Az épületek energiahatékonyságáról szóló uniós irányelv, az EPBD szerint a lakóépület-állomány legrosszabb állapotú 43 százalékának felújítását kell priorizálni. Ezek itthon a leginkább felújításra szoruló hazai lakóépületek, döntő többségük vidéki településeken található családi ház. A meglévő épületek dekarbonizációja Magyarországon egyszerre klímapolitikai, energiahatékonysági és társadalmi igazságossági kérdés, írja elemzésében a portfolio.hu.

A JustReno projekt keretében elkészült „Igazságos épületfelújítások Magyarországon” c. kutatás megállapítja, hogy az épületek energetikai állapotának problémája szorosan összefonódik a társadalmi sérülékenységgel és az energiaszegénységgel; ugyanakkor az átfedés nem teljes, ezért a felújítási programoknak egyszerre kell figyelembe venniük a műszaki és a szociális szempontokat.

A legrosszabb energetikai állapotú épületek felújítása kulcsszerepet játszik abban, hogy csökkenjen a lakóépületek primerenergia-felhasználása, mérséklődjön a fosszilis energiahordozóktól való függőség, és hosszú távon enyhüljenek az energiaszegénységből fakadó terhek. Különösen fontos ez azoknál a sérülékeny háztartásoknál, amelyek gyakran rosszul szigetelt, elavult fűtési rendszerekkel működő, magas energiaigényű lakásokban élnek, miközben a legkevésbé képesek önerőből finanszírozni a szükséges korszerűsítéseket.

Borzasztó állapotban

A teljes lakóállomány közel fele (47 százaléka) a legrosszabb energetikai kategóriába tartozik - azaz a tanúsítványskálán H-I besorolású. Ezek közel 80 százaléka pedig falvakban és kisvárosokban található, és 78 százalékuk családi ház. Az épületek energetikai állapota a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint településméret csökkenésével egyértelműen romlik.

Országosan mintegy 2,15 millió rossz energiahatékonyságú lakóingatlant tartanak nyilván, amelynek jelentős része, 1,67 millió épület családi ház. A probléma gyökere tehát egyértelműen a vidéki, különösen a falusi és kisvárosi családi házakban keresendő, amelyek együttesen a legrosszabbul teljesítő hazai lakásállomány több mint kétharmadát adják, folytatódik a portfolio.hu cikke.

A vidéki családi házak kiemelkedően rossz mutatóit nem csupán az épületek kora és a korszerűtlen műszaki megoldások – például a hiányzó szigetelés, a régi tetők vagy az elavult nyílászárók – magyarázzák, hanem szerkezeti adottságaik is. Tovább rontja a helyzetet az energetikai korszerűtlenség és a fűtési módok szoros összefüggése.

Az elemzés során a háztartások sérülékenységét is vizsgálták, figyelembe véve a tartós munkanélküliséget, a kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetet, valamint azt, ha a családban fogyatékossággal vagy tartós betegséggel élő személy lakik. A legnehezebb helyzet akkor alakul ki, ha a társadalmi hátrány alacsony ingatlanértékkel párosul. A 30 millió forintnál olcsóbb otthonokban élő, sérülékeny háztartások mintegy kétharmada H-I kategóriás lakásban él.

Ugyanakkor még a legszegényebb és legsérülékenyebb rétegek harmada sem a legrosszabb állapotú épületekben lakik. Ez jól mutatja, hogy a társadalmi helyzet és az épületek állapota bár szorosan összefügg, nem fedi le teljesen egymást. Ha egy támogatás kizárólag a legrosszabb állapotú házakat célozza meg, sok rászoruló család eleshet a segítségtől; ha viszont csak a szociális helyzet dönt, számos rendkívül energiapazarló épület maradhat ki a korszerűsítésből.

A leghatékonyabb megoldást azok a kombinált támogatási rendszerek jelentik, amelyek egyszerre veszik figyelembe az

• épületek energiahatékonyságát,
• a településtípust,
• a meglévő fűtési rendszert és
• az ott élők szociális helyzetét.