Nem volt objektív, pontokkal kifejezhető értékelési rendszer a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) vezetői pályázatán – árulta el Hallerné Nagy Anikó parlamenti alelnök a Telexnek. Unger Anna kiválasztása így még furcsábbá vált, hiszen korábban a Tisza-frakció korábban még arról számolt be, hogy a bizottság a legtöbb pontot kapott három pályázót választotta ki meghallgatásra.

Hallerné Nagy Anikó parlamenti alelnök, az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottságának tagja a Telexnek arról beszélt, hogy 

Hallerné szerint azért sem volt ilyen rendszer, mert a pályázók elbírálásánál olyan szempontokat is figyelembe kellett venni, amelyeket nem lehet egyszerűen pontokban kifejezni. Ilyennek nevezte többek között a politikai kockázatokat és az esetleges összeférhetetlenségi problémákat.

A kijelentés azért érdekes, mert a Tisza-frakció korábbi közleménye alapján egészen más kép rajzolódott ki a kiválasztás folyamatáról. A frakció akkor azt közölte, hogy a nyílt pályázatra jelentkezők közül a bizottság által kapott értékelések alapján választották ki a három legtöbb pontot kapott pályázót, akiknek a meghallgatását kezdeményezte a bizottság. Most viszont a folyamatban részt vevő politikus arról beszélt, hogy ilyen egyáltalán nem volt.

Egyre zavarosabb a víz az NVVH körül

Ez azért sem mellékes, mert korábban éppen az értékelés átláthatósága vetett fel kérdéseket. A bizottság zárt ülésen döntött, miközben a pontrendszert sem hozták nyilvánosságra. Hallerné magyarázata szerint ennek az az oka, hogy nem is volt olyan objektív rendszer, amelyet közzé lehetett volna tenni.

Hallerné szerint a konfliktusokat akár el is kerülhették volna, ha nyílt pályázat helyett egyszerűen kijelölnek valakit a tisztségre. A parlamenti alelnök ugyanakkor úgy értékelte, hogy az átláthatóság és a demokrácia jegyében inkább a nehezebb utat választották.

– fogalmazott a politikus.

A történet egyik legfontosabb kérdése éppen ezért az, hogy mennyire tekinthető átláthatónak egy pályázati folyamat, ha a jelentkezők rangsorolására nincs előre meghatározott, objektív pontrendszer, a döntés zárt ülésen születik, és utólag sem ismerhetők meg pontosan azok a szempontok, amelyek alapján a bizottság a jelöltekről döntött.

Unger Anna jelölése tehát nemcsak személyi kérdés lett. Az ügy egyben azt is megmutatja, milyen nehézségekkel járhat a gyakorlatban egy olyan kiválasztási folyamat, amelyet a döntéshozók nyíltnak és demokratikusnak szánnak, de amelynek legfontosabb mérlegelési szempontjai végül nem számszerűsíthetők és nem is teljesen ellenőrizhetők kívülről.