Montenegró várhatóan precedenst teremt az EU bővítésének a közeljövőben történő finanszírozására vonatkozóan, ami újabb bonyodalmat jelent a blokk következő hosszú távú költségvetésének összetett vitájában.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A múlt hónapban az Európai Bizottság bemutatta Montenegró csatlakozásának pénzügyi csomagját, amely a jelenlegi uniós tagjelölt országok közül a legfejlettebb folyamat.

A mintegy 626 000 lakosú nyugat-balkáni ország gazdasági költségét 3,2 milliárd euróra becsülték, ami uniós adófizetőnként kevesebb, mint 1 euró, vagy ahogy a Bizottság tisztviselői fogalmaznak, kevesebb, mint egy kávé ára.

Ám bár a pénzügyi hatás minimális lehet, ami eltörpül az EU közel 2 billió eurós hosszú távú költségvetése mellett, Montenegró hatása az amúgy is kényes költségvetési tárgyalásokra sokkal jelentősebb lehet, mint azt mérete sugallja.

"Montenegró pénzügyi csomagja ellentmondásos lesz, nem annyira az érintett pénz miatt, hanem elvi okokból" - mondta az Euronewsnak egy EU-diplomata, aki a téma érzékenysége miatt névtelenséget kért.

Az EU bővítése új lendületet kapott, miután Horvátország 2013-ban csatlakozott az EU-hoz. A Bizottság tisztviselői azzal büszkélkednek, hogy az elmúlt hat hónapban több előrelépés történt, mint az elmúlt 10 évben.

A megújított nyomás azonban a csatlakozási folyamat megreformálására irányuló felhívásokat is táplálta, mivel több uniós főváros új demokratikus biztosítékokat és fokozatos integrációt javasolt az olyan reménybeliek számára, mint Ukrajna.

Ennek eredményeként Montenegró, amelynek csatlakozási szerződésének kidolgozása néhány hete elkezdődött, a következő bővítési hullám próbatételévé vált, még akkor is, ha a Bizottság saját javaslatokat készít a kezdeményezés visszaszerzésére ezen a területen.

"Montenegró precedens. Nem kellene annak lennie, de elkerülhetetlenül az" - mondta egy második diplomata, azzal érvelve, hogy a tagállamok azt szeretnék, ha az új többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokon az álláspontjaik tükröződnének ebben a dokumentumban.

Költségvetési vonzatok

A vita tárgya az, hogy hogyan finanszírozza azokat a többletköltségeket, amelyeket Montenegró okozna az uniós költségvetésnek – akár a meglévő források újraelosztásával, akár újak felkutatásával –, és milyen következményekkel járhat ez a blokk forrásaira nézve.

A finanszírozási programok a tagállamok eltérő politikai prioritásait tükrözik, és a költségvetési tárgyalások fő hibáját jelentik, mivel a dél- és kelet-európai országok több pénzt szorgalmaznak a kohéziós és agrárpolitikára, az északi fővárosok pedig a versenyképességre és a védelemre koncentrálnak.

Ha Montenegró EU-taggá válna, úgynevezett "nettó fogadóvá" válna, és több pénzt venne el az EU-tól, mint amennyit befizet. A Bizottság javaslata szerint a kohéziós és agrárfinanszírozás jelentős része azokból a forrásokból származna, amelyeket Montenegrónak a Globális Európa Terv, az EU fejlesztési segélyprogramja keretében kapna.

Más szóval, mivel Montenegró már nem jogosult fejlesztési segélyre, a számára már kiutalt pénzt mezőgazdasági és regionális finanszírozásra irányítanák át. A többi pénzügyi program finanszírozása továbbra is nyitott kérdés.

A Bizottság a védelem és a versenyképesség finanszírozására szánt pénzek arányos növelését javasolja, azzal a céllal, hogy „ne legyen negatív hatás az EU-27 számára előirányzott finanszírozásra”.

A kérdés azonban továbbra is az, hogy honnan származik ez a többletpénz. Vagy többletbevételre lenne szükség az EU-szintű adókból, úgynevezett saját forrásokból, vagy magasabb nemzeti hozzájárulásokra lenne szükség a tagállamoktól.

A „nettó fizető” országok, mint például Németország és Hollandia, amelyeket takarékosként ismernek, az uniós költségvetés teljes méretének csökkentését szorgalmazzák, hogy a nemzeti hozzájárulások minimálisak legyenek, és valószínűleg a meglévő források újraelosztását szorgalmazzák.

Bár a tényleges összeg elhanyagolható lehet a nemzeti költségvetések szempontjából, a kérdés az, hogy precedenst teremtsen a jövőbeni csatlakozási szerződésekhez – akár Albánia és Moldova esetében, amelyek egyszerűen kisebbek, vagy egy sokkal összetettebb eset, mint Ukrajna.

Az eredmény többnek bizonyulhat, mint egy újabb hatalmi harc a pénz tömbön belüli elosztásáról. Ez dermesztő hatással lehet a tagságot fontolgató gazdagabb országokra is, amelyek kezdettől fogva nettó befizetők lennének.

Különösen Izlandon tartanak népszavazást arról, hogy újraindítsák-e az EU-csatlakozási tárgyalásokat augusztus végén, miután 2015-ben felfüggesztette csatlakozási kérelmét.

"Montenegró precedenst teremt" - mondta egy másik, az ügyet közvetlenül ismerő forrás. "Az EU-nak következetesnek kell lennie a jövőbeli csatlakozási folyamatokban. Hogy melyik edényből származik a pénz, az ellentmondásos."