Lapunk is beszámolt arról, hogy Magyar Péter miniszterelnök közösségi oldalán jelentette be, hogy felmentették a Mandinert kiadó cég vezérigazgatóját, Kereki Gergőt, és leállításra kerül a lap mindennemű finanszírozása. A menesztés tényét a lap a saját címlapján is megerősítette. A Mandiner a kekva-rendszer felszámolása után került az állam által visszavett Mathias Corvinus Collegiumhoz (MCC), ahol a tulajdonosi jogokat a Pénzügyminisztérium gyakorolja. A kormányfő korábban a parlamentben nyíltan deklarálta, hogy a lap állami kézbe kerül, és az állam fogja meghatározni a tartalmát. Erre reflektálva Orbán Balázs júniusban megjegyezte, hogy még a kommunizmus alatt sem mertek politikusok ennyire nyíltan kiállni amellett, hogy egy konzervatív médium kiadói legyenek – idézte fel a Tűzfalcsoport blog.

A nyugati nyilvánosság hallgatása

Míg a nyugati sajtó és az uniós intézmények tizenhat éven át illiberális diktátornak és a sajtószabadság sírásójának nevezték Orbán Viktort, a jobboldali intézményrendszert pedig a rezsim propagandagépezetének tartották, a Tisza győzelme után ugyanezek a körök hallgatnak vagy ünnepelnek. Nem emelik fel a szavukat az ellen, hogy a kormány állami tulajdonba vesz egy szerkesztőséget és leállítja a finanszírozását, és propagandának nevezi. 

A Mandiner esete nem elszigetelt jelenség, hanem egy átfogó minta része. A kekva-alapítványok – mint az MCC, a Batthyány Lajos Alapítvány vagy a Kék Bolygó – állami visszavételével a konzervatív intézményrendszer teljes vagyona, ingatlanjai és médiaportfóliója a kormány kezébe került. Ezzel párhuzamosan átalakították a közmédiát, alkotmánymódosítással eltávolították a köztársasági elnököt, valamint ellenzéki politikusok és korábbi tisztségviselők ellen indultak hatósági eljárások. Orbán Balázs posztjában ezért sorolja egybe a Mandiner ügyét a tisztségviselők eltávolításával és a cégek feletti szuperhatósággal.

Ígéretek és a valóság

A Tisza a kampányban még a sajtószabadságot és a cenzúra elleni harcot ígérte, Hantosi István képviselő pedig a parlamentben kijelentette, hogy hisznek a sajtó szabadságában, és nincs helye a kézi vezérlésnek. Ezzel szemben most a kormányfő a közösségi médiában dicsekszik egy lap ellehetetlenítésével, a pénzügyminiszter pedig azzal érvel, hogy a magyar emberek pénzét nem propagandára költik. Bár hozzáteszik, hogy a minőségi újságírásnak van helye, kérdéses marad, hogy ki jogosult eldönteni, mi minősül propagandának.

Új módszerek brüsszeli jóváhagyással

Rod Dreher szerint Orbán tizenhat évének megvoltak a maguk hibái, de rávilágít arra, amit a nyugati fősodor elhallgat: a szuverenitásvédelem, a határzár vagy a családpolitika nem diktatúra, hanem nemzeti érdek volt, és a választást elveszítő kormány esete is bizonyítja, hogy a sajtó sem állt totális kontroll alatt.

A Tűzfalcsoport megjegyzi, a Magyar Péter vezette kormány azonban nem a piaci pluralizmust állítja helyre, hanem saját kézbe veszi a korábban bírált rendszert. A Mandinert nem a piacra engedték vissza, hanem államosították, a miniszterelnök pedig közvetlenül minősíti és bünteti a szerkesztőséget. Brüsszel és az Európai Néppárt azért hallgat, mert a végrehajtó pro-európai címkével rendelkezik. A sajtószabadság valódi próbája azonban az, hogyan bánik a hatalom a neki nem tetsző orgánumokkal, a Tisza-kormány pedig ezen a próbán a Mandiner ügyével elbukott.