Az idei nyár ismét megmutatta, hogy a szélsőséges időjárás már nem csupán egy kellemetlen, rövid időszakokat jelent, hanem a mindennapi élet számos területén komoly fennakadásokat okozhat. A globális felmelegedéssel párhuzamosan egyre gyakoribbá és intenzívebbé váló hőhullámok, heves esőzések, áradások, aszályok, erdőtüzek és viharok a közlekedési rendszereket sem kímélik. Utakat kell lezárni, vonatok késnek vagy állnak le, repülőjáratokat törölnek, a hajózás pedig olykor azért válik lehetetlenné, mert túl sok, máskor pedig azért, mert túl kevés a víz. A mostani tapasztalatok ráadásul arra utalnak, hogy a probléma a jövőben sem fog eltűnni, a közlekedési infrastruktúrának így egy olyan éghajlathoz kell alkalmazkodnia, amelyben a korábban rendkívülinek számító időjárási körülmények egyre kevésbé számítanak annak.

A klímaváltozás persze nem egyformán érinti a közlekedés valamennyi formáját. Egy áradás elmoshat egy utat vagy elönthet egy metróvonalat, a hőség deformálhatja a vasúti síneket, az aszály pedig olyan alacsony vízállást idézhet elő, amely miatt a teherhajók nem tudnak közlekedni a folyókon. A következmények ráadásul jóval túlmutathatnak az elmaradó vagy késő járatokon, hiszen ha a közlekedési hálózat egyik eleme kiesik, a fennakadás gyorsan továbbgyűrűzhet egy egész országon, sőt akár egy kontinensen keresztül is, érintve az áruszállítást, a vállalkozásokat és a mindennapi életet.

Az utakat az eső, a hőség és a tűz is próbára teszi

Az autóutakon a heves esőzések elsősorban árvizek és földcsuszamlások formájában okozhatnak problémát. Az utcák és az alagutak is víz alá kerülhetnek, a lezúduló víz pedig földcsuszamlásokat indíthat el, amelyek elzárhatják az utakat, és a hidakat is megrongálhatnak. A hőség eközben egészen más módon károsíthatja az infrastruktúrát: felpuhíthatja az aszfaltot, a beton kitágulhat, a közúti jelzőtáblák pedig deformálódhatnak. Az erdőtüzek füstje és a porviharok szintén veszélyt jelentenek, mivel jelentősen ronthatják a látási viszonyokat, így már egy hétköznapi autózás is könnyedén veszélyessé válhat. Elég csak a 2023-ban az M1-es autópályán történt tömegszerencsétlenségre gondolni... 

Azonban nemcsak az infrastruktúra, hanem a közlekedésben dolgozók is megszenvedik a szélsőséges hőséget. Londonban a buszvezetők például sztrájkot helyeztek kilátásba a forróságban történő munkavégzés miatt. Állításuk szerint

A legnagyobb fennakadásokat ráadásul sokszor nem egyetlen szélsőséges időjárási esemény, hanem több jelenség együttesen okozza. Walesben például 2025-ben a Claudia névre keresztelt vihar idején a heves esőzés és az erős szél együtt áradásokhoz vezetett. A viharban fák és villanyvezetékek dőltek ki, amelyek elzárták a főbb útvonalakat, és veszélyessé vagy éppen lehetetlenné tették azok használatát.

A vasút különösen érzékeny a szélsőséges időjárásra

A vasutak a hőhullámok és az áradások szempontjából különösen sérülékenyek. Dél-Németországban 2024-ben a heves esőzések földcsuszamlást idéztek elő, amely miatt egy nagy sebességű vonat kisiklott. Az áradások emellett kiterjedt járattörléseket és késéseket okoztak.

A rendkívüli hőség szintén komoly problémákat okozhat, 2022-ben Birminghamnél pédául egy alagútban órákra ottrekedtek az utasok egy vonaton, miután a szélsőséges meleg megrongálta a felsővezetékeket. Az utasok beszámolói szerint a szerelvényben olyan érzés volt, „mintha szaunában” lennének. Még ugyanebben az évben egy Párizs és Brüsszel között közlekedő vonaton a légkondicionáló meghibásodása után a hőmérséklet a beszámolók szerint megközelítette a 45 Celsius-fokot – akkor is több száz utas rekedt a felforrósodott szerelvényben.

Ez persze Magyarországon is sokaknak ismerős lehet, ugyanis itt sem volt sokkal jobb a helyzet. A MÁV szerelvényein a rendkívüli meleg következtében már júniustól több alkalommal is műszaki túlmelegedés jelentkezett egyes motorvonatnál. „Az extrém meleg időjárás miatt délután sorra váltak működésképtelenné a Stadler FLIRT motorvonatok, mert több járműben túlmelegedés lépett fel” – írta akkor közösségi oldalán Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter.

Vitézy kiemelte, hogy a Stadler által gyártott FLIRT motorvonatok a MÁV flottájának legmodernebb, klimatizált szerelvényei közé tartoznak. Ezek egyben Európában az elmúlt húsz év egyik legnagyobb példányszámban vásárolt vasúti járművei. A mostani extrém hőséget azonban még ezek a modern kocsik sem bírják. Ennek egyik okaként azt említette, hogy a járművek 10–20 évvel ezelőtti beszerzésekor még az volt a gyártó felé támasztott követelmény, hogy a szerelvények 35 Celsius-fokos hőmérsékletig maradjanak üzemképesek. Alig két évtizeddel később azonban a 35 fok már inkább egy átlagos nyári napnak tűnik, mintsem extrém időjárásnak, hiszen Magyarországon idén volt, ahol 42 Celsius-fokot is mértek.

Repülni és hajózni sem leányálom

A magas hőmérséklet pedig a légi közlekedést sem hagyja érintetlenül, a nagy meleg ugyanis csökkentheti a repülőgépek teljesítményét, sőt még a repülőterek kifutópályáiban is kárt tehet. A 2022-es hőhullám idején a londoni Luton repülőtér átmenetileg például be is zárt, miután a rekordmagas hőmérséklet következtében a kifutópálya egyes részei felpuhultak. Emiatt a járatokat más repülőterekre kellett átirányítani.

A viharok közben a tengerparti repülőtereket áraszthatják el, az erdőtüzek füstje pedig szintén komoly fennakadásokat okozhat. 2025-ben például Franciaországban, a marseille-i repülőtéren az erdőtüzek füstje miatt több száz repülőjáratot töröltek. Az ítéletidő volt, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéret sem kímélte, 2025 júliusában például megesett, hogy órákig nem indítottak és nem is fogadtak repülőket Ferihegyen, mivel a vihar hatalmas széllel és esővel érkezett, aminek következtében a 2A terminál is beázott. 

A folyók és kikötők esetében a klímaváltozás azonban különös paradoxont teremt: néha túl sok, máskor pedig túl kevés a víz. 2024-ben a heves esőzések miatt az Duna vízállása Ausztriában és Magyarországon is olyan magasra emelkedett, hogy egyes szakaszokon a hajók sem tudtak biztonságosan közlekedni rajta.

Idén ugyanakkor annyira alacsony volt a Duna vízszintje, hogy Bulgáriában még mamutcsontvázak is előkerültek a folyómederből. A nyári aszály miatt olyan fontos vízi útvonalak vízszintje is jelentősen lecsökkent, mint a németországi Rajna vagy a Panama-csatorna. A sekély víz miatt a teherhajók közlekedése akadályokba ütközhet, ami komoly zavarokat okozhat a nemzeti és a globális ellátási láncokban.

A szárazság és a hőség pedig Magyarországon sem kímélte a Dunát. A folyó rendkívül alacsony vízállása júliusban és augusztusban a tűzszerészeti bejelentések számában is látványosan megmutatkozott: a bejelentések csaknem fele dunai helyszínről érkezett. Az előző évhez képest csaknem 70 százalékkal nőtt a bejelentések száma, a sürgős eseteké pedig megháromszorozódott. A bejelentések csaknem 41 százaléka, összesen 103 eset olyan, elsősorban dunai területekről érkezett, amelyek korábban víz alatt voltak, és az alacsony vízállás miatt váltak most hozzáférhetővé.

Ha egy láncszem kiesik, az egész rendszer megérzi

A közlekedési hálózat ugyanis tulajdonképpen egy lánchoz hasonlítható, ha pedig az egyik láncszem elszakad, a többi is megérzi a terhelést. Egy közelmúltbeli aszályos időszakban például a Rajna rendkívül alacsony vízszintje megzavarta az üzemanyag-szállításokat Németországban. Ez hozzájárult ahhoz, hogy egyes benzinkutakon hiány alakult ki, miközben az árak is emelkedtek.

Hasonló tovagyűrűző hatás jelentkezhet akkor is, amikor egy elárasztott vasútvonal miatt az ingázók az utakra kényszerülnek, vagy amikor egy lezárt kikötő miatt az áruszállítás a már amúgy is túlterhelt autópályákra terelődik. A gazdasági következmények ezért óriásiak lehetnek.

A szélsőséges időjárás emellett akkor is hatással lehet az emberekre, ha maga a közlekedési infrastruktúra épségben marad. A hőhullámok például a fáradtság és a koncentráció csökkenése miatt növelhetik a közúti balesetek kockázatát. A tartós hőség vagy a nagy mennyiségű csapadék pedig azt is megváltoztathatja, hogy mikor, hol és milyen módon közlekedünk. A turisták döntéseire szintén hatással lehet a szélsőséges időjárás, és ha egy úti célon ismétlődően extrém időjárási körülmények alakulnak ki, az akár azt is befolyásolhatja, hogy az emberek a jövőben egyáltalán oda tervezik-e az utazásukat, vagy sem.

Kompromisszumok nélkül nem fog menni

A közlekedési rendszereknek ezért nem csupán a jelenlegi problémákat kell kezelniük, hanem fel kell készülniük a jövő szélsőségesebb körülményeire is. Ehhez intelligensebb mérnöki megoldásokra van szükség: hőállóbb út- és vasúti anyagokat lehet alkalmazni, javítani kell a vízelvezetést annak érdekében, hogy az állomások és kikötők ellenállóbbak legyenek az árvizekkel szemben, és olyan infrastruktúrát kell építeni, amely képes megbirkózni a tengerszint emelkedésével.

A fizikai fejlesztések azonban önmagukban nem oldják meg a problémát, hiszen a közlekedésnek a jövőbeli körülményekhez is alkalmazkodnia kell. Ennek része lehet például a gyalogosok és motorkerékpárosok közlekedési lámpáknál töltött várakozási idejének lerövidítése, illetve árnyék biztosítása a gyalogos- és kerékpáros útvonalak mentén, hogy az emberek kevésbé legyenek kitéve a szélsőséges hőségnek. Hőhullámok idején arra is szükség lehet, hogy a vonatok lassabban közlekedjenek, ezzel csökkentve annak kockázatát, hogy a sínek eldeformálódjanak. Ennek viszont elkerülhetetlen következménye lehet, hogy hosszabbá válnak az utazási idők.

A közlekedési infrastruktúrát ugyanakkor lehetetlen teljesen klímabiztossá tenni. A jövőbeli éghajlati kockázatok ugyanis bizonytalanok, minden elképzelhető szélsőséges eseményre pedig technikailag rendkívül nehéz és költséges lenne felkészülni. Egyre világosabb azonban, hogy az már nem elegendő megoldás, ha minden egyes katasztrófa után egyszerűen helyreállítják a megrongálódott infrastruktúrát.

A szélsőséges időjárás ugyanis nem egy-egy elszigetelt közlekedési problémát jelent: ha egyetlen láncszem kiesik, annak hatása az utakról a vasútra, a kikötőkről az autópályákra, a helyi fennakadásokról pedig akár a nemzetközi ellátási láncokra is átterjedhet. A jelenlegi trendeket látva ezért a közlekedés alkalmazkodása a változó éghajlathoz nem egyszerűen egy hosszú távú lehetőség, hanem szükségszerűség. Már persze, ha nem szeretnénk mindenhova gyalog és úszva járni...

(Borítókép: A kép illusztráció! Fotó: Peter Kneffel / picture alliance / Getty Images)