origo Belföld

Ezek a tárgyak minden háztartásban ott voltak: te hányra emlékszel közülük?

Szerző: origo 2026. 09. 06. 1 percnyi olvasás


Ezek a tárgyak minden háztartásban ott voltak: te hányra emlékszel közülük?

Amikor még a Turbo rágó papírja volt a legnagyobb kincs: nosztalgikus utazás a múlt ikonikus tárgyaival.


A mai digitális, érintőképernyős világban, ahol a zenét a felhőből streameljük, a kávét pedig egyetlen gombnyomással kapszulából főzzük, nehéz elképzelni, hogy egykor a mindennapi tárgyainknak sajátos rituáléja, súlya, sőt semmivel össze nem téveszthető illata volt. Azok a generációk, amelyek a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években nőttek fel, még egy egészen más ritmusú világban élték a mindennapjaikat. Időzzünk el egy kicsit a múltban, és nézzük meg azokat a kultikus retró használati tárgyakat, amelyek nélkül egyetlen korabeli magyar háztartás sem létezhetett.

A retró csoda: a melegszendvicssütő
A retró csoda: a melegszendvicssütő

A nappali varázslata: a retró diavetítő

A délutáni sötétedés után kezdődött az igazi mozi. A Lemezárugyár által gyártott, jellegzetes fémlemez-szagú vagy a későbbi műanyag diavetítők nemcsak képeket vetítettek a falra (vagy a szekrényre feszített fehér lepedőre), hanem közösséget teremtettek. A gép zúgása, a lámpa melege, a filmcsík kézi tekerése és a szülők hangja, ahogy felolvasták a Vuk vagy a János vitéz sorait, olyan megismételhetetlen atmoszférát teremtett, amit a mai streaming-szolgáltatók egyetlen gombnyomással elérhető kínálata sem képes pótolni.

A családi reggelek zaja: a kávédaráló

A vasárnap reggelek elmaradhatatlan kelléke volt a narancssárga vagy krémszínű, elektromos kávédaráló. A gyerekek számára igazi kiváltságnak számított, ha ők nyomhatták le a gép tetejét. A daráló jellegzetes, magas frekvenciájú zúgása pillanatok alatt betöltötte a lakást, a tető leemelése után kiszabaduló friss kávéillat pedig egyet jelentett a hétvégi pihenéssel.

Az első számítástechnikai lépések: a floppy lemez

Mielőtt a pendrive-ok és a felhőtárhelyek átvették volna az uralmat, a digitális adatokat hajlékony mágneslemezeken, azaz floppykon hordoztuk. Először a hatalmas 5,25 hüvelykes, majd a strapabíróbb 3,5-ös verziók határozták meg a számítástechnikát. Egy-egy játék vagy program másolása sokszor órákig tartott, és ha az utolsó lemez hibás volt, kezdhettük elölről. Bár a technológia rég elavult, a floppy dizájnja a mai napig halhatatlan: a legtöbb szoftverben még ma is ez az ikon jelzi a „Mentés” gombot.

ad

További tartalom Önnek