor meglátogattam a kórházban, azt kérdezte tőlem, mennyi lett a meccs, mit csinált a Fradi, majd azt mondta, jó lenne, ha már hazavinném. Megígértem neki, hogy rendbe hozatom a telefonját, és ahogy az orvosok engedik, kiviszem a kórházból. Semmi nem utalt arra, hogy bekövetkezik a tragédia. Aztán másnap reggel hívtak a kórházból, azt mondták, édesapámnak összeomlott a keringése, és az a beültetett stent az bizony… nem tudom ezt másként mondani, kilyukasztotta a szívét. Akkor került sor nagyjából egy hatórás nyitott szívműtétre, amely után leállt a veséje, és nem működött a mája. Menthetetlenné vált. Az orvosok azt mondták nekem, ez bizony óriási balszerencse. Ízlelgetem ezt a szót édesapám halálával kapcsolatban, hogy balszerencse. Hogy az a stent, amely talán rossz helyre lett beültetve, súlyos kárt okozott a szívében. Lehet, hogy enélkül is meghalt volna. Hogy az infarktus, amely még 'dolgozott' a szervezetében, végzetessé válhatott volna. De ez a fájdalmunkon már semmit sem változtat. Úgy tudom, Nyilasi Tibiék szerveznek egy búcsúztatót, egy megemlékezést a Fradi-stadionnál, az Albert-szobornál, ahol a barátok, a szurkolók leróhatják a végső tiszteletüket édesapám emléke előtt. A végső nyughelye pedig ott lesz, ahol a szülei vannak, egy templom sírhelyén" – zárta a gondolatait Martos Ádám.

Van-e menekülő út a végzet elől?