KülföldSzerző: magyarnemzet 6 napja 2 percnyi olvasás
Hamarosan megváltozik a mozi világa, szó szerint halhatatlanná válhatnak a színészek – de milyen áron?
Amikor a SAG-AFTRA (a hollywoodi színészszakszervezet) a 2023-as nagy sztrájkok idején fellázadt a stúdiók ellen, mindenki azt hitte, a színészek az MI teljes betiltásáért küzdenek. Ehhez képest a valóság az, hogy a technológiát nem megölni akarták, hanem megadóztatni és szabályozni. A szakszervezet nemrég ratifikálta azt a történelmi megállapodást, amely feketén-fehéren leírja:
a színészek digitális klónozása teljesen legális, feltéve, ha a stúdiók kőkeményen megfizetik az árát.
A hollywoodi elit és az MI-fejlesztő cégek (mint a Narrativ vagy a Replica Studios) paktuma egy egészen sci-fibe illő modellt hozott el. A sztárok mostantól külön szerződésekben határozhatják meg, hogy a hangjukból és arcukból mintázott digitális replikát milyen projektekhez, mennyi ideig és mely országokban használhatják a producerek.
A dolog üzleti része a színészek szempontjából zseniálisan hangzik. Amikor egy világsztár aláírt egy szerződést egy kozmetikai márkával egy globális reklámkampányra, régebben napokig stúdióban kellett ülnie, felmondania a szövegeket harminc különböző nyelven, és fotózásokra járnia. Ma már elég, ha egyszer odaadja a hangmintáját. Az MI másodpercek alatt legenerálja a tökéletes hangsávot japánul, magyarul vagy amilyen nyelven csak akarják – a színész pedig otthon ül a medencéje partján, miközben pontosan ugyanazt a gázsit és jogdíjat kapja meg, mintha személyesen dolgozott volna.
Sőt, a paktum szabályozza a legbizarrabb kérdést is: mi történik a színész halála után? Kaliforniában és Washingtonban olyan törvényeket hoztak, amelyek szerint a digitális klónok feletti jogok az örökösökre szállnak.
Ez azt jelenti, hogy ha egy stúdió 2050-ben forgatni akar egy új akciófilmet egy ma élő sztárral, azt az örökösök engedélyével és kifizetésével megteheti.
A színészek szó szerint elérték a digitális halhatatlanságot.
Bár a szakszervezet elnökei pezsgőt bontottak, komoly belharc robbant ki Hollywoodban a döntés miatt. A szakma ugyanis nemcsak szupersztárokból áll. A hangalámondásokból, YouTube-magyarázókból, hangoskönyvekből és reklámokból élő szabadúszó szinkronszínészek munkáinak csaknem nyolcvan százalékát már most elszívták az olcsó, generált MI-hangok.
Amíg a sztárok dollármilliókért adja bérbe a hangjukat, a középosztálybeli és kezdő színészek arra kényszerülnek, hogy aprópénzért adják el a jogaikat olyan platformoknak, amelyek aztán a hangjukat felhasználva képezik ki a saját jövőbeli riválisaikat.
Sokan közülük úgy érzik, a szakszervezet elárulta őket, a paktum megvédte a gazdagokat, a kisembereket viszont végleg kiszolgáltatta a gépeknek.
A mozi világa így egy hatalmas dilemma előtt áll: ha technikai és kényelmi szempontból a stúdiók hatékonysága az egekbe ugrik, és a kedvenc színészeink soha többé nem fognak megöregedni a vásznon, akkor annak az lesz az ára, hogy a szakma emberi bázisa mögött végleg bezáródhat a kapu.
Napi