BulvárSzerző: blikk 2026. 09. 06. 6 percnyi olvasás
A mesterséges intelligencia, különösen a generatív eszközök, mint a ChatGPT, egyre inkább beépülnek a mindennapi életbe, ám használatuk nemcsak előnyökkel, hanem kockázatokkal is járhat. A brit Applied Cognitive Psychology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a túlzott támaszkodás ezekre az eszközökre csökkentheti a kritikus gondolkodást, gyengítheti a memóriát és társadalmi elszigetelődéshez vezethet. Ugyanakkor, ha tudatosan és átgondoltan használják őket, a kreativitás és az érvelési képességek fejlesztésére is alkalmasak lehetnek.
A ChatGPT példátlan népszerűségre tett szert, bevezetése után egy héten belül egymillió felhasználót vonzott, és mára több mint 180 millió aktív felhasználóval rendelkezik. Az emberek számos területen alkalmazzák, az e-mailek írásától a programozási feladatok megoldásáig - írja a PsyPost.
Az Indamedia idén is megrendezi Közép-Európa legnagyobb mesterségesintelligencia-konferenciáját, az AI Summit Budapestet 2026. szeptember 7–8-án a Városligetben!
Ahogy ezek az eszközök a mindennapi élet szerves részévé válnak, a kutatók egyre inkább arra összpontosítanak, hogy megértsék a használatukból fakadó pszichológiai és kognitív hatásokat. Zeineb Farhat, az ISC Paris kutatója egy tanulmány keretében vizsgálta, hogy a generatív szoftverek túlzott használata milyen hatással lehet az emberi elmére és társas kapcsolatokra.
Kutatása a „kognitív tehermentesítés” fogalmára épült, amely azt írja le, hogyan támaszkodnak az emberek külső eszközökre, például számológépekre vagy keresőmotorokra, hogy csökkentsék a feldolgozandó információk mennyiségét. A kutató arra volt kíváncsi, hogy az intelligens digitális asszisztensekhez való folyamatos hozzáférés hogyan befolyásolja az autonómiát, a kompetenciát és a társas kapcsolatok iránti pszichológiai szükségleteket. A vizsgálatban 45, 18 és 25 év közötti francia fiatal vett részt, akik rendszeresen használták a ChatGPT-t. A résztvevőkkel készített félig strukturált interjúk során Farhat arra kereste a választ, hogyan hatott a szoftver a tanulási és munkavégzési szokásaikra, valamint az érzelmi állapotukra.
Az interjúk elemzése során kiderült, hogy a szoftverre való túlzott támaszkodás gyakran gátolta az önálló gondolkodást. A résztvevők arról számoltak be, hogy az azonnali válaszok miatt kevésbé voltak hajlamosak mélyrehatóan elemezni a problémákat vagy értékelni a forrásokat. Többen szellemi lustaságról számoltak be, és úgy érezték, hogy csökkent a figyelemfenntartási képességük és a memóriájuk, mivel a tények felidézését a szoftverre bízták. Egy hallgató például megjegyezte: „Régebben jegyzeteket készítettem és aktívan átnéztem az anyagokat, de most már csak a ChatGPT-t kérdezem meg, amikor szükségem van valamire. A probléma az, hogy nem sok minden marad meg a fejemben.”
A kutatás pszichológiai szempontból is érdekes eredményeket hozott. A túlzott használat aláásta a résztvevők önállóságérzetét és önbizalmát, sokan még egyszerű döntések meghozatalakor is a szoftver megerősítését keresték. Az azonnali válaszok elérhetősége csökkentette a belső motivációt az új ismeretek elsajátítására, és a tanulási folyamat kevésbé tűnt kielégítőnek. Néhány résztvevő szorongásról és tehetetlenségérzetről számolt be, amikor a szoftver karbantartás miatt nem volt elérhető. Egyikük például elmesélte, hogy egy munkahelyi projekt során teljesen tehetetlennek érezte magát, amikor a rendszer leállt, és úgy érezte, mintha eltűnt volna a biztonsági hálója.
A tanulmány a társadalmi viselkedésben bekövetkezett változásokat is feltárta. A résztvevők gyakran a szoftverrel léptek kapcsolatba, ahelyett, hogy ötleteiket társaikkal vagy tanáraikkal vitatták volna meg, ami társadalmi elszigeteltséghez vezetett. Néhányan emberi tulajdonságokat tulajdonítottak a szöveggenerátornak, és társként tekintettek rá. Egy résztvevő például így fogalmazott: „A ChatGPT a barátom lett; mindent tud rólam. Mindig ott van, mindig készen áll arra, hogy meghallgasson.”
Ugyanakkor a kutatás pozitív példákat is talált a szoftver használatára. Egyes felhasználók együttműködési eszközként tekintettek rá, és olyan unalmas feladatok elvégzésére használták, mint az adatok rendszerezése vagy a szövegek összefoglalása, miközben mentális energiát szabadítottak fel a komplex gondolkodáshoz. Az eszközt ötletelésre vagy az írói blokk leküzdésére is alkalmazták, és a generált szöveget kiindulási pontként használták, nem pedig végleges megoldásként. Ez a megközelítés növelte az önbizalmat és csökkentette a kihívást jelentő feladatokkal kapcsolatos szorongást.
Farhat kutatása ugyanakkor korlátozott, mivel egy kis létszámú, homogén csoportot vizsgált, így az eredmények nem általánosíthatók szélesebb körben. A jövőbeli kutatásoknak nagyobb és sokszínűbb mintákra kellene kiterjedniük, hogy hosszabb távon is megértsék a generatív eszközök hatásait. Emellett fontos lenne kidolgozni olyan módszereket, amelyek segítenek az embereknek adaptív módon használni ezeket az eszközöket, hogy a technológia előnyeit kihasználva elkerüljék a függőség veszélyeit.
Napi