blikk Bulvár

A Megyeri úton lassan már nem is emlékeznek rá, milyen mézédes lehet a győzelem íze a zöld-fehérek ellen – jön a 248. Fradi–Újpest!

Szerző: blikk 6 napja 5 percnyi olvasás


A Megyeri úton lassan már nem is emlékeznek rá, milyen mézédes lehet a győzelem íze a zöld-fehérek ellen – jön a 248. Fradi–Újpest!

Vasárnap délután Arsenal–Chelsea mérkőzést rendeznek az angol bajnokságban. Ám az érdeklődés alighanem az NB I felé fordul ezen a napon, hiszen Ferencváros–Újpest nosztalgia-rangadót rendeznek az Üllői úton. Az ember már óvatosan biggyeszti ide a rangadó titulust, annyira egyoldalúvá vált az utóbbi években a zöldek és a lilák csatája. Mint amikor az óvodában az erősebb fiú rendszeresen elveszi gyengébb társától a labdát és még jól pofon is vágja.


A Megyeri úton lassan már nem is emlékeznek rá, milyen mézédes lehet a győzelem íze a Fradi ellen. De minden sorozat megszakad egyszer, mondogatják, s még az is lehet, hogy ez épp most, szeptember 6-án, vasárnap délután következik be. Az Újpest MOL-háttérrel, megerősített kerettel és egy Vasas ellen aratott győzelemmel a háta mögött készül a derbire egy olyan FTC ellen, amely a nemzetközi porondon is tiszteletre méltó eredményeket ér el – s amely újra felülne itthon a bajnoki trónra.

Vajon ki most az első számú közönségkedvenc az Üllői úton és a Megyeri úton? Alighanem valamelyik ott játszó külföldi munkavállaló. S most nincs ebben semmiféle cinizmus, mert hiába szerepeltetnek itt is, ott is, ha más nem, kényszerből, előírásszerűen tehetséges magyar fiatalokat, még mindig az idegenlégiósok viszik a prímet. A kilencvenes évekre még viccből sem írhatjuk, hogy a magyar futball fénykorát jelentették, ám olykor mégis nosztalgiával gondolunk erre az időszakra. A sok helyen már lepukkant, gazzal benőtt stadionokban rendre szépszámú közönség előtt léptek pályára a csapatok és szinte mindegyikben akadtak olyan futballisták, akik miatt érdemes volt belépőt váltani. Pisont István Kispesten, Galaschek Péter Angyalföldön, Illés Béla Hungária körúton, Lipcsei Péter a Ferencvárosban, Véber György Újpesten.

Újpesti oldalon is jó lesz a hangulat / Fotó: Czerkl Gábor

Újpesti oldalon is jó lesz a hangulat / Fotó: Czerkl Gábor

Csak néhány név a közönség­kedvencek közül.

Balhék és nagy meccsek

Akkoriban a Fradi–Újpest rangadókat rendre balhék, tömegverekedések, rendőrségi akciók kísérték. Lovasroham, útjelzőtábla hajigálás az FTC-stadionnál, kőzápor, menekülés a Megyeri úti pályán. S közben persze a meccseknek, ott a zöld gyepen, egészen különleges atmoszférája volt. Erről is beszélt most a vasárnapi derbi kapcsán Lipcsei Péter és Véber György.

– Az előző bajnokság, amelyet elveszítettünk, rengeteg tanulsággal szolgált. A csapat két fronton harcolt, a nemzetközi kupában és a hazai pontvadászatban. Utóbbira talán nem maradt annyi erő és energia, ezért előzhetett meg bennünket a Győr. Ennek idén nem szabad megismétlődnie. Ezért is mondom, hogy milyen óriási jelentősége van például az Újpest elleni rangadónak is. Ugyanúgy kell hajtani, játszani a lilák ellen, mint például legutóbb a török Trabzonspor ellen. A Fradi mostani kerete, fiatal magyar játékosokkal kiegészülve igenis képes lehet rá, hogy két fronton is teljesítsen. Borbély Balázs keze alatt egyre egységesebb a csapat, és büszkén mondhatom, hogy olyan ifjú játékosok is bekerülnek, akikkel korábban Soroksáron is együtt dolgozhattam. Bizakodva várom tehát az előttünk álló feladatokat és a vasárnapi rangadót is. Sok emlék eszembe jut a lila-fehérek elleni találkozókról. Mindjárt az első, amikor 5-0-ra nyertünk a Megyeri úton, Nyilasi Tibor irányításával. Az felejthetetlen derbi volt! De emlékszem arra az összecsapásra is, amikor itthon 3-2-re nyertünk. Szegény Fodor „Foci” Imi a hajrában hozta össze a győztes gólunkat – a szabadrúgása után egy úpestiről a saját kapujába pattant a labda. Egy ilyen fordulatos meccsel, s hasonló eredménnyel most is kiegyeznék… – mondta lapunknak Lipcsei Péter.

A Megyeri úton minden bizonnyal úgy készülnek a hétvégi összecsapásra, hogy véget vetnek a Fradi egyeduralmának. Még elképzelni sem könnyű, hogyan élhették meg az egykori újpesti legendák az utódok vesszőfutását és folyamatos kudarcélményeit. Akik a lila-fehér szurkolók közül látták a hetvenes évek „verhetetlen” Dózsáját, s akik átélték a csapat legutóbbi, 1998-as bajnoki címét, alighanem szégyellhetik magukat a közelmúlt kudarcsorozata miatt.

Mindegyik parádés meccs volt

– Ha most valaki azt kérné tőlem, hogy emeljek ki egy emléket a Ferencváros elleni meccseinkből, azt mondanám, hogy szinte lehetetlen. Megszámlálhatatlan felejthetetlen mérkőzést játszottunk a zöldekkel. Eszembe jut például az első Szuperkupa-döntő a Népstadionban, amikor remek játékkal 3-1-re vertük őket. Vagy amikor Kozma Pista góljával 1-0-ra diadalmaskodtunk felettük. S ott volt az a kitörölhetetlen kilencven perc is, amikor hármat gurítottunk nekik az Üllői úton és valósággal az őrületbe kergettük a fradistákat. De bármi is történt a pályán, tiszteltük egymást. Ami a vasárnapot és a jelent illeti, egy döntetlennel kiegyeznék. A Fradi még előttünk jár, de abban talán már mi is bízhatunk, hogy a szezon végén nemzetközi kupaindulást jelentő pozícióban végez a csapat. Mert ez most a kimondott cél, hogy az Újpest újra megmutassa magát a határon túl is. A Fradi jó példa lehet előttünk, mert megsüvegelendő az az eredménysor, amellyel büszkélkedhetnek. Arról nem is beszélve, hogy világhírű csapatokat hoznak ide Budapestre. Ezen az úton kell nekünk is továbbmenni. Lehetőség szerint úgy, hogy már most vasárnap sem kapunk ki az Üllői úton – nyilatkozta Véber György.

8-3-as, vagy 7-1-es végeredmény aligha lesz, de a presztízscsata, bármilyen szereplőkkel a zöld gyepen lehet, hogy több nézőt vonz majd a képernyők előtt is, mint az Arsenal- Chelsea.

ad

További tartalom Önnek