Scotty, a Tyrannosaurus rex mintegy 66 millió évvel ezelőtt élt. A késő kréta kori ragadozó csípőmagassága megközelítette a 4 métert, hossza meghaladta a 13 métert, tömege pedig akár a 8,8 tonnát is elérhette. A kutatók egy rendkívül ritka képződményre lettek figyelmesek: az állat egyik bordájában lágyszövetek nyomai, egész pontosan egy mineralizálódott érrendszer kiterjedt hálózata maradt fenn. Ez különleges tudományos jelentőséggel bír, mivel az ilyen szövetek az idő múlásával általában teljesen lebomlanak.

Vajon miért maradtak meg ilyen kiváló állapotban a Tyrannosaurus rex maradványai?

A bordatörés és a fennmaradt nyomok arra utalnak, hogy az állat egy másik dinoszaurusszal vívott összecsapásban sérülhetett meg. A sérülés helyét vasban gazdag vér borította be, miközben gyógyulást elősegítő apró erek alakultak ki. A szervezet reakciója azonban nem volt elegendő a túléléshez, így Scotty rövidesen elpusztult. Megmaradásának titka, hogy az állat egy sós vizű mocsárban vesztette életét. A környezet jelentősen lelassította a tetem bomlását, aminek köszönhetően a sérülés körül kialakult vérerek közül sok sikeresen fosszilizálódott.

A páratlan leletet a paleontológusok az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium kutatóinak segítségével, teljesen roncsolásmentes eljárásokkal vizsgálták meg. A fosszíliákban lévő könnyebb elemeket neutronos képalkotással, míg a nehezebb elemeket röntgenképalkotással térképezték fel. A gyógyuló szöveteket szinkrotronsugárzással és egyéb mikroszkópos módszerekkel, sejtszinten is elemezték. 

Ezek a vizsgálatok a világon az elsők között adtak részletes, mikroszkopikus képet egy fosszilizálódott dinoszauruszszövetről – írja a Popular Science.