Miközben Európa meg akarja erősíteni helyét a gyorsan változó geopolitikai környezetben, egy egyértelmű kényszer került a középpontba: a pénz létezik jövőnk finanszírozására, de a bevetéséhez szükséges pénzügyi architektúra nem.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Digitális és zöld átállásunk finanszírozásához, kollektív védelmünk megerősítéséhez és az innováció ösztönzéséhez Európának hatalmas, mozgósított tőkére van szüksége.

Míg most egyetlen felügyeleti hatóság és nagyrészt harmonizált prudenciális szabályok előnyeit élvezzük, az e tőke létrehozásához és felhasználásához szükséges mechanizmus továbbra is politikailag korlátozott. Az elszigetelt nemzeti biztonsági hálók, a széttöredezett tőkepiacok és az eltérő helyi megvalósítások által bezárt európai bankszektor földrajzilag továbbra is el van zárva.

Ennek kijavításához le kell számolnunk egy mélyen rögzült szabályozási mítoszt, amely 2008 óta formálta az európai politikát: azt az elképzelést, hogy a határokon átnyúló lépték eleve rendszerkockázatot jelent. Nem. Ha Európa meg akarja védeni gazdasági szuverenitását, és fel kell hagynia azzal, hogy külföldi pénzintézetekre támaszkodjon jövőnk finanszírozásában, akkor saját globális pénzügyi bajnokokra van szüksége.

Kiépítésüknek abszolút előfeltétele az egységes páneurópai hazai piac.

A töredezettség költsége

A 2008-as pénzügyi válságot követően a szabályozási hangsúly döntően a nemzeti protekcionizmus irányába tolódott el. Óvakodva a „túl nagy a csődhöz” forgatókönyvtől, a kormányok arra ösztönözték a bankokat, hogy saját határaikon belül vonuljanak vissza a kockázatok alól.

Az eredmény egy olyan európai bankrendszer, amely túlságosan széttöredezett ahhoz, hogy versenyezzen. Csak a számokat kell megnéznünk, hogy lássuk ennek a stratégiának a geopolitikai költségeit. 2008 előtt az európai és az amerikai bankok nagyjából egyenrangúak voltak. Ma, mivel az Egyesült Államok valódi egységes piacként működik, egy olyan amerikai intézményt, mint a JPMorgan Chase, magasabbra értékelnek, mint a tíz legjobb európai bankot együttvéve. A megfontolt körültekintés ellenére Európa rendkívüli óvatossága a múlt válságainak megelőzésében arra készteti kontinensünket, hogy kiszabaduljon a jövő globális gazdaságából.

Ez a széttagoltság tényleges pénzügyi törékenységet szül. Amikor a bankok szigorúan nemzeti határaikra korlátozódnak, veszélyesen túlindexálják hazájuk államadósságát. Ez létrehozza a hírhedt végzethurkot: egy helyi gazdasági sokk az egyik tagállamban azonnal megbénítja a hazai bankok hitelezési képességét, és éppen akkor fosztja meg a helyi vállalkozásokat a hiteltől, amikor a legnagyobb szükségük van rá.

Jelentős alternatív költség van. Európa hatalmas éves 620 milliárd eurós finanszírozási hézaggal néz szembe az innovációba és a növekedésbe való befektetéshez. Mégis, mivel tőkepiacaink továbbra is zökkenőmentesek, az európai léptékű fellépések kénytelenek átkelni az Atlanti-óceánon, hogy biztosítsák a késői finanszírozást. Tele vagyunk tőkével, de ki vagyunk éhezve a mozgósításához szükséges pénzügyi infrastruktúrára, aktívan finanszírozzuk globális riválisainkat, miközben 33 billió eurónyi európai vagyon van kihasználatlanul a nemzeti határok mögött.

Ennek a tőkének a mozgósításával finanszírozzuk az energiaátállást, korszerűsítjük elöregedő egészségügyi rendszereinket és erősítjük kollektív védelmi képességeinket.

Európa valódi rendszerkockázata a széttagoltság, nem pedig az integráció. Ha sokk ér egy töredezett, lokalizált rendszert, az elromlik. Ha egy határokon átnyúló likviditású páneurópai rendszert érint, a sokk elnyelődik és felhígul.

A piaci integráció befejezése

A magánszektor bebizonyította, hogy a technológia létezik Európa széttagolt piacainak áthidalására. A technológia azonban önmagában nem tudja megjavítani azt a megbénult szabályozási keretet, amely gyakran nem képes lépést tartani az innováció ütemével.

Az EU bankuniója egy évtizede félig felépített maradt, egy olyan rendszer, amelyet centralizált szabályok határoznak meg elszigetelt, nemzeti biztonsági hálók mellett. A továbblépéshez a politikai döntéshozóknak pragmatikus, azonnali lépésekre kell összpontosítaniuk: a meglévő nemzeti rendszerek közötti erősebb konvergenciára kell összpontosítani, amelyet kölcsönös garancia- és biztosítási keretek támogatnak. Ez a megközelítés biztosítja az egészséges határokon átnyúló konszolidáció ösztönzéséhez szükséges biztonsági hálókat, lehetővé téve az igazi páneurópai szereplők szerves megjelenését.

A bankunión túl szélesebb pénzügyi piacainkat továbbra is hátráltatja a valódi megtakarítási és befektetési unió felé vezető lassú haladás. Az egyenetlen szabályozási végrehajtás és a nemzeti „átszabályozás” továbbra is csapdába ejti a határokon belüli befektetéseket, korlátozva az innováció finanszírozásához szükséges szabad tőkeáramlást.

Európában épített tervrajz Európának

A határok nélküli modell a pontos orvosság Európa pénzügyi törékenységére. Ahelyett, hogy a helyi leányvállalatok sokasága lenne, egységesebb technológiai infrastruktúrára van szükségünk, amely lehetővé teszi a zökkenőmentes működést mind a 27 EU-tagállamban. Ez magától értetődően megoldja a végzethurkot, ahol az egyik piac lokalizált gazdasági lassulását természetesen a fennmaradó 26 ereje stabilizálja.

Létfontosságú, hogy ez biztosítja azokat a pénzügyi csatornákat, amelyekre Európának égetően szüksége van, és eszközöket biztosít a polgárok számára ahhoz, hogy a passzív helyi betétekből a pénzt könnyedén átirányítsák aktív páneurópai befektetésekbe, segítve ezzel a szunnyadó 33 billió eurót visszairányítani a reálgazdaságba.

A világ tíz legértékesebb magántechnológiai cége között az egyetlen európai vállalatként a Revolut bebizonyítja, hogy egy Európában, Európa számára épített intézmény valódi globális partnerként tud működni az amerikai és kínai óriások mellett. Azt bizonyítja, hogy a páneurópai lépték elérése a globális vezető szerep alapvető alapja.

Nem hagyhatjuk többé, hogy a múlt túlzottan elővigyázatos megközelítése szabja meg a jövőnket. Európának megvan a tehetsége, a tőke és a technológia ahhoz, hogy globálisan vezető szerepet töltsön be. Határozott fellépésre van szükségünk a munka befejezéséhez, piacaink egységesítéséhez és gazdasági szuverenitásunk visszaszerzéséhez.

Frédéric Oudéát 2025 júliusában nevezték ki a Revolut Western Europe igazgatótanácsának elnökévé.