GazdaságSzerző: economx 6 napja 3 percnyi olvasás
Miközben ideiglenesen ellátta a parlamentben a házelnöki feladatokat, Hallerné Nagy Anikó is részt vett a vagyonvisszaszerzési hivatal vezetőinek kiválasztásában az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság tagjaként. Most betekintést nyújtott a hosszas folyamatba, és arról is beszélt egy vasárnapi lapinterjúban, hogy miután rendre utasította az ülésteremben, a miniszterelnök elismerte, hogy "nincs kitáncolás".
Sűrű hónapja volt az Országgyűlés alelnökének: Forsthoffer Ágnes házelnök helyettesítése mellett a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) vezetőinek kiválasztását is bizottsági tagként követte végig, amelyről a Telexnek azt mondta, az elszámoltatás igénye miatti, felfokozott várakozás alapján számítottak az óriási érdeklődésre, ám ekkora turbulenciára nem.
Az eddig nem ismert részletekről elárulta: az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság tagjai között is hosszú, élénk volt a vita a vezetői döntés előtt, hiszen több körös válogatással szűrték meg a beérkezett, rengeteg pályázatot.
Először azokat szűrték ki, amelyek nem feleltek meg a feltételeknek vagy rendkívül alacsony színvonalúak voltak, utána a szakmai szempontok alapján szűkítették a kört.
"Figyelnünk kellett néhány egyéb körülményre is, például összeférhetetlenségi tényezőkre, amelyek miatt egyes jelentkezők szintén kikerültek, majd a bizottsági tagok egyenként felállítottak egy sorrendet a bent maradt pályázatokból. Ezeket egyeztettünk egymással, és ahol a legtöbb azonosság volt, az a pályázat továbbjutott. Így értünk el egy viszonylag szűkebb körhöz, és kezdődött el érveinkkel egymás meggyőzése" – vázolta. Végül maradt az a három név, akiket személyes meghallgattak, amibe a bizottsági tagok hatalmas munkát fektettek.
Annak kapcsán, hogy sokan bírálták, amiért a zárt ülések után nem hozták nyilvánosságra az elbírálás pontrendszerét,
Hallerné Nagy Anikó közölte, hogy nem volt ilyen pontokban kifejezhető, objektív rendszer, mert például a politikai kockázatokat vagy az összeférhetetlenségi problémákat nem lehetett így kifejezni. A pályázatokat azért nem láthatja a nyilvánosság, mert a jelöltek ma is dolgozó ügyészek, ügyvédek, hivatalvezetők. A hivatalról szóló törvény sem írt elő pályázati rendszert, vagy akár azt, hogy a bizottság transzparensen jelenítse meg a kiválasztási folyamatot.
Az átláthatóság és a demokrácia jegyében a mi döntésünk volt a nyílt pályáztatás, amivel nehezebb helyzetbe hoztuk magunkat, pedig elkerülhettük volna a felfordulást
– emelte ki. Szavai szerint így viszont megnyitottak egy olyan csapot, amivel „olyasmi is kiömlött, aminek talán nem kellett volna”.
Ráadásul volt olyan szakasz, amikor maga is nagyon sokat hezitált, a két jó jelölt (Ligeti Miklós és Unger Anna) közül nehéz volt a választás, ám a személyes bemutatkozáson „nagyon sok minden eldőlt”.
Az alelnök szólt arról is, hogy akkor lesz elégedett Unger Anna munkájával, ha az NVVH törvényben rögzített célját és a pályázatában vázolt koncepcióját meg tudja valósítani ha betartja az általa meghirdetett semlegességet, és azt, hogy
egy lépéssel hátrébb lép az elnökhelyettesek mögé, és hagyja a szakmaiságukat érvényesülni.
Azt vállalta, hogy az egész szervezet keretrendszerét és vízióját ő adja, de a hivatalt szakmai tartalommal a négy elnökhelyettes tölti meg – idézte fel.
Utóbbiak kapcsán elhangzott: hármójuk esetében nem volt megfelelő mennyiségű vagy minőségű pályázat, ám ha a közpénzügyi és vádemelési pozíciókra is megtalálják az alkalmas jelölteket, velük már fölállhat a hivatal, a fellebbviteli elnökhelyettesnek inkább később lesz fontos szerepe.
"De ne felejtsük el, hogy ez egy nagyon kitett hivatal lesz: a vezetői borzasztóan szem előtt lesznek, és mivel hatalmas az elvárás, jelentős társadalmi bírálatnak lesznek kitéve. Feltehetően az is számított, hogy nem is veszélytelen a pozíció.
Ahol pedig nem hirdettünk eredményt, úgy gondoltuk, inkább ezt tesszük, mint hogy elhamarkodott döntést hozzunk"
– jegyezte meg. Ehhez a bizottság tagjai nem konkrét, ismert személyekben gondolkodott, és próbáltak nem eleget tenni a közvélemény nyomásának, hogy a népszerű jelölteket tartsák szem előtt.
Egyebek mellett a politikus arról is beszélt, hogy a házelnöki feladatok ellátásakor volt rá példa, hogy elvette a szót a miniszterelnöktől, nem is egyszer.
Mint mondta, Magyar Péter ezt nem mindig nehezményezte, nem kritizálta őt utólag, sőt, „volt hogy még a plenáris ülésteremben átölelt és megpuszilt, én pedig jeleztem neki, hogy még egy ilyen, és szankciók lesznek”. Hozzátette:
a miniszterelnök belátja és elfogadja azt, hogy a szabályok mindenkire érvényesek, és ebből nincs kitáncolás.
Napi