blikk Bulvár

Gyermekkorunk emlékei a nagyinál: így lett a fasírt a magyarok kedvence

Szerző: blikk 6 napja 7 percnyi olvasás


Gyermekkorunk emlékei a nagyinál: így lett a fasírt a magyarok kedvence

A fasírt a főzelékek elengedhetetlen kísérője - a nagyinál töltött nyarakat idézi -, minden magyar háztartásban ismerik, mégis keveset tudunk róla. Például az sem ismert, hogy nem magyar találmány, története egészen az ókorig nyúlik vissza.


  • A fasírt nem magyar találmány, eredete az ókori római korig nyúlik vissza
  • Nevének eredete a francia farcir és a német Faschierte szavakhoz kapcsolódik
  • A magyar változat a 19. század végén vált népszerűvé, fűszerpaprikával és fokhagymával
  • Szinte minden országban létezik húsos pogácsa, csak eltérő fűszerezéssel és névvel

A darált vagy aprított húsból készült gombócok története a római korig nyúlik vissza. Az 1. századból származó, De re coquinaria című híres római szakácskönyvben (amelyet Apiciusnak tulajdonítanak) már szerepelnek isicia omentata néven húsos pogácsák. A koncepció mögött egy nagyon praktikus kényszer állt: a hús drága volt, a maradék falatokat, mócsingokat vagy keményebb húsrészeket pedig nem volt szabad kidobni. Ha a maradék húst apróra vágták, tejbe áztatott kenyérrel, fűszerekkel és tojással keverték össze, kétszer annyi ételt kaptak, ami ráadásul puha és ízletes maradt.

A név rejtélye: honnan jön a "fasírt"?

Bár a recept osztrák–német közvetítéssel érkezett hozzánk, a név eredete a francia nyelvből eredeztethető. A francia farcir ige jelentése: „megtölteni”, ebből alakult ki a német Faschierte, azaz darált hús kifejezés, és a bécsi konyha klasszikusa, a Faschiertes Laibchen (vágott/darált húspogácsa). A magyar nyelv ezt vette át a 19. században fasírozott, majd később a rövidebb fasírt formában.

Hogyan lett magyar alapétel?

A fasírozott a 19. század végén, a polgári konyha elterjedésével vált a magyar háztartások és vendéglőmenük állandó szereplőjévé. A magyar szakácsok és háziasszonyok természetesen a saját ízlésükre formálták. A bécsi verzióhoz képest elengedhetetlenül hozzáadták a fűszerpaprikát és a bőséges fokhagymát. Így született meg a klasszikus magyar fasírt, amely egyaránt működik főzelékek feltétjeként, hidegtálakon vagy egy jó vasárnapi ebédhez, egybesütve, tojással töltve és hagymalekvárral tálalva.

Világszinten ismert, csak más formában

A fasírt alapötlete a világ szinte minden kultúrájában megjelent a maga helyi fűszerezésével. A Közép-Keleten a kofta vagy köfte a fűszeres marha- és báránygombócok őse.

Svédországban a híres Köttbullar (svéd húsgombóc), amelyet tejszínes szósszal és áfonyalekvárral tálalnak.

Olaszországban a Polpette ismkert, amelyet az olaszok nem spagettivel esznek (ez amerikai találmány), hanem önálló fogásként vagy levesben.

A klasszikus magyar fasírt receptje

Hozzávalók:

  • 50 dkg darált hús (sertés- vagy pulykahús, esetleg marha és sertés keveréke)
  • 1 db szikkadt zsemle (vagy 2 szelet kenyér)
  • 1 dl tej (vagy víz a zsemle áztatásához)
  • 1 db tojás
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 1 teáskanál pirospaprika
  • só és frissen őrölt feketebors (ízlés szerint)
  • zsemlemorzsa (a forgatáshoz)
  • olaj a sütéshez

Elkészítés:

A szikkadt zsemlét kisebb darabokra tépkedjük, majd a tejbe áztatjuk, hogy teljesen megpuhuljon. Amikor alaposan megszívta magát, kicsavarjuk belőle a felesleges nedvességet. Egy tálba tesszük a darált húst, hozzáadjuk a kifacsart zsemlét, a tojást, az apróra vágott vöröshagymát és a zúzott fokhagymát. Ízesítjük pirospaprikával, sóval és borssal. Az egészet a kezünkkel alaposan összedolgozzuk és meggyúrjuk, amíg egynemű, könnyen formázható masszát nem kapunk.

Enyhén megnedvesített kézzel kisebb golyókat vagy laposabb pogácsákat formázunk a keverékből, majd mindegyiket átforgatjuk a zsemlemorzsában.

Egy serpenyőben bőséges olajat hevítünk közepes hőfokra. Beletesszük a fasírtokat, és oldalanként néhány perc alatt aranybarnára, ropogósra sütjük őket. Papírtörlőre szedve lecsöpögtetjük a felesleges olajat, és melegen tálaljuk.

ad

További tartalom Önnek