EgyébSzerző: index 6 napja 6 percnyi olvasás
Több mint száz év után fény derülhet a három szarkofág titkára.
Árpád-házi IV. Béla neve szinte elválaszthatatlan a tatárjárás utáni újjáépítéstől. A „második honalapítóként” emlegetett király Esztergom történetében is meghatározó szerepet játszott, sírjának pontos helye azonban évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket és a helytörténeti kutatókat. A kérdés az utóbbi években ismét előtérbe került. A IV. Béla Rejtekben Független Kutatócsoport tagjai szerint az elveszett királyi sírhely egy jóval régebbi minorita Boldogasszony-szentélyhez kapcsolódhat, amely szerintük nem azonos a IV. Béla által építtetett Segítő Szűz Mária-templommal.
A kutatók állítása szerint az ősi szentély létezését okleveles forrásokkal, rendtörténeti feljegyzésekkel és geofizikai mérésekkel tudják alátámasztani. A történet azonban nem csupán műszeres vizsgálatokról szól. A nyomozás egyik legkülönösebb szála egy több mint százéves családi legenda, amely szerint Esztergom egyik belvárosi házának udvarán egy hatalmas középkori sírkamrát találtak – majd ugyanazzal a lendülettel vissza is temették.
A feltételezett szentély emléke nem csak építészeti vagy történeti kérdés, hanem egy több évszázados rendi hagyomány része is. A kutatócsoport vezetője, Gombkötő Csaba az Indexnek felidézte azoknak a szalvatoriánus ferences szerzeteseknek az emlékét, akik a hagyomány szerint az 1526-os török hadjárat idején életüket vesztették az esztergomi kegyhely és királyi sírhely védelmében.
A ferences rend későbbi krónikái valóban megőrizték Tárkonyi Ágoston áldozópap, Vásárhelyi Bernát és Vajai Kelemen nevét, akikről a rendi feljegyzések azt írják, hogy a törökök ölték meg őket az esztergomi kolostorban, miután rajtakapták őket tiltott szentmise-mondás közben. A kutatók szerint ezek a források arra utalnak, hogy az esztergomi Boldogasszony-kegyhely emlékezete a hódoltság évszázadai alatt sem tűnt el teljesen, és a ferences közösség tovább őrizte annak hagyományát.
A történet legizgalmasabb fejezete azonban nem levéltári dokumentumból, hanem családi emlékezetből került elő. Ezzel kapcsolatban Horváth Csaba építőmérnök-közgazdász nyilatkozott lapunknak, aki elmondta, hogy nagyapja, Harcsa Dániel felvidéki csizmadiamester 1919-ben vásárolta meg az esztergomi Jókai utca 7. szám alatti házat. Az itt található kert hátsó részében kívánta felépíttetni a műhelyét, amikor munkásai egy nagy vörösmárvány lapra bukkantak az udvar végében. A kőlap elmozdítása után hatalmas üreg nyílt meg alattuk.
Abban az üregben látni véltek három szarkofágot, illetve ablakfülkéket, amikben csontok voltak. Az egyik segéd le akart menni, de nagyapám mélyen vallásos emberként hitt a holtak nyugalmában, ráadásul üzleti alapon, ha a régészek ott elkezdenek ásni, akkor ő nem tudta volna kiépíteni a műhelyét
– mondta Horváth Csaba. Hozzátette, hogy nagyapja több lovaskocsinyi földdel betemettette az egész üreget. Horváth Csaba elárulta, őt sokáig nem érdekelte ez a családi legenda, helyette unokaöccse, Harcsa Gábor foglalkozott vele, ám állandóan falakba ütközött. Többek közt azért, mert a szomszédos, Jókai utca 9. későbbi tulajdonosa a ház végében lévő helyiségnél válaszfalat húzott fel, majd úszómedencét és szaunát épített arra a területre, ahol fúrásokat kéne végezni.
Ez pont a kérdéses terület fölött van, ami azért érdekes, mert 1978-ban a járási hivatal hozott egy határozatot, ami alapján ez a rész régészetileg védett terület, így építeni sem lehetett volna rá. A többi már befolyás és pénz kérdése, ez pedig egy olyan darázsfészek, amibe nem tanácsos belenyúlni
– folytatta Horváth Csaba. A Régészeti Adatbázis szerint ezen a területen egyszer sem folytattak régészeti szemlét és műszeres lelőhely-felderítést, így furcsa, hogy sem a Magyar Nemzeti Múzeum, sem tagintézménye, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum nem tett semmit a vitatott rész kisajátítása ellen.
Horváth Csaba kiemelte, hogy unokaöccse élete utolsó éveiben átadta az öröklött történetet Gombkötő Csabának, miután korábbi próbálkozásai nem vezettek régészeti vizsgálathoz. Az építőmérnök-közgazdász ezek után csatlakozott a kutatócsoporthoz, hogy munkájával és tapasztalataival hozzá tudjon járulni egy esetleges felfedezéshez. Horváth Csaba azt is elmondta, hogy 2023-ban okiratot küldött Orbán Viktor akkori miniszterelnöknek, melyben kifejtette, hogy a királysírokra vonatkozó ismereteit nem akarja veszni hagyni, ezért a történetét felajánlja a Magyar Államnak. Válaszként egy afféle „nesze semmi, fogd meg jól” üzenetet kapott, mondván majd foglalkoznak az üggyel.
A legenda önmagában természetesen nem bizonyíték. A IV. Béla Rejtekben Független Kutatócsoport ezért az elmúlt években geofizikai mérésekkel próbálta ellenőrizni, rejtőzhetnek-e jelentősebb középkori épületmaradványok a Jókai utca környékén. A kutatásban Vincze László geofizikus, valamint Nádasi Endre, a Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszékének adjunktusa is részt vett. A kutatócsoport beszámolója szerint 2023 és 2024 között több alkalommal végeztek geofizikai vizsgálatokat, amelyek alapján 2,5–5 méteres mélységben olyan falszerkezeteket azonosítottak, amelyeket az általuk feltételezett ősi Boldogasszony-szentély maradványainak tartanak.
A kutatócsoport külön hangsúlyozza, hogy szerintük ez a feltételezett középkori szentély nem azonos a IV. Béla által építtetett Segítő Szűz Mária minorita templommal, hanem annál jóval korábbi eredetű épület lehet.
Álláspontjuk szerint ezt történeti és rendi források mellett a geofizikai mérések eredményei is alátámasztják, ugyanakkor ezek az értelmezések egyelőre nem régészeti feltáráson alapulnak. A csoport összetétele is szokatlan: doktorált geofizikusok, mélyépítő és építőmérnökök, történészek, nyelvészek, bölcsészek és ferences szerzetesek dolgoznak együtt önkéntes civil társulásként. Akadnak azonban közös pontok, ugyanis Gombkötő Csaba, Harcsa Gábor és Horváth Csaba az esztergomi Ferences Gimnáziumban tanult ferences öregdiákok, akiket összeköt a történelem iránti szeretet. A kutatók szerint az eddigi munkát mintegy 6,5 millió forintnyi közadakozás finanszírozta, amelyből öt alkalommal ismételték meg a geofizikai méréseket.
A kutatócsoport szerint a következő lépés újabb geofizikai átvilágítások elvégzése lenne, amelyeket a Magyarságkutató Intézettel kötött együttműködés keretében terveznek megvalósítani. A munka azonban idén váratlan akadályba ütközött. Gombkötő Csaba és Horváth Csaba is megerősítette, hogy a Mol Új Európa Alapítvány 2026 márciusában hárommillió forintos támogatást ítélt meg a kutatás befejezésére, ám júliusban informálisan arról értesítették őket, hogy a támogatás kifizetése mégsem történik meg.
A kutatók ezért azt szeretnék elérni, hogy a Tarr Zoltán vezette Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium biztosítsa a korábban megítélt összeg finanszírozását.
Emellett Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnökének közreműködésével újabb közadakozást is hirdetnek, hogy folytathassák a vizsgálatokat.
A kérdés tehát továbbra is nyitott. A Harcsa család legendája egyelőre családi emlékezetként él tovább, a geofizikai mérések pedig olyan föld alatti anomáliákat jeleznek, amelyeket a kutatócsoport tagjai egy elveszett középkori szentély nyomaiként értelmeznek. Hogy valóban IV. Béla király régóta keresett sírhelye rejtőzik-e Esztergom belvárosa alatt, azt egyelőre csak egy jövőbeli régészeti feltárás döntheti el, ám a kutatócsoport bizton állítja, hogy karnyújtásnyira vannak a céltól.
Napi