Miközben Barcelona, Párizs és Velence évek óta egyéni szabadságharcosként küzd a turisták áradatával, Brüsszel most egy egységes, kőkemény jogi fegyvertárat ad a városok kezébe. Az irány pedig: a lakhatáshoz való jog és a helyi lakosok nyugalma fontosabbá vált, mint a korlátlan turisztikai profit. A szabályozás két lépcsőben érkezik, és gyökeresen megváltoztatja a piac működését. 

Vége a „megoldjuk okosan” korszaknak

Idén májusban élesedett az EU egységes rövid távú szálláskiadási rendelete, amely véget vetett annak az időszaknak, amikor bárki névtelenül, papírok nélkül hirdethetett lakást. A szabályok szerint minden szállásadónak egyedi online azonosítóval kell rendelkeznie, az olyan óriásoknak pedig, mint az Airbnb vagy a Booking.com, kötelezően ellenőrizniük kell ezeknek a regisztrációs számoknak a valódiságát. A trükköző hirdetéseket azonnal le kell venniük a felületekről, ráadásul a platformoknak havonta egyszer automatikusan át kell adniuk a foglalási adatokat a nemzeti hatóságoknak.

Az igazi nehézfegyver azonban az Európai Bizottság legújabb, napokban kiszivárgott jogszabálytervezete, amelyet hivatalosan napokon belül mutatnak be. Ez a megfizethető lakhatási csomag stabil uniós jogi hátteret biztosít a helyi korlátozásoknak. Korábban a városok tartottak a radikális szigorításoktól, mert a tulajdonosok európai bíróságokon támadhatták meg azokat az uniós alapelvekre hivatkozva. 

Magyarországon már régóta vitatéma a szállásadók között

Magyarország bizonyos szempontból a legagresszívebb szabályozók közé tartozik. A hazai szállásadóknak egyszerre kell megfelelniük az új uniós elvárásoknak és a drasztikus hazai törvényeknek. A magyar állam már korábban kiépítette a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központot, így az EU-s adatmegosztási kötelezettség a szabályos magyar kiadóknak technikailag nem jelent újdonságot.

A legnagyobb nyomás a fővárosi piacra nehezedik, ahol a kormány döntése alapján kétéves teljes moratórium van érvényben az új engedélyekre. Ezzel párhuzamosan az állam az éves átalányadót szobánként százötvenezer forintra emelte, ami a kisebb garzonok tulajdonosait rendkívül nehéz helyzetbe hozta, és sokakat visszaterelt a hosszú távú albérletpiacra. A helyzetet tovább fokozza, hogy a budapesti kerületek saját hatáskörben kezdtek radikális tiltásokba. Terézvárosban teljes tiltás lépett életbe, azaz évi nulla napra csökkentették a kiadható időt, Józsefvárosban szigorú kapacitásplafont vezettek be, és az első kerület is hasonló szigorításokat készít elő.

Ki jár a legrosszabbul az uniós szabályozással?

A magyarországi ingatlantulajdonosok számára a lakáskiadás ma már nem egy passzív, könnyű jövedelemforrás, hanem egy komoly jogi és adózási szaktudást igénylő, kockázatos vállalkozás. Akik eddig engedély nélkül adták ki a lakásukat külföldieknek, azok az EU-s szintű, havi rendszerességű automatikus adatszolgáltatás miatt szinte biztosan lebuknak és súlyos bírságokra számíthatnak. A piac tisztulása a legálisan működő, professzionális magyar szállásadóknak elvileg jó hír, hiszen eltűnik a tisztességtelen konkurencia, ugyanakkor a moratórium és a helyi tiltások miatt az ingatlanok értéke és hasznosíthatósága drasztikusan átalakul. 

Az utazók számára eközben a szigorítások szűkülő kínálatot és emelkedő szállásárakat eredményezhetnek a népszerű európai és budapesti negyedekben. A vendégeknek ráadásul sokkal körültekintőbbnek kell lenniük, mert foglalás előtt kötelezően ellenőrizni kell, hogy a kiszemelt szálláshely rendelkezik-e hivatalos regisztrációs számmal, különben egy hatósági razziát követően a hirdetés törlésével és meghiúsult utazással szembesülhetnek.