A pszilocibin strukturált, kontextusérzékeny mintákká szervezi át az agyi aktivitást, állítja az a Nature folyóiratban megjelent tanulmány, amelynek szerzői 62 önkéntes pszichedelikus utazását követték végig, detektálva az egészséges felnőtt alanyok agyi tevékenységét.

A Melbourne-i Monash Egyetem kutatócsoportja a humán gyógyászat megújításában rendkívül ígéretesnek tartott, terápiás célra egyre többfelé alkalmazott pszilocibin hatását vizsgálta funkcionális mágneses rezonancia (fMRI) és elektroenkefalográf (EEG) segítségével.

Az már korábban kiderült, hogy pszichedelikumok mélyrehatóan megváltoztathatják a tudatot az agyi kapcsolatok átszervezésével, akut élményeket okozva, amelyek tartós pszichológiai változásokat indítanak el és alakítanak ki. A pszichedelikumok dinamikáját általában deszinkronizáltnak vagy entrópiásan rendezetlennek írják le, de eddig nem volt kristálytiszta, hogy a kontextus hogyan formálja ezt a szerveződést.

A 62 pszilocibin-trip fMRI- és EEG-felvételeinek gépi tanulási algoritmus segítségével elvégzett elemzése a korábbi teóriával szemben azt mutatta, hogy a varázsgomba pszichoaktív hatóanyaga strukturált, kontextusérzékeny mintákká szervezi át az agyi aktivitást, amely a szubjektív élmény minőségével együtt változik.

Ráadásul azok a hálózatok, amelyek általában elkülönítik a belső és külső feldolgozást, a pszilocibin-trip idejére integrálódtak, koherens, kontextushoz igazított pályákat hozva létre azon résztvevők idegrendszerében, akik arról számoltak be, hogy eggyé váltak a környezetükkel. A kutatók szerint a kontextushoz igazodásnak az erőssége arányos volt az alanyok által önfeloldódásként meghatározott élmény mélységével.