Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az elmúlt években nálunk már a repülőtéren is plakátok hirdették: „A magyar kormány a családok kormánya”. Valóban, az elmúlt 16 évben az egymást követő Orbán-kormányok látványos intézkedéseket tettek a termékenység fellendítésére: a családi adókedvezmények bővítése, a legalább négy, majd három, végül a fokozatosan szélesedő, kétgyermekes anyák szja-mentessége, valamint a burjánzó lakástámogatások. (Remélhetőleg csak terv marad, hogy a nyugdíjakban is elismerjék a gyermeknevelés költségeit, és az új kormány korlátozza majd az szja-mentességet.) Más kérdés, hogy a felsorolt intézkedések inkább átmeneti hatással jártak a termékenységre (pontosabban: a teljes termékenységi arányra), és a jómódú családok aránytalanul jobban részesedtek belőlük. Ennek egyik oka, hogy a családi pótlék nominálisan rögzített összege 2008 óta reálértéken a felére süllyedt.

Az elégtelen termékenység hatásának vizsgálata

A közgazdaságtanban viszonylag kevés figyelmet fordítanak a demográfiára, és a legtöbb tankönyvben alig esik szó a népességöregedésről, még kevésbé két forrásáról:

• a születéskor várható élettartam folyamatos emelkedéséről
• és a termékenység folyamatos csökkenéséről.

Az első forrás kedvező, a másik csak akkor, ha a túlnépesedést állítja le (Banglades).

Ezért lepett meg, hogy korábbi kísérletek után (például Lee és szerzőtársai) mostanában több, világhíres amerikai szerző (például Weil) vagy kollektíva (például Acemoglu–Autor–Beirne–Scott) is elemezte az elégtelen (tartósan 2,1 alatti) termékenységi arány életszínvonal-hatását. További meglepetés, hogy „megnyugtató” eredmények születtek: nem lesz nagy baj az életszínvonallal, ha a nők 3, majd 2 gyermek helyett csak 1-et szülnek. Nem csoda, hogy az említett műhelytanulmány olyan vihart kavart, hogy még a The Economist is foglalkozott vele, és levélben közölte Acemoglu válaszát. Ebben az írásban megpróbálom röviden áttekinteni,

miért tartom hibásnak az elégtelen termékenység hatásának lebecsülését.

Külön felhívom a figyelmet a már idézett többszerzős műhelytanulmány durva módszertani hibájára: a jól bevált teljes termékenységi arány helyett kényelmi szempontból a félrevezető bruttó születési aránnyal számoltak.

Közvetlen hatások

Ha eltekintünk a születéskor várható élettartam növekedésétől és a halálozási kockázattól, akkor a születésszámok egyértelműen meghatározzák a népesség szerkezetét. A legegyszerűbb demográfiai modellekben legalább 3 nemzedék szerepel: a gyermekek (14-18 év alattiak), a dolgozók (18-60/65 évesek) és az idősek (60/65 fölöttiek). Ha a dolgozókon belül megkülönböztetjük a fiatal és az idős dolgozókat, és kerekítjük a korhatárokat, akkor négy, egymást követő nemzedéket kapunk: 0–19, 20–39, 40-59, 60–79.

Az 1. táblázatban két népességet hasonlítok össze: 2-es és 1-es teljes termékenységi aránnyal. Az egyszerűség kedvéért a 2000-ben induló két évtized nemzedéki létszámát 1-nek veszem, azaz a teljes népesség 4 egység. Az első esetben elegendő a stacionárius népesség nemzedéki létszámát fölírni, a második esetben viszont a dinamikus eltolódásokat is bemutatjuk. Látható, hogy a születésszámok feleződése (1; 0,5; 0,25…) 20 éves eltolódással milyen gyorsan csökkenti a szülőképes korosztály létszámát (1; 1; 0,5…). A népesség létszáma átmenetileg lassabban csökken (4; 3,5; 2,75…).

1. táblázat: Stacionárius vs. zsugorodó népesség, létszám
Naptári időszak	0–19	20–39	40-59	60–79	Népesség
2000-2019	1,000	1,000	1,000	1,000	4,000
2020-2039	0,500	1,000	1,000	1,000	3,500
2040-2059	0,250	0,500	1,000	1,000	2,750
2060-2079	0,125	0,250	0,500	1,000	1,875
2080-2099	0,063	0,125	0,250	0,500	0,938
Forrás: a szerző összeállítása

Acemoglu és szerzőtársai műhelytanulmányukban megengedték maguknak, hogy termékenységi arány helyett nyers születésrátával, azaz a születésszám és a népesség hányadosával dolgozzanak. Hogy ez mennyire félrevezető, az könnyen belátható, ha a 2. táblázat utolsó és 2. oszlopának dinamikáját hasonlítja össze: a nyers születési mutató megfeleződött, miközben a termékenység változatlan maradt. 

2. táblázat. Stacionárius vs. zsugorodó népesség, fajlagosok
Naptári időszak	Teljes termékenységi arány	Időskori függőségi arány	Fiatalkori függőségi arány	Nyers születési arány
2000-2019	2	0,500	0,500	0,250
2020-2039	1	0,500	0,250	0,143
2040-2059	1	0,667	0,167	0,091
2060-2079	1	1,333	0,167	0,067
2080-2099	1	1,333	0,167	0,067
Forrás: a szerző összeállítása

Nem meglepő, hogy a főáram szerint a fent leírt folyamat fenntarthatatlanná teszi a tb-nyugdíjrendszereket. Valóban, ha az időskori függőségi hányados 60 év alatt (3. oszlop): 0,5-ről 1,33-ra emelkedik, akkor változatlan helyettesítési arány (átlagos nyugdíj/átlagos kereset) esetén a járulékkulcsot 2,667-szorosára kell emelni vagy állandó járulékkulcs esetén a helyettesítési arányt kell 0,375-szörösére csökkenteni.

Sokak szerint ez a veszély nem fenyegeti a tőkésített magánnyugdíjpénztárakat (amelyek Magyarországon 1998 és 2010 között működtek), ez azonban nincs így: a születésszám zuhanása miatt olyan relatív tőkebőség keletkezik, amely lenyomja a reálkamatlábat.

Közvetett ellenhatások

A főárammal szembeforduló szerzőknek abban igazuk van, hogy az elégtelen termékenységnek vannak pozitív hatásai is. A legnyilvánvalóbb a fiatalkorú függőségi hányados (gyermekek/dolgozók) csökkenése (4. oszlop), s ez bizonyos megtakarítást tesz lehetővé, különösen átmenetileg. Másik kedvező hatás, amelyre fentebb már utaltam: a relatív tőkebőség miatt csökken a reálkamatláb, ezért kevesebb beruházásra van szükség. Ugyanakkor nő az egy főre jutó államadósság terhe (vö. Weil).

Bonyolultabb mechanizmusra hivatkozik a már idézett műhelytanulmány: szerzői szerint az elégtelen termékenység azért nem csökkenti a GDP-t, mert a vállalatok olyan munkamegtakarító újításokat vezetnek be, amelyek reagálnak a fiatalabb munkások hiányára. Ezzel összhangban, az alacsonyabb születési rátájú országok és régiók több munkamegtakarító újítást szabadalmaztatnak, és élenjárnak a high tech iparágakban, emelve az úgynevezett teljes tényező-termelékenységet, amely a tőke és munkaráfordítások fölötti kibocsátásnövekedést méri. 

A nevezett ellentendenciák erősségét azonban a szerzők eltúlozzák. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, megjegyzem, hogy az elégtelen termékenység hatását lekicsinylő kiváló elméleti közgazdászok hajlamosak az eredetiséget előnybe részesíteni a megbízhatósággal. Valószínűleg Acemoglut és szerzőtársait, de Weilt is elragadta a gépszíj, és elhagyták a megbízható előrejelzések tartományát.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images