EgyébSzerző: index 6 napja 8 percnyi olvasás
Egyre égetőbb kérdésekre kell választ adni.
A magyar közéletben már nem újdonság a politikusokat ábrázoló, mesterséges intelligenciával generált videó: tavaly ősszel egy ilyen felvétel körül feljelentésig fajult a vita.
Vajda Viktor szerint nem az a döntő, hogy látványos-e vagy tökéletes-e a hamisítás, hanem a kontextus: ugyanaz a technika egy nyilvánvaló paródiában más kockázatot jelent, mint egy választás előtti, hírvideónak álcázott felvételben.
Ha egy videó valós politikust úgy ábrázol megnyilatkozás közben, hogy az illető olyan állítást tesz, amelyet valójában soha nem tett, az tipikusan beleeshet a rendelet deepfake-fogalmába. Ilyenkor pedig kötelező közölni, hogy a tartalom mesterségesen létrehozott vagy manipulált.
A jogszabály nemcsak azt írja elő, hogy jelölni kell az AI-tartalmat, hanem azt is, hogyan: világosan, megkülönböztethető módon és legkésőbb a tartalommal való első találkozáskor.
Vajda ehhez azt tette hozzá, hogy a tartalomfogyasztónak nem feladata az MI-jelölés keresgélése, és végképp nem az, hogy egy másik szoftverrel elemezze a látottakat a saját megnyugtatására. Az Európai Bizottság iránymutatása is kimondja, hogy a tájékoztatásnak külön technikai eszköz használata nélkül érzékelhetőnek kell lennie –
egy eldugott, apróbetűs megjegyzés ezért könnyen elégtelennek bizonyulhat.
Van a szabályban egy kevésbé nyilvánvaló csavar is. A rendelet nem egyszerűen a poszt közzétevőjét kötelezi, hanem az MI-rendszer alkalmazóját, azt, aki a rendszert a saját felelőssége és ellenőrzése alatt működtette. Hogy ez konkrétan ki, az egy párt oldalán megjelenő videóból önmagában nem derül ki, kiszervezett tartalomgyártásnál pedig akár a megbízott ügynökség is lehet.
A főtitkár szerint tényleges megtévesztést nem kell bizonyítani, a kérdés az, hogy a tartalom képes-e hamisan valószerűnek tűnni. És a jelölés sem old fel mindent:
Az MI-címke nem igazságtanúsítvány: az MI-eredet feltárása nem teszi automatikusan valóssá vagy jogszerűvé a tartalmat, és nem váltja ki a személyiségi jogi, választási, fogyasztóvédelmi vagy büntetőjogi következményeket sem.
Magyarországon az ilyen ügyek általános fóruma az MI Piacfelügyeleti Hatóság. A rendelet alapján bármely természetes vagy jogi személy panaszt tehet, a magyar hatóság pedig piacfelügyeleti ügyekben hivatalból is eljár.
Vajda szerint pártok és állami szervek sem élveznek általános AI Act-mentességet, de mindig vizsgálni kell, hogy az adott szervezet valóban alkalmazónak minősül-e az ügyben.
Arról is kérdeztük, melyik szereplő kaphatja az első magyar MI-bírságot. Konkrét céget nem nevezett meg, szerinte azonban nem a rendszer technológiai bonyolultsága, hanem a jogsértés súlya és bizonyíthatósága lesz a döntő.
Tipikus első ügy lehet például egy professzionális kommunikációban közzétett, megtévesztően valósághű deepfake, amelyet egyáltalán nem vagy nyilvánvalóan elégtelen módon jelöltek meg. Ilyenkor a tartalom nyilvános, a szereplők rendszerint azonosíthatók, és nem kell hónapokig egy összetett modellt visszafejteni.
A jogalkalmazás irányát kijelölő első ügyek gyakran ott születnek, ahol a tényállás egyszerű, a társadalmi hatás viszont nagy.
A tétek nem aprók. Az átláthatósági szabályokat rögzítő 50. cikk megsértése akár 15 millió eurós bírsággal, vállalkozás esetén a teljes világpiaci éves árbevétel 3 százalékának megfelelő összeggel is sújtható. Vajda hangsúlyozta, hogy ez felső plafon, nem alaptarifa.
Innen viszont egy szerkezeti kérdés következik, amit szintén feltettünk a szakértőnek. Az MI Piacfelügyeleti Hatóság a Tudományos és Technológiai Minisztérium szervezeti egységeként működik, miközben az állam maga is nagy MI-alkalmazó. Tud-e ez a hatóság bírságot kiszabni egy másik minisztériumra vagy a saját főhatóságára?
Vajda szerint az AI Act szervezeti formát nem ír elő, eredménykövetelményt viszont igen. A 70. cikk azt kívánja meg, hogy a piacfelügyeleti hatóság függetlenül, pártatlanul és elfogulatlanul gyakorolja a hatáskörét.
Más minisztériummal vagy közfeladatot ellátó szervvel szemben nem lát általános mentességet. A saját minisztérium vizsgálata azonban eljárásjogilag jóval érdekesebb helyzet. Ilyenkor az általános közigazgatási rendtartás – a közigazgatási eljárások alaptörvénye – kizárási szabályai válhatnak alkalmazandóvá, és főszabály szerint másik, azonos hatáskörű hatóságot kellene kijelölni. Ha ilyen nincs, a törvény kivételesen megengedi, hogy mégis az egyébként kizárt hatóság járjon el.
A főtitkár szerint ez a dilemma minden országos hatáskörű hatóságnál felmerül a világon bárhol, és a válasz csak a szervezeten belüli szakmai függetlenségből fakadhat. Szakpolitikai álláspontja szerint egy önálló, az ügyfelek számára könnyen azonosítható MI-hivatali forma erősítené a szakmai hitelességet és a hozzáférhetőséget.
Két végrehajtási vakfoltot is megnevezett. Vállalati oldalon a shadow AI-t – vagyis azt az MI-használatot, amely kívül marad a szervezet hivatalos irányításán, például nem engedélyezett eszköz vagy engedélyezett eszköz nem jóváhagyott célú használata –, mert amit a cég nem lát, azt megfeleltetni sem tudja.
Állami oldalon pedig a kapacitást. A 70. cikk nemcsak hatáskört ad, hanem megfelelő technikai, pénzügyi és humán erőforrást, valamint kellő számú, mély MI-technológiai szakértelemmel rendelkező munkatársat is követel, méghozzá évente újraértékelendő módon.
„Az MI-hatóság erejét nem a bírságmaximum mutatja meg, hanem az, hogy van-e az asztalnál elég ember, aki érti a rendszert, amelyet felügyel.”
December 2-án újabb határidő jár le: ekkortól azoknál a generatív rendszereknél is kötelező a géppel olvasható jelölés, amelyeket 2026. augusztus 2. előtt hoztak forgalomba. Megkérdeztük, tud-e ma nevesíteni egyetlen olyan rendszert, amelynél egy átlagos felhasználó – vagy egy újságíró – ellenőrizni tudja ezt a jelölést.
Kifejezetten jelezve, hogy nem reklámként mond terméknevet, példaként az OpenAI, vagyis a ChatGPT chatbotot fejlesztő amerikai cég eszközeit említette. Az ezekkel generált támogatott képek C2PA-eredetmetaadatot – a fájlba épített, digitálisan aláírt származási igazolást – és SynthID-jelet, azaz láthatatlan vízjelet hordozhatnak, a cég nyilvános Verify nevű eszközébe pedig bárki feltölthet egy képfájlt, hogy megnézze, észlelhető-e benne ilyen eredetjelzés.
Ez azonban egy fontos korlátot is megmutat. Univerzális MI-detektor ma nem létezik, és Vajda szerint az aszimmetriát is érdemes érteni:
a pozitív találat erős eredetjelzés, a negatív találat viszont nem bizonyítja, hogy a tartalom nem az adott eszközzel készült. A metaadat eltávolítható, a vízjel sérülhet, a régebbi tartalmakból pedig eleve hiányzik a jel.
Két külön átláthatósági rétegről van tehát szó: a gépnek szóló eredetjelről és az embernek szóló, érzékelhető közlésről. A valódi felhasználói változás akkor lesz látványos, ha a böngészők, a platformok és a szerkesztőségi rendszerek automatikusan kiolvassák és érthetően megmutatják a gépi jeleket – addig december 3-án az átlagos olvasó nem feltétlenül lát majd több MI-feliratot.
Vajda szerint a rendelet ezzel egy jövőbeli digitális eredetigazolási infrastruktúra jogi alapját is lerakta. Az önkéntes megjelölés ügye egyébként a hazai közéletben sem új – tavaly novemberben maga a mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos, Palkovics László üzent MI-vel generált videóban arról, hogy a kulcs a felelős használatban és a jelölésben van.
A szeptemberi AI Summit 2026 panelbeszélgetésén nem csak emberek ülnek majd az asztalnál, egy külön számítógépen futó nyelvi modell önálló panelistaként vesz részt, a hangszórókból szólal meg, fizikai megjelenítését pedig egy humanoid robot adja.
A Városligetben hétfőn 10:00 órakor, a Future Lab teremben Charaf Hassan BME-rektor, Darázs Lénárd ELTE-rektor, Petrányi Petra jogász és Vajda Viktor társaságában szerepel majd a humanoid robot, és arra keresik majd a választ, hogy kié a felelősség, ha az AI dönt?
Azt kérdeztük, miért ültetnek mesterséges intelligenciát a szakértők közé egy olyan beszélgetésben, amely éppen az MI felelősségéről szól.
Vajda szerint pontosan ezért. Nem azt akarják demonstrálni, hogy egy nyelvi modell kiválthat egy tapasztalt jogászt vagy mérnököt, hanem azt, hogy a technológia társalgási szerepe megváltozott.
Az MI ma koherens válaszokat generál, reagál mások állításaira, ellenérveket formál, és képes úgy jelen lenni egy vitában, hogy a közönség szereplőt lát benne, nem háttérben futó szoftvert.
A kísérlet a főtitkár szerint éppen a felelősség határát teszi láthatóvá. Az MI-panelista megszólalhat, de nem jogalany, jogi értelemben nem viseli a következményeit annak, amit mond.
Az emberi résztvevő viszont a nevével, szakmai hitelével és adott esetben jogi felelősségével áll a mondatai mögött. A humanoid megjelenés pedig épp ezt teszi kényelmetlenné, hiszen minél emberibb valami, annál könnyebb szándékot és felelősséget tulajdonítani neki – miközben nincs jogi személyisége.
Vajda ezért nem színpadi trükknek, hanem etikai kísérletnek nevezte az MI-panelistát. Már maga a színpadkép is az AI Act átláthatósági logikáját mutatja: a közönségnek egy pillanatig sem kell találgatnia, melyik panelista ember és melyik nem.
(Borítókép: AI Summit rendezvény 2025. szeptember 8-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Napi