GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 05. 2 percnyi olvasás
Az ázsiai nagyhatalom gyorsan és hatékonyan építi új atomerőműveit.
Miközben az Egyesült Államok jelenleg még a világ legnagyobb nukleárisenergia-termelője a legtöbb működő reaktorral, mégis egyre inkább veszít pozíciójából Kínával szemben - írja az Oilprice.com.
Amerika a globális nukleáris villamosenergia-termelés mintegy egyharmadát adja, 96 működő kereskedelmi reaktorral 57 erőműben. A számok azonban elfedik az ágazat egyik legsúlyosabb problémáját:
az amerikai reaktorpark rendkívül elaggott.
A működő reaktorok közül mindössze kettő épült 2000 után, a többi úgynevezett második generációs technológia, és az átlagéletkoruk már eléri 44 évet, holott a legtöbbjüket eredetileg csupán 40 év üzemidőre engedélyezték.
Miközben az Egyesült Államok az elmúlt évtizedben lényegében csak egyetlen új nukleáris erőművet adott hozzá rendszeréhez, a rengeteg vitát kiváltó Georgia állambeli Plant Vogtle-t, addig Kína ezalatt 34 gigawattnyi új nukleáris kapacitást épített ki.
Kína a nagy menetelés eredményeként várhatóan öt éven belül megelőzheti Franciaországot és az Egyesült Államokat, és a világ legnagyobb nukleárisenergia-termelő államává válhat.
A szakértők szerint Kína 2035-ben már messze a világ legdinamikusabban fejlődő és legnagyobb kaliberű nukleáris iparával fog rendelkezni. Az ország egyik legnagyobb előnye az építési hatékonyság.
Míg Kínában egy új atomerőmű átlagosan hat év alatt épül fel, addig az Egyesült Államokban a legutóbbi Vogtle-blokkok megvalósítása több mint egy évtizedet vett igénybe.
Több oka is van annak, hogy az Egyesült Államok ilyen látványosan lemarad. Az egyik az, hogy az ország hosszú időn keresztül alig épített új atomerőművet, ezért a szakemberállomány és az iparági tudás jelentős része elkopott.
További probléma a rendkívül szigorú és bonyolult szabályozási környezet. Az amerikai Nukleáris Szabályozó Bizottság (NRC) érthető biztonsági megfontolásokból rendkívül összetett engedélyezési folyamatot működtet, amely jelentősen meghosszabbítja az új projektek előkészítését.
A legfontosabb akadály azonban a finanszírozás.
Az atomerőművek építése rendkívül tőkeigényes, és a nagyléptékű infrastrukturális beruházások gyakran jelentős költség- és időtúllépésekkel járnak. Ezt jól példázza a Plant Vogtle projekt, amely éveket késett, és milliárdokkal többe került az eredetileg tervezettnél.
Noha a beruházás számos értékes tapasztalatot adott az amerikai iparnak, a közvélemény és a befektetők szemében inkább a költségtúllépések és a projektkockázatok szimbólumává vált. Ennek következtében a magánbefektetők rendkívül óvatosak a hasonló beruházások finanszírozásával kapcsolatban.
A fejlesztők szemében egy új reaktor építése gyakorlatilag „a vállalat jövőjére tett fogadás”, amely túl nagy pénzügyi kockázatot jelent.
A finanszírozási probléma ugyanakkor javarészt abból fakad, hogy a nukleáris energia gazdaságosságát rosszul értékelik.
A jelenlegi pénzügyi modellek túlságosan rövid távon gondolkodnak, és elsősorban az erőmű engedélyezési időszakán belüli pénzügyi megtérülést vizsgálják.
Közben figyelmen kívül hagyják, hogy a legtöbb atomerőmű a hivatalos üzemidőnél jóval tovább képes működni. Ráadásul a hagyományos számítások nem veszik figyelembe a nukleáris energia összes társadalmi és gazdasági előnyét, például az energiaellátás biztonságát, a stabil villamosenergia-ellátást vagy a közjóléti hatásokat.
Olyan korszerűbb gazdasági modellre lenne szükség, amely ezeket a tényezőket is számszerűsíti. Ez segíthetne meggyőzni a befektetőket és az államot is nagyobb szerepvállalásra bírhatná.
Az új megközelítés már csak azért is egyre sürgetőbb, mert a mesterséges intelligencia rohamos terjedése hatalmas villamosenergia igénnyel jár.
energiafogyasztásának gyors növekedése ismét előtérbe helyezte az atomenergia szerepét az Egyesült Államokban is.
Fennáll ugyanakkor annak a veszélye, hogy az energiaéhség miatt a döntéshozók és a vállalatok túl gyorsan akarnak új kapacitásokat építeni, miközben háttérbe szorulhatnak a környezetvédelmi, közjóléti és biztonsági szempontok. Ezért minden új nukleáris projektet nemcsak pénzügyi, hanem társadalmi hasznossága alapján is értékelni kellene.
Napi