– Kinek tisztelgett a győri gólját követően?
– Magától jön ez a mozdulat – mondta lapunknak Mariano Gómez, a Ferencváros védője, utalva a csütörtöki, Győrben szerzett fejesét követő gólörömére. – Egyszerűen élveztem a pillanatot. Ebben az idényben itthon és Európában sem volt még sok lehetőségem a kapu előtt, ezért is esett jól, hogy sikerült betalálnom.

– Középhátvéd létére az elmúlt idényben is fontos mérkőzéseken talált a kapuba, az első ferencvárosi bajnoki gólját éppen az Újpest ellen szerezte. Mindig is szeretett az ellenfél kapuja előtt „kószálni”?
– Korábbi csapataimban is szereztem gólokat, de a Ferencvárosban valahogy még veszélyesebb vagyok. Talán azért, mert a társak jól szolgálnak ki, megvan közöttünk az összhang, én pedig igyekszem jó ütemben érkezni, s fejjel vagyok veszélyesebb.

– A Ferencváros remek formában érkezik a vasárnapi rangadóra, sorozatban öt tétmérkőzést nyert meg. Mi a jó sorozat titka?
– Titok nincs. Ambiciózusak és elszántak vagyunk, minden mérkőzésre ugyanolyan mentalitással készülünk. Európában is bizonyítottuk, hogy bárkivel fel tudjuk venni a versenyt, itthon pedig nem is lehet kérdés, vissza kell szereznünk a bajnoki címet.

– Utóbbi öt tétmérkőzésükön mindössze egy gólt kaptak. Mi működik ennyire jól a védekezésben?
– Borbély Balázs érkezésével új rendszerre álltunk át. Az előző idényben többnyire öt védővel futballoztunk, most négyen játszunk hátul, ezt meg kellett szoknunk. Keményen dolgoztunk rajta a felkészülés alatt, mostanra pedig mindenki tudja, mi a feladata, hogyan kell mozognunk, kisegítenünk egymást.

– Melyik rendszer áll közelebb önhöz? A három középhátvédes vagy a jelenlegi, négyvédős felállás?
– Mindkettőben jól érzem magam. Ha öten védekezünk, eggyel több játékosunk van a terület lezárására, négy védővel viszont több hely nyílik előttem, bátrabban léphetek fel, passzolhatok és támadhatok. Alkalmazkodnunk kell az edző elképzeléséhez.

– Az Újpest 2015 decembere óta nem győzte le a Ferencvárost, amely az előző két derbit 3–0-s és 5–0-s sikerrel zárta. Hogyan zárják ki, hogy előre elkönyveljék az újabb győzelmet?
– Egy ilyen nagy meccs sohasem könnyű, mentálisan teljesen más, mint a többi. Az újpestiek mindent megtesznek majd a győzelemért, de legalább azért, hogy pontot szerezzenek. Kemény csatára számítok, ám hazai pályán, húszezer szurkolónk előtt nem lehet kérdés, otthon kell tartanunk a három pontot.

– Első derbijén megszerezte első NB I-es gólját, utána pedig argentin bajnokihoz hasonlította a hangulatot. Mikor érezte meg, hogy ez több egyszerű mérkőzésnél?
– Már a kezdés előtt lehetett érezni, hogy ez más, mint egy átlagos találkozó. Az volt a második bajnoki mérkőzésem a Ferencvárosban és az első derbim. Pakson, a bemutatkozásomon is akadt helyzetem, bántott, hogy kihagytam, így még nagyszerűbb érzés volt, hogy néhány nappal később, éppen az Újpest ellen megszereztem első ferencvárosi gólomat. A hangulat és a szurkolók szenvedélye valóban az argentin stadionokét idézte.

– Az újpestieket különösen hajthatja, hogy több mint egy évtizede nem tudták legyőzni a Ferencvárost. Ettől veszélyesebbek lehetnek?
– Sok új labdarúgót igazoltak a nyáron, vannak jó játékosaik, és alighanem nagy bizonyítási vággyal érkeznek. Mi azonban magunkra összpontosítunk, ha a saját futballunkat játsszuk, nagy esélyünk van a győzelemre.

– Esperanzában nőtt fel, korábban úgy beszélt a gyerekkoráról, hogy a mezők és a tehenek látványa kísérte mindennap, amikor Santa Fébe utazott edzésre. Mennyit ismer fel abból a fiúból a Ferencváros mai futballistájában? 
– Gyerekként is nagy álmodozó voltam. Tudtam, hogy profi labdarúgó szeretnék lenni, az lebegett a szemem előtt, hogy egyszer nagy stadionokban futballozhassak. Hálás vagyok, hogy idáig eljutottam. Sok minden megváltozott körülöttem, de az elszántságom ugyanolyan maradt.

– Tizenkilenc évesen hagyta el Argentínát, majd Ibiza, Madrid, Ferrol, Algeciras, Badajoz és Zürich következett. Volt olyan nehéz pillanat Európában, amikor úgy érezte, túl nagy árat fizet az álmaiért?
– Nem egyszerű ilyen fiatalon elhagyni az otthonodat és a családodat, de ilyen a futballistaélet. Tudtam, mire vágyom, és hogy a céljaim eléréséhez fegyelemre, kitartásra és áldozatokra van szükség. Voltak nehéz időszakok, de sohasem akartam feladni.

– A családja korábban több Fradi-meccsen ott volt a lelátón. Ezúttal is ott lesznek?
– A barátnőm szinte minden mérkőzésemen ott van, és ha nincs túlságosan messze, idegenbe is elutazik. A családom Argentínában él, négy hónapja jártak itt, három-négy mérkőzésünket is megnézték, láthatták, hol, milyen körülmények között élek. Megmutattam nekik Budapestet is, lenyűgözte őket, milyen szép város. Ezúttal sajnos nem lesznek itt.

– Számtalan helyen élt pályafutása során, mit jelent az otthon az ön számára?
– Argentínát. Ott van a családom, ott nőttem fel, nekem az az otthon.