Öt országban kiderült, hogy a szélerőművek nem tették olcsóbbá a termelést, sőt, egyáltalán nem bizonyultak költséghatékonynak. Mindez intő példa Magyarország számára is, a téma pedig annak kapcsán került elő, hogy Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter a napokban bejelentette, hosszú évek után újra megnyitja az utat a szélerőmű-fejlesztések előtt Magyarországon azzal, hogy a fejlesztések számára rendszerbe táplálási lehetőséget biztosít (eddig ennek hiánya miatt nem épültek új szélerőmű parkok.) A kormány több mint 700 megawatt új szélerőművi kapacitás hálózati betáplálása előtt nyitja meg az utat, a hálózatfejlesztésre másfélmilliárd euró pályázati forrás jut - remélve, hogy a magyar energiamix így hatékonyabb és olcsóbb lesz. Kérdés azonban nyitott, mert nem mindenhol hozta el a szélenergia a "megváltást".

Svédország, Németország, Japán, az Egyesült Államok és Kína története azt mutatja, hogy bár a szélerőmű lehet hasznos része egy energiarendszernek, a pénzügyi szerződések, a megfelelő hálózat, a kiforrott technológia és a reális számítások nélkül nagyon drága lehet – hívta fel a figyelmet blogján Sebestyén Géza közgazdász, az MCC Gazdaságpolitikai műhelyének vezetője. Az öt országot pedig együtt érdemes nézni – ahogyan a szélenergia is egy adott ország energiamixének része.

Elszálló költségek

Észak-Svédországban létrejött egy nagyjából 650 MW-os szárazföldi szélerőműpark, amelynek beruházási értékét mintegy 800 millió euróra tették. A finanszírozás egyik alapja egy 2017-ben megkötött, 19 évre szóló szerződés volt a Norsk Hydro és a projekt között.

A szerződés azonban tartalmazott egy döntő részletet. A Markbygden Ettnek 2021 és 2039 között évente 1,65 TWh (terrawatt) villamos energiát kellett volna szállítania, miközben a park várható éves termelését 2,2 TWh-ra becsülték. A svéd történetben egy optimista termelési előrejelzést összekötöttek egy olyan hosszú távú szerződéssel, amely akkor is szállítási kötelezettséget teremtett, amikor a természet nem adta a tervszámok teljesülésének lehetőségét. A termelést ugyanis jócskán felülbecsülték, a termelési eredmények pedig áramimport (a kivitel helyett) és jelentős veszteséget okoztak.

Né???????á?ban ?? ?,? ?????á?? ???ó? ????????ő? - 80 turbina, összesen 400 MW kapacitás az Északi-tengeren - ? ?????á???? ????. A problémák végül nem egyetlen látványos meghibásodásban jelentkeztek, hanem egymásra rakódtak. Költségtúllépés, késés, elektromos problémák és a hálózati csatlakozás körüli nehézségek követték egymást. A park működtetését később más szervezet vette át, tehát maguk a turbinák nem tűntek el a tengerből a fejlesztő bukásával, csak éppen a beruházás energiamixbe kerülési költsége duplája lett, ami tervezhetetlenül megdrágította az áramtermelést.

Amikor nem termel

A 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófa után Japán egy látványos technológiai programmal akarta megmutatni, milyen szerepet kaphatnak a lebegő tengeri szélturbinák az ország energiatermelésében. A Fukushima FORWARD projektben egy 2 MW-os, egy 5 MW-os, illetve egy akkor rendkívül nagynak számító 7 MW-os turbinát telepítettek a tengerre. A program teljes költsége mintegy 60 milliárd jen volt. A hatásfok (vagyis az energiatermelés) itt is alacsonynak bizonyult, éppen hogy elérte a bekerülési költség öt százalékát, más becslések szerint átlagosan két százaléka volt a beépített kapacitásnak. A legnagyobb turbinát leszerelték.

Értékvesztő

A texasi Buffalo Gap III esete azért különösen tanulságos, mert itt nem egy látványosan széteső turbinasorról van szó. A 170 MW-os texasi szélerőmű működött, tulajdonosa, az AES mégis arra jutott 2015-ben, hogy az eszköz könyvekben szereplő értéke már nem térül meg, pedig megfelelő mennyiségű áramot termelt. A szakértők szerint egy erőmű mérnöki értelemben működhet pontosan úgy, ahogy tervezték, miközben befektetésként súlyosan veszít az értékéből, ha megváltoznak az energiaárak és lejárnak a kedvezményeket biztosító a szerződések, amelyekre az eredeti megtérülési számítás is épült.

Amikor a hálózat nem bírta el

A kínai Gansu tartomány Jiuquan térségében nem a szerződés, nem a turbina és nem is az áram ára volt a szűk keresztmetszet, hanem a hálózat. Ugyanis gyorsabban épültek meg a termelőberendezések, mint az a rendszer, amely el tudta volna vinni az áramukat a fogyasztókhoz. Ez ahhoz vezetett, hogy hálózati és rendszerirányítási okokból a működőképes szélerőművek termelését kellett visszafogni. Egy új szélerőmű mellé vezeték, szabályozható termelés, tárolás, fogyasztói rugalmasság és megfelelő rendszerirányítás is kellhet. Ez pedig Magyarország esetében is igaz. Írtunk róla, a hazánkba telepítendő szélerőműveket érdemes lenne naperőművekkel kombinálni és közös helyre tenni.

Gazdaságos-e Magyarországon?

A technológia kapcsán Tóth Máté energiajogász felidézte, a gazdaságos üzemeltetéshez szükséges 6,5–7 m/s (méter/másodperc) feletti átlagos szélsebesség 100-150 méteres magasságban csak a Kisalföld egyes részein áll rendelkezésre. Magyarország túlnyomó részén az átlagos szélsebesség csupán 3,5–5 m/s, emiatt a hazai szélerőművek átlagos kapacitáskihasználtsága (kapacitásfaktora) erős jóindulattal is mindössze húsz százalék körül alakul (szemben az északi-tengeri 45–55 százalékos vagy a nyugat-európai 30–35 százalékos értékekkel). Ezen megpróbálhat javítani a minisztérium, ha magasabb szélerőműveket engedélyez, ám nem szabad elfelejteni, hogy a legjobb szeles adottságú országrészeken már vannak szélparkok.

Ehhez jön hozzá az energetikai szakjogász által legutóbb közölt információ, hogy a szabad hálózati kapacitáshoz igazítják a leendő szélkerekek telepítését, ez pedig nem (minden esetben) esik egybe a valóban alkalmas és indokolt helyszínekkel.