Magyar Pétertől többször is megvonta a szót ideiglenes házelnökként, a kormányfő ezt „nem mindig” nehezményezte, nem kritizálta utólag, „sőt, volt hogy még a plenáris ülésteremben átölelt és megpuszilt, én pedig jeleztem neki, hogy még egy ilyen, és szankciók lesznek. De a miniszterelnök úr belátja és elfogadja azt, hogy a szabályok mindenkire érvényesek, és ebből nincs kitáncolás” – mondta a Telexnek adott interjújában az Országgyűlés alelnöke. Hallerné Nagy Anikó kitért arra is: amikor például Forsthoffer Ágnes házelnökkel és vele beszélt Magyar Péter, „a sajtó egészen mást feltételezett, mint ami valójában elhangzott. Vagy volt, amikor odajött hozzám, és mosolyogva azt mondta, tudja, hogy most rosszul viselkedett”. 

Hallerné Nagy Anikó: Lehetett olyan benyomás, hogy kicsit szigorúbb vagyok

Az interjúból kiderül, hogy Forsthoffer Ágnessel nagyon azonosan gondolkodnak a házelnöki feladatokról, legyen szó a Házszabály alkalmazásáról vagy a rendtartásról, és a hiányzások miatti szankcionálásokat is közösen dolgozták ki. „Az lehet, hogy amikor az elnöklést átvettem tőle, kissé már más volt a Ház hangulata, és ez okozhatott olyan benyomást, hogy én egy kicsit szigorúbb vagyok. Valóban elkötelezett vagyok abban, hogy a Házban érdemi munka folyjon, és nem szabad teret engedni oda nem illő viselkedésnek, felszólalásnak, tartalmatlan személyeskedésnek” – hangsúlyozta. 

Mint mondta, számítottak rá, hogy óriási érdeklődés kíséri a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnökének kiválasztását, de arra nem, „hogy ez ennyire turbulens lesz”. Mint az Unger Annát kiválasztó igazságügyi és alkotmányügyi bizottság tagja hozzátette: több körös válogatással szűrték meg a beérkezett, rengeteg pályázatot. 

„Először azokat kellett kiszűrnünk, amelyek nem feleltek meg a pályázati feltételeknek. Emellett voltak olyan pályázatok, amik rendkívül alacsony színvonalúak voltak. Majd jöttek további szűrők különböző szempontrendszerek szerint, ezek már elsődlegesen szakmai szempontok voltak” – részletezte. Összeférhetetlenségi tényezők miatt egyes jelentkezők szintén kikerültek a körből. Ezek után a bizottsági tagok egyenként felállítottak egy sorrendet a bent maradt pályázatokból, amiket aztán egyeztettek egymással, és ahol a legtöbb azonosság volt, az a pályázat továbbjutott. „Így értünk el egy viszonylag szűkebb körhöz, és kezdődött el egymás meggyőzése, az érveink ütköztetése. Végül megszületett az a három név, akiket a legalkalmasabbnak gondoltunk a személyes meghallgatásra.”