GazdaságSzerző: portfolio 2026. 09. 06. 6 percnyi olvasás
Közép- és Kelet-Európa rendelkezik egy olyan erőforrással, amelyre Európa jövőbeli bioökonómiája épülhet: a biomasszával. A kérdés az, hogy a régió nyersanyag-exportőr marad-e, vagy képes lesz tudásra, innovációra és magas hozzáadott értékű feldolgozásra épülő gazdasági pályára állni.
Az Európai Unió következő költségvetési ciklusáról szóló vita nem csupán pénzügyi kérdés. Arról is szól, hogy Európa milyen gazdasági modellben látja saját jövőjét. A közép- és kelet-európai országok számára ez különösen nagy tét: a régió vagy aktívan alakítja az új európai versenyképességi prioritásokat, vagy ismét alkalmazkodni próbál a máshol meghozott döntésekhez.
A vita egyik központi eleme az Európai Versenyképességi Alap, amelynek forrásai négy nagy területre koncentrálódhatnak: védelemre, tiszta iparpolitikára, digitalizációra és bioökonómiára. A digitalizáció és a védelem ma már a legtöbb közép- és kelet-európai ország politikai napirendjén szerepel. A bioökonómia azonban sok helyen még mindig nehezen értelmezhető kormányzati fogalom, holott éppen ez lehetne az a terület, ahol a régiónak valós, nem csupán követő szerepe lehetne.
Bioökonómia alatt leegyszerűsítve biomassza-alapú gazdaságot értünk:
olyan termelési és feldolgozási rendszert, amely mezőgazdasági, erdészeti, akvakultúrás és biológiai hulladékáramokra épít, és ezekből élelmiszert, takarmányt, energiát, vegyipari alapanyagot vagy más ipari terméket állít elő.
A fogalom azonban ennél többet takar. A modern bioökonómia nem egyszerűen több mezőgazdasági termelést jelent, hanem tudásintenzív, körforgásos és magas hozzáadott értékű feldolgozást.
Ezért fontos Közép- és Kelet-Európa számára. A régióban rendelkezésre áll biomassza, föld, mezőgazdasági termelési tapasztalat és munkaerő. Ami viszont sok országban hiányzik, az a megfelelő kutatási, innovációs és ipari ökoszisztéma. Másképp fogalmazva: van alapanyag, de nem biztos, hogy helyben keletkezik belőle magas hozzáadott érték.
Ez a különbség döntő. Ha a biomassza feldolgozása Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban vagy Kínában történik, akkor a közép- és kelet-európai országok szerepe továbbra is főként nyersanyagtermelésre korlátozódik. Ha viszont modern biofinomítók, biotechnológiai fejlesztések és ipari léptékű feldolgozókapacitások épülnek ki a régióban, akkor a bioökonómia a versenyképesség, a vidékfejlesztés és a stratégiai autonómia eszköze lehet.
A bioökonómia versenyképességi alapja négy tényezőből áll: munkából, tőkéből, tudásból és biomasszából. Közép- és Kelet-Európa legnagyobb előnye az, hogy a biomassza jelentős része helyben rendelkezésre állhat. Legnagyobb gyengesége pedig az, hogy a tudás- és innovációs háttér sok esetben nem elég erős ahhoz, hogy a modern technológiák és beruházások ide érkezzenek.
Az elmúlt másfél évtizedben az Európai Unió jelentős összegeket fordított bioökonómiai kutatási és innovációs kapacitások fejlesztésére. A régió országai azonban néhány kivételtől eltekintve nem tudtak kellő súllyal bekapcsolódni ezekbe a folyamatokba. Ennek egyik oka a rendszerszemléletű nemzeti prioritások hiánya volt. A bioökonómia ugyanis nem csak egy minisztérium hatáskörébe tartozik: egyszerre érinti az agrárpolitikát, az iparpolitikát, az energiapolitikát, a vízgazdálkodást, a talajvédelmet, az oktatást, a kutatás-fejlesztést és a regionális politikát.
Ezért félrevezető külön-külön versenyképes mezőgazdaságról, hatékony vidékfejlesztésről, tiszta energiapolitikáról vagy korszerű iparpolitikáról beszélni. A biomassza termelése és felhasználása rendszerszintű kérdés. Tudni kell, mennyi biomassza áll rendelkezésre, milyen fenntarthatósági feltételek mellett termelhető, mely ágazatok igénylik, hol keletkezik hulladék, és hogyan lehet abból új gazdasági értéket előállítani. Enélkül a döntések könnyen rövid távú ágazati vagy politikai érdekek mentén születnek meg.
Európa számára a fosszilis erőforrásokra épülő gazdaság fokozatos átalakítása elkerülhetetlen.
A kérdés nem az, hogy lesz-e igény a bioökonómiára, hanem az, hogy lesz-e hozzá elegendő fenntartható biomassza.
Európa ma mintegy 160 millió hektáron termel biomasszát, miközben 15–20 millió hektárnyi terület termelésének megfelelő biomasszát importál.
Ha a biomasszaalapú gazdaság érdemben fejlődik, az importált „földterület” nagysága akár a jelenlegi többszörösére is nőhet. Ez stratégiai kérdéssé teszi, hogy Európa saját erőforrásaira, regionális értékláncaira vagy külső importra akarja-e építeni jövőbeli bioökonómiáját.
Közép- és Kelet-Európa számára a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha a térség továbbra is főként biomassza-termelő és nyersanyag-exportáló szerepben maradna. Ebben az esetben a hozzáadott érték, a technológiai tudás, a szabadalmak, a magasabb bérek és a fejlettebb ipari kapacitások máshol jelennének meg.
Számunkra a kedvezőbb forgatókönyv az lenne, ha a régió felismerné saját stratégiai helyzetét, és közösen lépne fel azért, hogy a modern biomassza-feldolgozó kapacitások ne kizárólag a már fejlett innovációs központokban épüljenek ki. Ehhez nem elegendő az EU-források rendelkezésre állása. A tőke oda megy, ahol világos stratégia, kiszámítható szabályozás, képzett munkaerő, kutatási háttér és megfelelő mennyiségű alapanyag találkozik.
Ha a térség biomassza-potenciáljának fenntartható hasznosítása közös európai politikai prioritássá válna, és Közép- és Kelet-Európa az európai stratégiai gondolkodásban fejlesztési prioritási térségként jelenhetne meg, akkor ez az egyes országok versenyképességét és tágabb fejlődési lehetőségeit is erősítené.
Ennek szakpolitikai keretét már ma is kínálja a BIOEAST Kezdeményezés, amelyet a visegrádi együttműködés keretében indítottak el 2016-ban, éppen azzal a céllal, hogy a keleti EU-tagállamok közös kutatási és innovációs érdekeit láthatóvá tegye az európai intézmények előtt és segítse a sikeresebb kihasználását a központi támogatásoknak.
Ahhoz azonban, hogy a bioökonómia a következő évtizedeket meghatározó, makró-régió fejlődési súlyponttá és rendezőelvévé váljon, tartós, magas szintű politikai támogatásra lenne szükség. A most folyó uniós költségvetési tárgyalásokon a digitalizáció, a védelem és a tiszta iparpolitika mellett a bioökonómia is kellő súllyal szerepeljen a közép- és kelet-európai tagállamok közös prioritásai között. Ennek mentén a Kezdeményezés megerősítése elengedhetetlen.
Magyarország esetében a bioökonómia nem szűk agrárpolitikai kérdés. Összekapcsolódik a vidék jövőjével, az ipari szerkezetváltással, az energiaátmenettel, a talaj- és vízgazdálkodással, valamint a fiatalok helyben tartásával. A biomasszaalapú gazdaság akkor lehet valódi fejlesztési pálya, ha a termelés, a feldolgozás, az oktatás, a kutatás és a beruházás egy rendszerben kapcsolódik össze.
Ehhez kormányzati szintű, ágazatokon átívelő stratégia kellene. Nem pusztán egy jól megszövegezett dokumentumra lenne szükség, hanem valódi cselekvésre biomassza-felméréssel, ipari és kutatás-fejlesztési prioritásokkal, képzési programokkal, beruházásösztönzéssel és regionális együttműködéssel. Enélkül Magyarország könnyen kimaradhat a következő európai versenyképességi ciklus egyik legfontosabb lehetőségéből.
A régi modell, amely kész technológiák átvételére és olcsó munkaerőre építette a versenyképességet, elavulttá vált. A természeti erőforrások, a víz, a talaj és a munkaerő nem terhelhetők tovább ugyanabban a szerkezetben. A versenyképesség új forrása a tudás, a helyi adottságokra szabott technológia és a fenntartható erőforrás-gazdálkodás lehet.
A fenntartható bioökonómia nem divatszó, hanem arra a kérdésre válasz, hogy Közép- és Kelet-Európa képes-e a saját erőforrásaiból magasabb hozzáadott értéket, jobb vidéki életlehetőségeket és erősebb európai alkupozíciót teremteni. A biomassza önmagában nem elég – ha tudással, tőkével és ipari stratégiával kapcsolódik össze, akkor a régió egyik legfontosabb versenyképességi esélyévé válhat.
Kovács Barna volt agrár és bioökonómia szakpolitikákért felelős szakdiplomata, a BIOEAST Kezdeményezés stratégiai vezetője.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi