Magyarországon a lakhatási válság fogalma valójában árnyalt képet takar, mert nem lakóingatlanból nincs elég, hanem azok elhelyezkedése, állapota nincs összhangban a jelenlegi lakhatási szükségletekkel. Ráadásul csaknem félmillió lakás áll üresen Magyarországon, különböző okok miatt. Ebbe beletartoznak a megüresedett, vitás státuszú falusi házak, a nyaralók, az állapotuk miatt már nem kiadható bérlakások, illetve azok is, amelyeket nem lakhatás céljára használnak, mert rendelő vagy iroda működik bennük. Ráadásul az ingatlanpiacon a lokáció az egyik, ha nem elsődleges szempont.

Az előző kormány erre mindenekelőtt a tulajdonszerzést ösztönző támogatásokkal és kedvezményes hitelekkel válaszolt. A falusi csok segítette a helyben maradást, korszerűsítési programok is futottak, az Otthon Start Program pedig kiemelkedően népszerűnek bizonyult.

Borsi László, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH) egykori vezetője nemrégiben egyfajta arany középutas megoldást vázolt fel. Ehhez tudni kell, hogy idehaza kiemelkedően magas, de a régió országaiban is nyolcvan százalék feletti a saját tulajdonú ingatlanok aránya. Magyarországon ez kicsivel kilencven, Budapesten pedig (ahová az albérletpiac több mint fele koncentrálódik), valamivel nyolcvan százalék alatt van. Egy korábbi felmérésre hivatkozva Borsi László úgy becsüli, megfelelő kínálat esetén a háztartások 25-30 százaléka választaná a bérlést, vagy akár kilépne a túl nagy terhet jelentő tulajdonosi helyzetből. Az általa javasolt modell szociális bérlakásból, támogatott piaci bérlakásból, piaci bérlakásból és saját tulajdonból állna. Ahhoz, hogy ebből átfogó politika szülessen, szerinte szükséges külön meghatározni a szociális, a támogatott és a piaci bérlakások célcsoportját, finanszírozását és működtetőjét.

A mostani kormányzat által meghirdetett Wekerle-programnak pedig fő irányvonala, hogy megfizethető bérlakásokat ígér.

Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője lapunk megkeresésére elmondta, összesen több mint két és félmilliárd euró banki, piaci és állami forrás bevonásáról lehet szó, ha ezt átszámítjuk forintra, akár több tízezernyi bérlakás épülhet meg belőle, de nem váltja ki a saját tulajdon iránti igényt. A szakember szerint ahogyan az Otthon Startnak, úgy ennek a programnak is célja, hogy megfizethető lakások épüljenek jó minőségben, viszont itt máshogy teszik érdekeltté a beruházókat, mint az öröklakások esetén.

Mivel intézményi bérbeadókat is be akarnak vonni, lakásügynökség a terv, várhatók a bérbeadókat érintő adóváltozások – mutatott rá Balogh László, majd összevetésül hozzátette, a magánszemélyek a lakáskiadás után csupán személyi jövedelemadót fizetnek.

Itt jön képbe a minőség, mint elemi érdek, ami bár magától értetődő lenne, mégis kiemelendő. Ugyanis, ha az ingatlanok részét vagy egészét valamilyen formában az tartja karban/működteti, aki építi, építteti, a minőségi problémák minimálisra csökkentése elemi érdeke lesz, valamint az is a megfizethetőség irányába hat, hogy legyen elegendő bérlő, aki a lakásokat kiveszi – nem mindegy milyen és mekkora költségek épülnek a bérleti díjba. Balogh László szerint ha 1,5-1,7 millió forintos négyzetméterárral számolunk, egy 45 négyzetméteres lakás akár 76,5 millió forint induló költségre jön ki, és itt az Otthon Starttal szemben nincsenek maximalizálva a négyzetméterárak.

A program szerint százezer bérlakás hiányzik a piacról, Balogh László több tízezer új megépítésének lehetőségét említette, így adódik a kérdés, hogy felújításra kerülő lakások is részét képezik-e majd a kínálatnak. Ezek funkciót váltó ingatlanok lehetnek vagy önkormányzati együttműködés nyomán a kerületek bérlakásállományának egy része, de lehet, hogy végül „csak” az új építésűek. Ha az utóbbi, az Balogh László szavai szerint többéves távlatot jelent, a telekvásárlástól a lakások átadásáig ugyanis évek telnek el.