Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A Portfolio által is bemutatott tanulmányban, az erőművek élettartamára vonatkoztatott fajlagos energiaköltségek (LCOE) rendkívül széles tartományok között mozognak a különböző termelési módok esetén, így a – jelentés szerint – az adott körülmények döntik el, hogy milyen fejlesztésre van szükség. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy több fontos szempont hiányzik az elemzésből (amit részben a tanulmány szerzői elismernek), akkor

minden esetben nemet kellene mondani az új atomerőművek létesítésére.

Az atomenergia Európa összes primerenergia-előállításának mintegy 5 százalékát adja. Ha az elkövetkező 10 évben valamilyen csoda folytán sikerülne megduplázni ezt az arányt, akkor sem lennénk sokkal előbbre, különösen, hogy a tanulmány által hivatkozott négy európai atomerőmű átlagos építési ideje meghaladta a 20 évet.

A számításból ezen felül hiányzik az atomerőmű leszerelésének költsége is. Ez a költség számos tényezőtől függ, így például az Európai Bizottság adatai szerint Németországban 1,7 milliárdra, az Egyesült Királyságban pedig 2,7 milliárd euróra (vagyis 620 és 980 milliárd forint közötti összegre) becsülik gigawattonként egy atomerőmű lebontásának a költségeit. Magyarország ehhez képest

a 2 gigawattos Paksi Atomerőmű leszerelésének költségét 2014-ben 1650 milliárd forintra (mai áron közel 3000 milliárd forintra) becsülték.

Ezen felül számításba kell még venni a kiégett fűtőelemek százezer évig tartó biztonságos tárolásának a költségeit is, amit jelenleg megbecsülni sem lehet, mert ezt a feladatot eddig sehol a világon nem tudták megoldani. A legjobb példa Finnországban lehet, ahol most talán sikerülni fog a saját erőműveik hulladékának biztonságos elhelyezése, de ez a legtöbb országban nem ismételhető meg, mert hiányoznak a hozzá szükséges földtani adottságok.

Ugyan a Portfolio cikke kitér a kérdésre, a CEPS tanulmánya nem veszi számba az atomerőművel kapcsolatos ellátásbiztonsági és egyéb kockázatokat sem. Amint azt az idei nyár eseményei is bizonyítják Franciaországtól kezdve Pakson keresztül Romániáig és Bulgáriáig, az atomerőművek rendkívül kitettek az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási körülményeknek.

Ukrajna háborús helyzetének példáján is látszik, mekkora felelőtlenség egy nagy központi erőműre alapozni egy ország villamosenergia-termelésének jelentős részét, bár ezt a tanulmány sem állítja, csak arra hívja fel a figyelmet, hogy még a beruházási környezetet is jelentősen át kéne gondolni, mielőtt az EU egy atomreneszánszba próbálna menekülni, a kontinensen aránytalanul magas energiaköltségek elől.

Nem kisebb hátrányt jelent az új atomerőművek létesítésének haszonáldozati költsége, mégpedig éppen azon a területen, amellyel a CEPS tanulmánya nem foglalkozik.

Ez gyakorlatilag annak a tevékenységnek költsége, amiról lemondunk egy másik prioritás, egy irányváltás érdekében. Márpedig a Levegő Munkacsoport 2021-ben készített elemzése szerint költséghatékonyabb és energetikai szempontból is sokkal előnyösebb lenne a Paks 2 megépítésére szánt összeget a meglévő épületállomány energetikai korszerűsítésére fordítani.

Ezek a számítások ráadásul még nem is vették figyelembe, hogy az egyre forróbb nyarak miatt az épületek hűtésére is folyamatosan növekvő mennyiségű energiát kellene biztosítani.

Ennek tetejében Paks 2 építése nemcsak pénzt vonna el, hanem munkaerőt és építőanyagokat is, ami még inkább megnehezítené az épületfelújításokat és megemelné az árait. Márpedig ismeretes, hogy az épületállományunk energiahatékonysági szempontból nagyon rossz állapotban van, továbbá az is, hogy az energiaellátásunk egyre bizonytalanabb és költségesebb – nemcsak a geopolitikai kockázatok miatt, hanem amiatt is, amit az országgyűlés által 2018-ban egyhangúan jóváhagyott Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia így fogalmaz meg:

A fogyasztóknak számolniuk kell egyrészt az infrastruktúra működési zavarainak megnövekedő kockázataival (hosszabb idejű vagy gyakoribb szolgáltatáskiesések), illetve esetenként költségnövekedéssel is (pl. biztosítási díjak, egyedi biztonságot növelő beruházások).

Felvethető, hogy az épületeink mintegy kétharmada közvetlenül vagy közvetve földgázzal fűt, miközben az atomerőmű villamos energiát állít elő. Azonban az EU nemrég közzétett Villamosítási Cselekvési Terve szerint az épületek fűtését, hűtését és melegvíz-ellátását teljes egészében lehetne (és a dekarbonizáció érdekében szükséges is lenne) villamos energiával biztosítani, ami ráadásul 20-60 százalékkal csökkentené a háztartások vonatkozó kiadásait.

A CEPS tanulmánya egy lényeges tekintetben az időtényezőt is figyelmen kívül hagyja:

Márpedig az idő pénz, különösen az éghajlati válság idején.

A klímaválság kihívásaira haladéktalanul reagálnunk kell, nem várhatunk hosszú éveket, amíg elkészül egy atomerőmű. A sarki örvény gyengülése miatt továbbra is hideg telekre számíthatunk, 2027 nyara pedig az előrejelzések szerint az ideinél is pusztítóbb lesz.

Mindezen okok miatt minden erőforrásunkat, amit csak lehetséges, az előre látható veszteségeink minimalizálására kell átcsoportosítunk, hiszen ellenkező esetben már jövő nyáron is sokkal több megbetegedésre, idő előtti halálozásra és még nagyobb gazdasági károkra számíthatunk – nemcsak Magyarországon, hanem világszerte, ami további súlyos kockázatokat jelent hazánknak is.

A megoldás a – megújuló energiák és az energiatároló kapacitások fejlesztése mellett – elsősorban az energiafelhasználásunk érdemi csökkentése, amihez az épületkorszerűsítések is nagymértékben hozzájárulhatnának. Meg kell vizsgálni azt is, hogy melyek azok az energiaintenzív tevékenységek, amelyek visszaszorítása nem veszélyezteti a lakosság jóllétét és a gazdaságunk versenyképességét.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images